924. És szólt Isten Mózeshez

VaEra, 1955. január

„És szólt Isten Mózeshez, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr”.

Meg kell értenünk, mit jelent számunkra ez a kijelentés. Úgy tűnik, hogy Mózes kérdésére utal, amely a Shemot [2Mózes 5:23] rész végén hangzott el, ahol ez áll: „Mióta eljöttem a Fáraóhoz, hogy a Te nevedben szóljak, azóta ártott ennek a népnek, és Te egyáltalán nem mentetted meg a Te népedet”.

Mózes kérdése az volt, hogy amikor azt mondta nekik, hogy a Lishmában [az Ő nevéért] kell dolgozniuk, mindenki azt hitte, hogy a munkájuk intenzívebb és nagyobb erővel fog folyni, de az igazság ennek az ellenkezője volt - elgyengültek a munkában.

Ennek következtében így kiáltottak Mózeshez: „Mi jót tettél nekünk, amikor megígérted, hogy kijutunk az egyiptomi száműzetésből, amely azt jelenti, hogy az értelmünk száműzetésben volt, és az általad adott úton, hogy dolgozzunk a Lishmán, megszabadulunk a test rabságából, amit “Fáraónak” nevezünk? “Az igazság az, hogy nincs semmi hajtóanyagunk! Így a mi értelmünk olyan, hogy nem tudjuk megkapni a magasztos célodat."

Erre jött a válasz: „És Isten szólt Mózeshez”. Isten a természet. Ami a természetet illeti, abban igazad van, hogy nincs elég hajtóanyagod ahhoz, hogy folytasd a munkádat. „És mondá néki: Én vagyok az Úr”. A Teremtő a kegyelem minősége, és az Ő kegyelme által a természetünk és az értelem fölé képesek az emberek kiterjeszteni az erőket és a spirituális táplálékot, és erről már nem tudnak vitatkozni, mert minden érv, amit az ember felhozhat, csak ott van, ahol az értelem megerősíti. De az értelem felett bármi megtörténhet, csak növelni kell a hitet, hogy a Teremtő az ember természete felett is tud segíteni neki.

Valójában lehetetlen valamit a természetünk felett megkapni, mielőtt az ember úgy döntene, hogy ez nem történhet meg a természetén belül. Csak miután az ember kétségbeesett a természete miatt, akkor kérhet segítséget felülről, hogy a természete fölé emelkedéshez segítséget kapjon.