79. Mit jelent a „szép arcú fogoly” a belső munkában?

A lélek, amely az isteni szikra része, fogságban van a „nemzetek” között. Ez azt jelenti, hogy minden ember egy kis világ, amely magában foglalja a 70 nemzetet, és ezek uralják a lelkét, amelyet „szív pontjának” neveznek.
Ezért mondja az írás: „Ha harcba indulsz” – ez egy belső háború, amelyben az ember szándékát arra irányítja, hogy adakozóvá váljon. E harc révén a szívben rejlő pont, a lélek lényege, kezd megmutatkozni.

Az írás folytatja: „És Isten, a te Urad, kezedbe adja őket, és foglyul ejted foglyait.” Ez azt jelenti, hogy a lélek, amely eddig a nemzetek között volt fogságban, kiszabadul, amikor az ember felülkerekedik belső harcain, és felszabadítja a lelkét.

De mielőtt ezt a lélek szabadulását az adakozás szándékával tudná végrehajtani, szükség van a megfelelő előkészületekre. Ha ezeket nem végzi el, a lélek ismét visszazuhan a nemzetek fogságába, vagyis eltávolodik az embertől. Ekkor a „nemzetek” – az egoizmus és az önérdek – újra uralmat szereznek rajta.
Amikor az ember nem látja a lélek szépségét, hanem éppen ellenkezőleg, azt gondolja, hogy a szépség az egoizmusban, a „nemzetekben” rejlik, az azt jelenti, hogy szegény a szentség ismeretében. Ez az állapot elfedi a „Izrael leányát”, vagyis a lelket, így az ember nem ismeri fel annak valódi értékét.