570. Általános és személyes elérés/látás
Különbség van az általános és a részletes látás/elérés között. Az általános felfogás azt jelenti, hogy valaki nagy vonalakban megérti a dolgot.
Például, amikor valaki távolról egy nagyvárost lát, és észreveszi, hogy emberek sétálnak benne, valamint felismeri a házak körvonalait, ezt általános látásnak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy az összes részlet a város egészében foglaltatik bele.
Ez azt jelenti, hogy még akkor is, amikor később közelebb kerül a városhoz, belép annak területére, és egyenként látja az összes részletet – a város szépségét, az épületek formáját, a kerteket, a tornyokat, a város gazdagságát, a számos gyárat és üzletet, amelyek tele vannak a világ minden tájáról származó árucikkekkel, a sok bankot, valamint az emberek természetét – jókat és rosszakat, bölcseket és egyszerű embereket, különböző külsejű, kisebb és nagyobb embereket stb. –, mindezek ellenére az összkép szempontjából semmi sem változott számára. Vagyis távolról is egy várost látott, és most is egy várost lát.
És amikor megkérdezik tőle: Hol voltál?, azt válaszolja: A városban voltam. Vagyis akár távolról, akár közelről nézte, mindvégig ugyanarról a városról van szó.
És az egyetlen haszon a részletekből származik, mert most már megérinti és lenyűgözi mindaz, amit a városon belül látott – ez az, ami korábban nem volt meg számára. Bár amikor a városon kívül volt, tudta, hogy rengeteg részlet létezik, mégsem tapasztalta meg azt az érzelmi hatást. Amikor azonban a városban tartózkodott, képes volt élvezni az összes részletet, míg a város egészéből önmagában nem tudott volna örömet meríteni.
Ebből következik, hogy a részletek megértése jelenti a valódi élvezetet és vágyakozást. Az ember életet merít abból, hogy megismeri a részleteket, ellentétben azzal, amikor csak az egészet szemléli.
Ez minden helyzetben érvényes, legyen az jó vagy rossz. Mert amikor valaki egy adott rossz helyzetet részleteiben lát, akkor érzelmileg hat rá a rossz érzés, és lehetősége nyílik annak kijavítására. A rossz érzés feltárja benne a rejtett erőket, amelyeket működésbe hoz, és mély megoldásokat keres, hogyan menekülhet meg a rossztól.
Ugyanez igaz a jó helyzetekre is. Vagyis, bár általánosságban tudja, hogy minden jóval el van látva, mégsem érzi és éli át teljes mértékben az örömöt és a lelkesedést, mert hiányoznak számára a részletek. Ezért nem képes úgy dicsérni és hálát adni az Örökkévalónak (HaSém), ahogyan azt igazán kellene.
Mivel az ember nagysága elsősorban a megértésén múlik, és csak akkor érhet el valamit, ha dicséretet és hálát ad a kapott felismerések mértéke szerint, ezért törekednie kell arra, hogy mindig elmélyedjen a részletekben. Ezáltal képes lesz átérezni azok hatását, és megfelelő módon dicséretet és hálát adni az Örökkévalónak (HaSém). Így emelkedhet egyre magasabbra.