Hevruta – A 29. lecke folytatása: Bevezetés a „Tízes” fogalmába
Hevruta – A 29. lecke folytatása
Bevezetés a „tízes” fogalmába
Lecke 29 anyaga >>
Lecke 29 felvétele >>
A hétköznapi életben ahhoz vagyunk szokva, hogy egyénként gondolkodjunk és cselekedjünk. A spirituális fejlődés azonban nem történhet elszigetelten. A Kabbala szerint a Teremtő nem egyedül egy emberben tárul fel, hanem azoknak az embereknek a kapcsolódásában, akik ugyanazon cél felé törekednek.
Ezért beszélnek a kabbalisták a „tízesről”: egy kis közösségről, amelynek tagjai együtt dolgoznak azon, hogy kapcsolatot, kölcsönös támogatást és adakozó viszonyt építsenek ki egymás között. A tízes olyan gyakorlati műhelyként szolgál, ahol az ember megtanulhat felülemelkedni az önmaga iránti törődésén, és új viszonyulást kialakítani a többiek felé.
A tízes nem pusztán egy tanulócsoport vagy társas összejövetel, hanem a spirituális fejlődés eszköze. Általa az ember erőt, inspirációt, támogatást és lehetőséget kap arra, hogy olyan tulajdonságokon dolgozzon, amelyeket egyedül nem képes kifejleszteni.
Az ember nem emelheti önmagát a saját környezete fölé. Ezért a környezetéből kell táplálkoznia, és nincs más útja, csak a Tóra és a sok munka által. Ezért, ha az ember jó környezetet választ magának, időt és erőfeszítést takarít meg, mert a környezete hatásának megfelelően formálódik.
– Baal HaSulam, Shamati 225. „Önmaga felemelése”
A környezet fontossága
Baal HaSulam elmagyarázza, hogy az ember nem tud a saját környezete fölé emelkedni. Akár észrevesszük, akár nem, értékrendünket, vágyainkat és fontossági sorrendünket folyamatosan a körülöttünk lévő emberek alakítják.
Ez az alapelv a spirituális úton még nagyobb jelentőséget kap. Ha az ember a teremtés célja felé akar haladni, olyan környezetre van szüksége, amely értékeli ezt a célt, és állandóan emlékezteti őt annak fontosságára.
Workshop kérdés megbeszélése
Miért van szükségünk tízesre? Mit kaphatok belőle valójában?
Most megtekintünk egy részletet Rav Dr. Michael Laitmantól a tízes fontosságáról:
Szükségünk van egy olyan közösségre, amely nagy erőt képez, hogy együtt dolgozhassunk a „gonosznak” nevezett megszerzési vágy lenullázásán, mivel az akadályozza annak a célnak az elérését, amelyre az ember meg lett teremtve.
Ezért a közösségnek olyan egyénekből kell állnia, akik egyhangúan egyetértenek abban, hogy ezt el kell érniük. Ekkor az összes egyén egyetlen nagy erővé válik, ahol az ember harcolhat önmaga ellen, hiszen mindenki beépül mindenki másba. Így minden egyes ember mögött egy nagy közös vágy áll, hogy elérje a célt.
(RABASH, 1984. 1. cikk: „A közösség célja – 2”)
A barátok összetapadásában különleges erő rejlik. Mivel a nézetek és gondolatok a köztük lévő összetapadás révén jutnak el egyiktől a másikig, mindegyikükbe beépül a másik ereje és ezáltal mindegyikük az egész közösség erejével rendelkezik. Ezért, bár minden egyes ember egyén, mégis az egész közösség erejével rendelkezik.
(RABASH, 14. cikk: „A barátok szeretetének szükségessége”)
Ha több ember összegyűlik azzal az erővel, hogy érdemes lemondani az önszeretetről, de nincs meg az adakozásnak az a kellő ereje és fontossága számukra, hogy önállóvá váljanak, külső segítség nélkül, de amennyiben ezek az emberek egymás előtt lenullázzák magukat, és mindegyikükben megvan legalább a lehetőség a Teremtő iránti szeretetre, bár a gyakorlatban nem tudják megtartani, akkor azáltal, hogy mindegyikük csatlakozik a közösséghez és lenullázza magát előtte, egy testté válnak.
Ha például tíz ember van ebben a testben, akkor annak tízszer nagyobb ereje van, mint egyetlen embernek.
Van azonban egy feltétel: amikor összegyűlnek, mindegyiküknek azt kell gondolnia, hogy most azért jött, hogy lenullázza az önszeretetét. Ez azt jelenti, hogy nem fog azon gondolkodni, hogyan töltse ki most a saját megszerzési vágyát, hanem amennyire csak lehetséges, csak a többiek szeretetére gondol. Ez az egyetlen módja annak, hogy megszerezze a vágyat és a hiányt egy új tulajdonság elsajátítására, amelyet „az adakozás vágyának” neveznek.
A barátok szeretetéből pedig el lehet jutni a Teremtő szeretetéig, ami azt jelenti, hogy megelégedettséget akarunk adni a Teremtőnek.
(RABASH, 1984. 6. cikk: „A barátok szeretete – 2”)
Miért kell a spirituális munkát együtt végezni?
Egyetlen ember önmagában nem rendelkezik elegendő erővel ahhoz, hogy legyőzze az egoizmust. Még ha meg is érti a cél fontosságát, vágya természetes módon önmaga felé, az önérdek felé húzza.
RABASH elmagyarázza, hogy amikor emberek ugyanazon spirituális cél köré egyesülnek, olyan közös erőt hoznak létre, amely messze meghaladja az egyes tagok erejének összegét. Minden barát hozzáadja saját vágyát, erőfeszítését és törekvését, és együtt olyan erőt építenek fel, amellyel egyetlen ember önmagában nem rendelkezik.
Ez a tízesben végzett munka egyik alapelve: minden ember erősíti a többieket, és cserébe ő maga is erőt kap tőlük.
Workshop kérdés megbeszélése
Mit tehetünk együtt, amikor a Kabbalát tanuló barátokkal összegyűlünk? Milyen ötleteink és javaslataink vannak erre?
A tízes a gyakorlatban
A tízes nem csupán a leckék és a workshopok során épül, hanem a barátok egymás iránti mindennapi törődésén keresztül is. A spirituális kapcsolat akkor fejlődik, amikor a barátok erőfeszítést tesznek azért, hogy kapcsolatban maradjanak egymással, támogassák egymást, és a találkozások között is fenntartsák a cél fontosságát. Még a legkisebb cselekedetek is képesek megerősíteni a kapcsolatot, és élő érzést teremteni a kölcsönös felelősségből.
Ezért hasznos, ha a hét folyamán további lehetőségeket teremtünk az egymással való kapcsolódásra.
Most megtekintünk egy videót Rav Dr. Michael Laitmantól, amelyben a saját tízesében arról beszél, hogyan lehet növelni az egymás iránti gondoskodás fontosságát:
Rav Dr. Michael Laitman a saját tízesében >>
Javasolt gyakorlat a hétre
Alkossunk két- vagy háromfős kis csoportokat gyakorlás céljából. A jövő héten osszuk meg egymással, hogy sikerült-e találkozni vagy beszélgetni, és milyen tapasztalatokat, benyomásokat szereztünk a gyakorlat során.