911. A gonosz lakomája

Bölcseink (Cházál) azt mondták: Miért érdemelte ki az a nemzedék a pusztulást?
Az egyik azt mondta: Mert leborultak a bálvány előtt.
A másik azt mondta: Mert mert örömüket lelték annak a gonosztevőnek a lakomáján.

Felmerül a kérdés: Miért nem azt mondták, hogy „mert ettek annak a gonosztevőnek a lakomájából”, hanem azt, hogy „mert örömüket lelték” abban?
Erre azt lehet mondani, hogy kétféle szint létezik a spirituális munkában: 
1. Az értelem szintje (mocha) Ez az, amikor leborultak a bálvány előtt.
A "bálványkép" (celem) azt jelenti, hogy az embernek van valamilyen alapja (bázisz) a munkájában, és ezt nevezzük celemnek. Az embernek azonban hitben kell dolgoznia. Ezért van írva:  "Mert nem láttatok semmilyen képet" – vagyis nincs egy konkrét forma vagy alap, amire az ember támaszkodhatna. A kép (tmuna) és a bálványkép (celem) olyan alapot jelentenek, amelyre az ember támaszkodik a munkájában. Ha az ember csak ezen a támaszon alapul, és nincs más kapaszkodója, akkor amikor ez a támasz eltűnik, ő maga is lezuhan a munkájából.
2. A szív szintje (liba) Ez az, amikor örömüket lelték annak a gonosztevőnek a lakomájában. Ez azt jelenti, hogy ha az ember örömét leli abban, hogy a saját gonosz hajlama élvezetet kap, akkor ez probléma. Az evés és ivás önmagában szükségszerű, mert anélkül az ember nem tudna élni. De tilos örömet merítenie abból a lakomából, amelyet a saját önző vágyai készítenek számára.

És emiatt volt a munkájuk kényszerből ( k'fiá), ahogyan bölcseink mondták:
„Megtartották és elfogadták” (Kijmú v’kiblu) (Eszter 9:27), vagyis eddig kényszerből, de innentől kezdve önkéntesen dolgoztak.
Mert azáltal, hogy elérték a szeretetből fakadó megtérést és bűnbánatot (tesuvá me'ahává), érdemet szereztek arra, hogy a munkájukat már önkéntesen, akaratuk által végezzék.

Ebből látjuk, hogy még ha az ember a legmélyebb szinten van is (dijutá hátachtoná) – és nincs ennél súlyosabb állapot, amikor ez a két szint is megsérült benne –, mégis később elérheti a „Megtartották és elfogadták”(Kijmú v’kiblu) szintjét, vagyis amit korábban kényszerből tett az ember, azt később önkéntesen fogadja el. Ez a Megilat Eszter (Eszter tekercsének) lényegisége, amely két ellentétet foglal magában: A rejtettség (heszter) idején kényszer (k'fiá) van jelen,
A feltárulás (gilui) idején pedig az akarat (racon) önkéntessége uralkodik.