369. Öröm a Tóra tanulása közben

5743-1982. November, Jeruzsálem (Jerushalaim)

Kérdés: Ha az ember mindent azért tesz, hogy megszerezzen, vagyis minden cselekedetét kizárólag saját haszna érdekében végzi, akkor mi a különbség aközött, hogy anyagi dolgokból nyer élvezetet, vagy pedig a Tóra szavaiból nyer örömöt?

Ezt megérthetjük azáltal, hogy az ember hétköznap halat, húst és bort fogyaszt, és élvezetet talál bennük – ezt a fajta evést „engedélyezett, vagy opcionális evésnek” (Achilat Reshut) nevezzük. Ezzel szemben, amikor az ember Shabbat lakomát fogyaszt hússal, hallal és borral, akkor ez a „Shabbat örömének Mitzvája” (Mitzvat Oneg Shabbat).

Hiszen a Mitzvák nem igényelnek különleges szándékot (Kavana), vagyis azt, hogy az ember kizárólag adakozás érdekében (Lishma) cselekedjen. Csupán arra van szükség, hogy tudatosítsa: ezt azért teszi, mert ez egy Mitzva. Ezért, amikor élvezetet talál a Shabbat-i lakomában, akkor egy Mitzvát teljesít – még akkor is, ha ezt a Mitzvát egyelőre nem Lishma (nem teljesen önzetlen szándékkal) végzi, vagyis még nem képes arra, hogy kizárólag adakozás érdekében cselekedjen.
Azonban ‘Lo Lishma’-ból (nem teljesen önzetlen szándékból) az ember végül eljut a ‘Lishma’-hoz (önzetlen szándékhoz), így tehát ez is Mitzvának számít.

Ezzel szemben, amikor az ember hétköznap egy engedélyezett, opcionális lakomát (Seudat Reshut) fogyaszt, ez önmagában nem vezethet el a Lishmához (önzetlen szándékhoz), mivel nincs benne spirituális érték, amely ezt elősegítené ezt. Ezért, amikor az ember Tórát tanul és örömet talál benne – még ha ezt nem is az adakozás érdekében (Lo Lishma) teszi –, akkor is teljesíti a Tóra tanulásának Mitzváját örömmel, hiszen élvezetet nyer belőle. Így tehát egy Mitzvát hajt végre.
Ebből következik, hogy a ‘Lo Lishma’ (önző szándék) állapotából végül eljut a ‘Lishma’ (önzetlen szándék) állapotához. Ezért ez a helyes út, amelyen keresztül az ember elérheti a Lishmát. Ezzel szemben másféle élvezetek nem vezetik el az embert a Lishmához.