496. Az igazság útja

Az igazság útjának kérdése. Létezik a hazugság útja és az igazság útja, annak az oknak a tekintetében, amely az embert a Tórával és a Mitzvottal való foglalkozásra készteti. Van egy ok, amelyet „a test hasznának” neveznek, vagyis hogy a Tórával és a Mitzvottal [Parancsolatokkal] foglalkozás révén jutalmat kapjon ebben a világban, valamint az eljövendő világban is. Amekkora mértékben hisz a jutalomban és a büntetésben, akkora mértékben képes teljesíteni a Tórát és a Mitzvotot, mivel ez a megszerzési vágy, az úgynevezett test javát szolgálja.

Ezt nevezik „a hazugság útjának”, mivel ezen az úton nem érheti el a teremtés célját, amely az, hogy a Teremtő jót tegyen teremtményeivel - a szégyen kenyere miatt. Ezért szükség van a formaegyezésre. Ha pedig minden tevékenysége a saját hasznára irányul, az hogyan vezethetne el a formaegyezéshez?

Ezért „az igazság útjának” azt nevezzük, amikor az embert cselekvésre késztető ok az adakozás, vagyis az, hogy ne jutalomért cselekedjen. Ezért kizárólag ez az igazság útja, mivel ezáltal korrigálódik a szégyen kenyerének kérdése.

Ennek alapján megérthetjük, ami a szent Zohárban áll: „Amilyen mértékkel mér az ember, olyannal mérnek neki is” (Zohár, Pinchas, 198. oldal, 506. pont). A Sulam kommentárban pedig úgy magyarázza, hogy olyan mértékben adakoznak neki, amilyen mértéket említett. Ez megfelel annak, ami írva van: „Minden helyen, ahol megemlítem a nevemet, eljövök hozzád és megáldalak téged.” Azt kellett volna mondania: „ahol megemlíted a nevemet”. A magyarázat azonban az, hogy amilyen mértékben megemlítem a nevemet, olyan mértékben jövök el hozzád.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy amit válaszként ad, egyáltalán nem magyaráz meg semmit. A fentiek alapján azonban jól érthető: „amilyen mértékben megemlítette” azt jelenti, hogy azt adják az embernek, amire vágyakozik. Azok pedig, akik az igazság útján járnak, vagyis örömet akarnak szerezni Teremtőjüknek, látják, hogy egy cselekedetük sem a Teremtőért történik. Ezért a Teremtőhöz imádkoznak, hogy segítsen nekik olyan cselekedeteket véghez vinni, amelyek a Teremtőért történnek.

Ekkor azt mondja a Teremtő: „Minden helyen, ahol megemlítem a nevemet”, vagyis ahol ti lehetőséget adtok Nekem arra, hogy a nevemet a cselekedeteitekhez kapcsolhassam. Ez azt jelenti, hogy alulról történő felébredésre van szükség ahhoz, hogy Én – mondja a Teremtő – a nevemet a cselekedetekhez kapcsolhassam. De honnan fogjátok tudni, hogy a nevemet már hozzájuk kapcsoltam? Abból fogjátok látni, hogy „eljövök hozzád és megáldalak téged”.

Vagyis a teremtés teljes célja, hogy a Teremtő jót tegyen teremtményeivel, nem nyilvánulhat meg addig, amíg nem korrigáltátok a szégyen kenyerének kérdését, azaz, amíg a cselekedeteiteket nem az adakozás érdekében végzitek. Ekkor teljesül a teremtés célja, hogy jót tegyen teremtményeivel.

Ez áll az írásban: „Minden helyen, ahol megemlítem a nevemet.” Vagyis a nevemet hozzájuk kapcsoltam, ami azt jelenti, hogy minden cselekedetetek kizárólag az adakozásra irányul. Akkor megtudjátok ezt abból, hogy „eljövök hozzád és megáldalak téged”. Ahogyan Maimonides mondja: „Miként van megtérés? Amíg a rejtett dolgok Tudója tanubizonyságotságot nem tesz róla.”