24. A legfontosabb dolog, amiből hiányunk van

A legfontosabb, amiből hiányunk van, és ami miatt nincs hajtóanyagunk a munkához, az a cél fontossága. Vagyis nem tudjuk, hogyan értékeljük a szolgálatunkat úgy, hogy tudatában legyünk annak, kinek is adakozunk. Ugyancsak hiányzik belőlünk a Teremtő nagyságának ismerete, hogy tudjuk, milyen boldogok vagyunk, mert megadatott nekünk a kiváltság, hogy a Királyt szolgálhatjuk, hiszen semmink sincs, amivel képesek volnánk felfogni az Ő nagyságát.

A szent Zohár nyelvén ezt úgy nevezik, hogy „a Shechina a porban”, ami azt jelenti, hogy a Neki való adakozás a mi számunkra annyira fontos, akár a por. Ebből következően nincs hajtóanyagunk a munkához, mert élvezet nélkül nincs erő a munkához. Ahol azonban az önszeretet ragyog, ott a test ebből életerőt merít. Az adakozás munkájában viszont a test nem érez semmiféle élvezetet, ezért szükségszerűen „összeroskad a terhe alatt”.

Ezzel szemben, amikor az ember érzi, hogy egy fontos Királyt szolgál, akkor a Király fontosságának mértékében örömet és élvezetet talál az Ő szolgálatában. Így már van hajtóanyaga, amely újra és újra erőt ad neki az előrehaladáshoz, mert érzi, hogy egy fontos Királyt szolgál.

Amikor pedig tudja és érzi, hogy kinek adakozik, akkor ugyanakkora mértékben, amilyen mértékben korábban volt ereje az önszeretet szándékával dolgozni, most van ereje az adakozás érdekében dolgozni. Mert aki egy fontos embernek adakozik, azt úgy tekintjük, mintha ő maga kapna az illetőtől. És mivel a testnek van ereje a megszerzésért dolgozni, hogy viszonzást kapjon, ugyanígy örömet talál abban is, ha egy fontos Királynak adakozik.

Ebből megérthetjük, ami a Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmánya című írásban szerepel: ha a nő ad, és a férfi fontos személy, akkor a nő megszentelődik azáltal az élvezet által, amelyet abból nyer, hogy a férfi elfogad tőle valamit. Itt valami újat látunk: egy fontos személynek való adakozás a törvény szerint egyenértékű a tényleges megszerzéssel. Jóllehet ott a házasságkötésről szóló tanítást az adakozás érdekében történő megszerzés összefüggésében idézi, amikor a megszerzés adakozást jelent.

Ugyanebből megérthetjük az érem másik oldalát is, vagyis azt, hogy az adakozást megszerzésnek nevezzük. Emiatt az embernek már van hajtóanyaga, mert ha egy fontos személynek adakozik, az számára olyan, mintha ő maga kapna. Ezért már van ereje a munkához.

Mindebből az következik, hogy csupán a Teremtő nagyságában való hit hiányzik nekünk, és akkor lesz erőnk az adakozás munkájához.