192. Alapok

„Ha közelebb hoztál volna minket a Sínai-hegyhez, de nem adtad volna nekünk a Tórát, az is elegendő lett volna számunkra.”

A kommentárok kérdezték: Hogyan lehet azt mondani, hogy „elég lett volna” Tóra nélkül? Hiszen a Teremtő a világot a Tóráért teremtette, ahogyan bölcseink mondják az „Ha nem lenne szövetségem nappal és éjjel, nem állítottam volna fel az ég és föld törvényeit” (Avodá Zará 3a) vers alapján.

Felmerül azonban a kérdés: „Én teremtettem a gonosz hajlamot, én teremtettem a Tórát, mint fűszert” (Kiddusin 30b). Ha a Sínai-hegyi kinyilatkoztatásnál, ahol eltávozott a tisztátalanságuk (פסקה זוהמתם – Pászká Zuhamatám), vagyis a gonosz hajlamtól megszabadultak, akkor már nem lenne szükségük a Tórára.

Az a Tóra, amelyet akkor kaptak, magasabb szintű Tóra volt, vagyis a lényegiséget hordozó Tóra (עצם – Ecem), és nem csupán egy eszköz. Ez azt jelenti, hogy a Tórára nem azért van szükség, mert a Tóra önmagában cél, hanem azért, hogy segítsen elérni valami mást, amely enélkül nem érhető el.

A magasabb szintű Tóra viszont önmagában cél, nem pusztán eszköz. Így az alapvető Tóra egy eszköz, amelyet a rossz ösztön, a gonosz hajlam kezelésére adtak. Azonban vannak olyan kivételes egyének, akik elérik a Tóra lényegiségének szintjét.

A „Tanítsd meg nekem az egész Tórát egy lábon” kérdésre azt mondta: „Amit gyűlölsz, ne tedd felebarátoddal” (Shabbat 33a). Ahogyan Rabbi Akiva mondta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ez a Tóra nagy szabálya”. Izrael népének ez a szeretet jutalma volt, ahogy bölcseink mondták a versről: „És a nép táborozott ... mint egy ember, egy szívvel”.

Ebből következik, hogy a Tóra adása ajándékként, vagyis lényegiségként történt, és nem 613 Eitin [arámi: tanácsok], úgynevezett Mitzvák [parancsolatok] formájában.