522. A „jobb oldal" a teljesség neve

A Zohár (Vájikrá, 41a) így tanít: „A jobb oldal (jámin) a teljesség (slemut) neve.”
Ez akkor is így van, ha az embernek semmije sincs - csak az, hogy emlékszik arra, hogy van spirituális valóság (ruchániut), még ha ez nincs is jelen nála valóságosan. Mégis, ő örül annak, ami van, és azt mondja: sok ember van a világban, sőt ő maga is sokszor eljutott oda, hogy egyáltalán nem is emlékezett rá, hogy van olyan dolog, mint Isten szolgálata (avodat Hasém) a világban.
És most, hogy mégis emlékezik erre, boldog, és hálát ad az Örökkévalónak (Hasém), amiért ezt az érdemet megkapta (se-zichá oto).
Ezt hívják úgy: „egy nyílás” (pétach echád).

A második nyílás (pétach há-bét) a bal oldal (smol), vagyis a munkára irányuló belső kritika. Ez azt jelenti, hogy ha a spiritualitás (ruchániut) valóban olyan fontos, akkor miért nem érez vágyat (hisztokekut) a Tóra bölcsessége (chochmat ha-Torá) iránt? És ekkor az ember leereszkedik/lezuhan (jeridá), mert még nem képes nagy erőfeszítéssel (jegiá gdolá) dolgozni. Így az következik, hogy a bal oldal (smol) oldaláról megkapja a zuhanást.