380. Bárki, aki megszenteli a hetedik napot - 2

1983. Bo, január

"Aki megszenteli a hetedik napot, ahogyan kell ... annak nagy a jutalma, munkája szerint." Meg kell értenünk a "munkája szerint" jelentését. Továbbá, hogy mi az újszerűség ebben, hiszen a korporalitásban is csak a munkánk szerint kapunk jutalmat, és aki azon túl is teljesít, az magasabb fizetést kap, mint aki nem dolgozik azon kívül. Ezért mi az újdonság abban, ha azt mondjuk, hogy "nagy a jutalma", és aztán azt mondjuk, hogy csak a munkája szerint kapja a jutalmát?

Bölcseink azt mondták: "Aki jár {a tanulócsoportba} és nem cselekszik, annak a járásért járó jutalom a kezében van". Meg kell értenünk a cselekvés jelentését. Bölcseink azt mondták: "Nagyszerű az a tanulás, amely cselekvést eredményez, és nem a tanulás a legfontosabb, hanem a cselekvés" (Kidusin 40b).

Baal HaSulam úgy értelmezte, hogy "cselekedet" az, amikor az ember a cselekvés edényeit az adakozás edényeivé változtatja, ahogy bölcseink mondták: "Minden cselekedeted a Teremtő nevéért legyen". A Midrash azt mondja, hogy ez a cselekedet a "Megteremtettem a gonosz hajlamot, a Tórát pedig fűszerként teremtettem" jelentése, hogy ez az a cselekedet, amihez az embernek el kell jutnia.

Bölcseink azt mondták: "Az ember hajlamai minden nap legyőzik őt. Ha a Teremtő nem segítene neki, nem tudna felülemelkedni ezen". Meg kell értenünk, hogy a Teremtő miért nem adott nekünk erőt, hogy legyőzzük a gonosz hajlamot. De ha ez nem az ember kezében van, akkor miért nem a Teremtő cselekszik mindent?

Más szóval, miért kell az embernek harcolnia a gonosz hajlammal, miközben a Teremtő csak segít neki, de ha az ember nem kezdi meg a belső harcokat, akkor a Teremtő sem segít neki? Továbbá, miért van szüksége a Teremtőnek arra, hogy az ember kezdje a harcot, és akkor majd Ő jön és segít neki, ahogy bölcseink mondták: "Az embernek mindig a jó hajlamot kell felbosszantania a gonosz hajlammal szemben", és a RASHI úgy értelmezte: "hadat üzen neki" (Berachot 5a)? Ez azt jelenti, hogy először el kell kezdeni a harcot, és csak azután segít neki a Teremtő.

Baal HaSulam magyarázta meg, amit Ábrahám kérdezett a Teremtőtől: "Honnan fogom tudni, hogy örökölni fogom?". "És azt mondta Ábrahámnak: "Tudd meg biztosan, hogy leszármazottaid idegenek lesznek egy olyan földön, amely nem az övék, és négyszáz évig rabszolgasorban lesznek, és kínozni fogják őket ... és utána nagy gazdagsággal fognak kivonulni".

Baal HaSulam elmagyarázta, hogy amikor látta az ígéretet, amelyet a Teremtő adott neki, mondván, hogy "neked adom ezt a földet, hogy örököld", azt mondta: "Honnan fogom tudni...?", mivel nincs fény Kli [Edény] nélkül, és nem látta, hogy fiainak szükségük lesz ezekre a képességekre, hanem hogy beérik majd kevéssel.

Ezért azt mondta neki: "Tudd meg biztosan", hogy száműzetésben lesznek, és ki akarnak majd jönni a száműzetésből. Akkor segítség nélkül nem lesznek képesek kijönni az egyiptomi száműzetésből. Ezért ez által meg kell majd kapniuk az Ő segítségét. Továbbá, minden alkalommal több adományra lesz szükségük, és ez által szükségük lesz a Tóra fényére, mert csak a Tóra a fűszer.

Ez úgy van, ahogy a Zohárban mondták: "Aki megtisztulni jön, az segítséget kap". Azt kérdezi: "Mivel {segítik}?", és azt válaszolja: "Megszentelt lélekkel". Amikor valaki megszületik, egy tiszta bestia oldaláról kap Nefesh-t [lelket]. Ha ennél több jutalmat kap, akkor Ruach [lelket] kap". Ebből következik, hogy ezáltal szükségük lesz a Teremtő segítségére, és ezáltal meglesznek a Kelimek [Edények] ahhoz, hogy megkapják a föld örökségét.

Ezáltal értelmezhetjük azt, amit kérdeztünk: Mit jelent az, hogy jár {a tanulócsoportba} és nem cselekszik? Azt, hogy valaki elkezd járni a Teremtő útján, hogy elérje a "cselekvést". Ez a jelentése annak, hogy "Aki megszenteli a Shevi'i [hetedik]", és Baal HaSulam úgy értelmezte, hogy a Shevi'i azt jelenti: Shebi-Hu [Ő bennem van].

Ennek megfelelően ez azt jelenti, hogy amikor valaki megfelelően megszenteli a szívében lévő pontot, ami benne van, elkezd belépni az egyiptomi száműzetésbe. Ekkor kezdi látni minden egyes alkalommal, hogy milyen messze van az adakozás cselekedetétől. Ekkor Kelim alakul ki benne, vagyis hiányt formál, amit később a Teremtő képes lesz betölteni.

Ebből következik, hogy az embernek úgy kell elkezdenie a harcot, hogy Kelimje legyen, és szüksége legyen a megváltásra és a Teremtő segítségére, ahogyan mondták: "Ha a Teremtő nem segítene neki, nem tudna felülemelkedni rajta". Ebből következik, hogy Ő  szándékosan nem adta meg az embernek a képességet, hogy megnyerje a harcot, hiszen a harc révén az ember megszerzi a Kelimet és a hiányt a bőségre.

Ezért mindkettőre szükség van: arra is, hogy belépjen az ember a harcba, hogy megszerezze a Kelimet, és a segítségre is, ami a hiány, hogy kifejezetten a Teremtő segítsen neki, hiszen a segítség révén szerzi meg a föld örökségét, amit a Teremtő Ábrahámnak ígért.

Ennek megfelelően a "munkája alapján" kifejezés a korporalitás ellenkezőjét jelenti. A korporalitásban minden egyes alkalommal, amikor jó munkát végzünk, a munka minősége szerint fizetnek meg minket. Itt azonban ennek éppen az ellenkezője történik: Minél inkább látja az ember, hogy képtelen bármire is a Kedusában [Szentségben], annál több segítségre van szüksége. Ezért minden alkalommal több segítséget kell kapnia felülről, ami nagyobb elérést jelent.

Ebből következik, hogy "jutalma nagy a munkája szerint", vagyis amikor látja a hibáját, akkor nagyobb kitöltést kaphat. Ez a "menni és nem cselekedni" jelentése. Elment, de nem cselekedett, ami azt jelenti, hogy nem tudta elérni, hogy minden cselekedete a Teremtő nevéért legyen. Azt mondják neki: "A járás jutalma a kezében van", ami azt jelenti, hogy kifejezetten annak, aki jár, de nem cselekszik, szüksége van a Teremtő segítségére, és kifejezetten ez által kapja meg az Ósatyák örökségét.