647. Az imához hiány szükséges

1977. szeptember 25.

„Rabbi Shimon azt mondja… és amikor imádkozol, ne állandó jelleggel tedd, hanem könyörögj irgalomért és esdekelj a Teremtő előtt” (Pirkei Avot, 2. fejezet, 18.). Bölcseink ezt mondták a Tóráról: „Tégy félre időt, amikor tanulmányozod a Tórát!”

A rendszeresség azt jelenti, hogy bár az embert sem a vágy sem a szükség nem viszi rá, mégis tanulmányoznia kell a Tórát, mert maga a Tóra az, amely elhozza neki a Kedusha-t [Szentséget], még akkor is, ha nincs kedve tanulni.

Ez a jelentése annak, hogy „Hatalmas a tanulás, mely cselekvést szül”, vagyis az ember a cselekvők közé fog tartozni, hiszen amikor az embernek szüksége van valamire, lépéseket tesz, hogy megszerezze. Tehát a tanulás hozza meg neki a szükséget. Ennek okán használják a „rendszeresség a Tórában” kifejezést.

Az ima azt jelenti, hogy hiányt szenved valamiben, és imádkozik, hogy hiánya kitöltést kapjon. De ha nincs hiánya, hogyan kérhetne, amikor nincs semmi, aminek a megszerzéséért imádkozhatna?

Ezért mondta Rabbi Shimon: „Ne imádkozz rendszeresen”, mivel az nem tekinthető imának. Mi tehát az ima? „Könyörgés irgalomért és esdeklés a Teremtő előtt”, vagyis az embernek hiányzik valami, és arra kéri a Teremtőt, hogy adja meg neki. Így érthetjük meg, amit bölcseink mondtak: „Az ember csak akkor imádkozzon, ha azt mélységes komolyság hatja át.”