518. Aki a tisztátalanság útjára lép

A Zohár (Báháálotchá, 22a, Sulám §66) ezt mondja: „Aki a tisztátalanság útjára lép” (há-bá le-tamé), vagyis az, aki azért jön, hogy meglássa, mennyire tisztátalan: azt tisztátalanná teszik (metam’in oto). Vagyis fentről mutatják meg neki a szív elzártságát (timtum ha-lev), mert a szív (lev) az, ami „tisztátalanként halott” (támé met), ahogy írva van: „A gonoszok már életükben halottnak tekintendőek”

Más a helyzet annál, aki úgy gondolja, hogy ő már rendben van (mecházik acmó le-szálem), és egyáltalán nem vizsgálja meg a tetteit (bikóret al maászáv).
Ő - saját megértése szerint - igaz embernek tartja magát (cádik le-fi havanató),
és azokhoz tartozik, akiknek a lelki munkája (ávodá) a „jutalom és büntetés” (sáchár ve-onesh) rendszerén alapul.

Addig amíg meg nem nő a tudásuk, és el nem mélyednek a bölcsességben” vagyis amíg még a „növények szintjén” vannak, de már keresik az igazságot. Ekkor felfedik előttük ezt a titkot: mit jelent az, hogy „lismá” - azaz a Teremtőért, önzetlenül cselekedni. És ki fedi fel számukra? Ez fentről jön - ez az, amit úgy mondanak: „Aki megtisztulni akar (há-bá le-táhér), azt segítik” (mesájá’in oto).

Peszách a bal oldalt (káv smol) jelképezi, vagyis azt az állapotot, amikor feltárulnak az ember előtt a Tóra titkai (rázé Torá). A jobb oldal (jámin) neve: tisztaság (táhór), amely a szeretet és adakozás (Cheszed) minősége, vagyis az olyan isteni-szolgálat, amely adakozási szándékkal történik (be’al menát le-haszpíá). Peszách Séni (második Peszách) idején az ember megtér (csuvá), vagyis megtisztítja magát a szeretet (Cheszed) által, azaz adni akar.
És akkor méltóvá válik az első Peszáchhoz, amely a bal vonal, vagyis a bölcsesség (Chochmá) szintje.