26. Aki nem emeli fel az arcát

A versben: „Aki nem emeli fel az arcát (Aki nem tesz különbséget) és nem fogad el megvesztegetést.”
Meg kell értenünk, mit jelent az, hogy „nem fogad el vesztegetést”. Hogyan lehetne megvesztegetni a Teremtőt (Bore)? Áldott és magasztalt legyen Ő. Hiszen az Írás azt tanítja nekünk: „aki nem fogad el megvesztegetést.”

A dolog lényege, hogy minden tulajdonság, amelyet az Örökkévalóra (HaSem) vonatkoztatunk, az ember szemszögéből értendő. Ha az ember hozzászokik a megvesztegetés elfogadásához, azaz saját öröméért cselekszik, akkor többé nincs semmilyen lehetősége arra, hogy hozzátapadjon a Teremtőhöz (Bore), mivel az Írás mondja: „tapadj az Ő tulajdonságaihoz.”

Ebből következik, hogy a vers szándéka a következő: „aki nem fogad el megvesztegetést”, vagyis az embernek nem szabad megvesztegetést elfogadnia, amikor az igazság és a hazugság kérdését akarja tisztázni. Ha ugyanis bármilyen önös érdek húzódik meg benne, már nem képes meglátni az igazságot, hiszen „a megvesztegetés elvakítja a bölcsek szemét”. Mivel az Or HaHochma (Bölcsesség Fénye) csak ott tud kiterjedni, ahol az edények teljesen tiszták az önző megszerzés szempontjából.

Ez azonban nem vonatkozik a szeretet (Hesed) tulajdonságára Hassadim (Kegyelem) fényére, mert az ember akkor is képes szeretetet gyakorolni, ha még nem teljesen tiszta. Ez azért van, mert a szeretet gyakorlása során az ember nem tud kárt okozni, mivel a cselekvés maga az adakozás minőségébe tartozik. A HaHochma (Bölcsesség Fénye) viszont, amikor kiterjed, a tudás és a megszerzés aspektusába tartozik, ezért lehetséges benne hibázni. Ezért, amíg az ember nem tisztult meg az önszeretettől, jelen van egy olyan korrekció, amiben nem képes meglátni semmit a Hochma (Bölcsesség) szintjéről.