442. És a ti gyermekeitek, akikről azt mondtátok

Dvarim 5739 - (5Móz 1:39) 1979 Július

„És gyermekeitek, akikről azt mondtátok: prédává lesznek - fiaitok, akik ma még nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között -, ők fognak bemenni oda. Nekik adom azt, és ők fogják örökölni.”

A Tóra és a Micvák (parancsolatok) lényegi célja az a titok, amit így mondtak: „Teremtettem a gonos hajlamot (jécer hárá), és teremtettem hozzá a Tórát fűszerként.” A Tóra és a Micvák alkalmassá teszik az embert arra, hogy beléphessen a Király palotájába, és elérje a rejtett fényt - amit úgy neveznek: Izrael földjének szintje (vagyis lelki állapota).

Az ember mindig a legjobb állapotokat tartja fontosnak – azokat, amelyekről úgy gondolja, hogy alkalmasak arra, hogy felkészülésként szolgáljanak a szentség birodalmába való belépéshez, amelyet „Erec Jiszráél”-nek (Izrael földjének) neveznek. Vagyis: azok az idők, amikor van benne vágy és lelkesedés a Tóra tanulására. Ugyanígy azok az idők is, amikor lelkesedéssel imádkozik, és jó szándékai vannak, amikor jócselekedeteket végez.

De azokban az időkben, amikor nincs benne vágy a Tóra és a parancsolatok iránt, és amikor az értelmi felfogásai és gondolatai akadályozzák a Tóra és a Micvák gyakorlását — akkor az embernek sok munkára van szüksége, hogy felülkerekedjen ezeken. És minden, amit ilyenkor Isten szolgálatában tesz, csupán önmaga kényszerítése által történik, mivel a szétválasztottság gondolatai eltávolítják őt (a Teremtőtől).

Erre utal a vers: „És gyermekeitek” - vagyis a kicsinyek -, ami a ti lelki kicsinységben lévő állapototokat jelképezi; „akikről azt mondtátok: prédává lesznek”.

„És fiaitok” – vagyis azok a megértések, amelyekkel rendelkeztek a Tóra és a Micvák terén; „akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz” – azokra az időkre utal, amikor úgy láttátok, hogy nem vagytok képesek megkülönböztetni a jót a rossztól, mert egész szolgálatotok olyan állapotban történik, amikor semmiféle érzékelés nincs bennetek a jó és a rossz között.

Vagyis azok az idők, amikor azt éreztétek, hogy semmilyen érzés nincs bennetek - akár Tórával és Micvákkal foglalatoskodtok, akár (Isten őrizzen) nem -, és ugyanazt az ürességet érzitek, mindenféle lelkesedés nélkül. És ekkor mindent megpróbáltok, ami csak eszetekbe jut, hogy kijussatok ezekből az állapotokból. - „Ők fognak bemenni oda” - vagyis ezek az állapotok a valódi edények, amelyeknek a Teremtő ode kell, hogy adja Izrael földjét.

„Nekik adom azt, és ők fogják örökölni” – vagyis az ősatyák öröksége, amit Isten megígért, hogy adni fog Izrael földjéből – éppen ők, ezek a valódi edények, akiknek szükségük van az Örökkévaló segítségére.

Nem így azok az állapotok, amelyeket ti fontosnak tartotok - ezeknek nincs szükségük rám, hogy segítsek. Mert az ember szerint csak akkor van érték, amikor van lelkesedés az imában, vágy, öröm a Tóra tanulásában - ezt tartja értékesnek, mert ebben önszeretet van. Ami pedig az igazsághoz való közeledést illeti - ahhoz ennek nincs köze.