29. lecke: Bevezetés a „Tízes” fogalmába
A „Tízes” fogalmának meghatározása és eredete a kabbalisztikus forrásokban | Bevezetés a Tízesben való közös munka alapelveibe és helyes hozzáállásába.
29. lecke
Téma: Bevezetés a Tízes fogalmába
Válogatott forrásrészletek
2-4. dia
Baal HaSulam: Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába, 4. pont
„Valóban igaz, hogy maga a Teremtő helyezi az ember kezét a jó sorsra azáltal, hogy a testi életben, amely tele van gyötrelemmel és fájdalommal, és minden valódi tartalom híján van, megmutat neki egy örömteli és beteljesült életet. Amikor az ember meglátja ezt, még ha csak egy apró résen át is dereng fel előtte, szükségszerűen elfordul ettől az élettől, és menekülni akar belőle ahhoz a nyugalmas helyhez, hiszen ez a földi élet rosszabb a halálnál. Valójában nincs nagyobb segítség annál, mint amikor a Teremtő így vezeti rá az embert a helyes útra.
Az ember szabad választása kizárólag abban áll, hogy megerősíti magát ezen az úton. Mert kétségtelenül nagy erőfeszítésre és fáradozásra van szükség, amíg megtisztítja önmagát annyira, hogy képes legyen a Tórát és a Mitzvákat helyesen megtartani, nem a saját öröméért, hanem azért, hogy megelégedést szerezzen Alkotójának. Ezt nevezik Lishmának (az Ő nevéért). Csak ilyen módon részesülhet az ember abból a boldog és kellemes életből, amely a Tóra megtartásával jár.
Mielőtt azonban eljutna ehhez a megtisztuláshoz, valódi választási lehetősége abban áll, hogy minden lehetséges eszközzel és módszerrel megerősítse magát a jó úton. Mindent meg kell tennie, amire csak ereje telik, amíg be nem fejezi a megtisztulás munkáját, és útközben össze nem roskad a teher súlya alatt.”
5. dia
Tanya, Igeret HaKodesh, 23. rész
„Ahol tíz ember van együtt, ott már megvan a helye a Shechina (Isteni Jelenlét) nyugvásának. A Mishnah bölcsei ezt mondták: „Ha tízen együtt ülnek és Tórát tanulnak, a Shechina közöttük lakozik”, mert „ebben rejlik az ember teljessége.”
6. dia
RABASH, 28. cikk (1986): „A közösség nem kevesebb tíznél”
„Bölcseink azt mondták (Sanhedrin 39.): „Minden tízesben ott van a Shechina.”
Ismeretes, hogy Malchutot „tizediknek” nevezik. Az is ismert, hogy a megszerző Kli-t szintén „Malchut Szfirájának” nevezik, amely a tizedik Szfira, és amely megkapja a Felső bőséget. Őt „megszerzési vágynak” nevezik, és minden teremtmény belőle ered. Ezért egy közösség nem lehet kevesebb tíznél, mivel minden testi ág a Felső gyökerekből ered. Ezért, annak a szabálynak megfelelően, hogy „nincs olyan Fény, amely ne tíz Szfirából állna”, a fizikai világban sem tekinthető valami jelentős közösségnek, hacsak nincs jelen tíz ember, hasonlóan a Felső spirituális fokozatokhoz.
7. dia
Maor VaShemesh, VaYechi
„A gyülekezet lényege az, hogy mindenki egyetlen egységben legyen, és mindannyian csak egy célt keressenek: megtalálni a Teremtőt. Minden tízesben ott van a Shechina. Az világos, hogy ha tíznél többen vannak, akkor a Shechina is jobban feltárul. Ezért mindenkinek össze kell kapcsolódnia a barátjával és hozzá kell eljönnie, hogy tőle halljon szót a Teremtő munkájáról és arról, hogyan található meg a Teremtő. Le kell nulláznia magát a barátja előtt, és a barátjának is ugyanígy kell tennie vele szemben, és mindenkinek így kell cselekednie. Amikor tehát az összejövetel ilyen szándékkal történik, akkor megvalósul az, hogy „jobban akar a tehén szoptatni, mint ahogy a borjú szopni akar”, és a Teremtő közeledik hozzájuk, és velük van.”
8-9. dia
RABASH, 6. cikk (1984): „A barátok szeretete – 2”
„Ha több ember összegyűlik azzal az erővel, hogy érdemes lemondani az önszeretetről, de nincs meg az adakozásnak az a kellő ereje és fontossága számukra, hogy önállóvá váljanak, külső segítség nélkül, de amennyiben ezek az emberek egymás előtt lenullázzák magukat, és mindegyikükben megvan legalább a lehetőség a Teremtő iránti szeretetre, bár a gyakorlatban nem tudják megtartani, akkor azáltal, hogy mindegyikük csatlakozik a közösséghez és lenullázza magát előtte, egy testté válnak.
Ha például tíz ember van ebben a testben, akkor annak tízszer nagyobb ereje van, mint egyetlen embernek.
Van azonban egy feltétel: amikor összegyűlnek, mindegyiküknek azt kell gondolnia, hogy most azért jött, hogy lenullázza az önszeretetét. Ez azt jelenti, hogy nem fog azon gondolkodni, hogyan töltse ki most a saját megszerzési vágyát, hanem amennyire csak lehetséges, csak a többiek szeretetére gondol. Ez az egyetlen módja annak, hogy megszerezze a vágyat és a hiányt egy új tulajdonság elsajátítására, amelyet „az adakozás vágyának” neveznek.
A barátok szeretetéből pedig el lehet jutni a Teremtő szeretetéig, ami azt jelenti, hogy megelégedettséget akarunk adni a Teremtőnek.
10. dia
Baal HaSulam, 47. levél
„…Hadd emlékeztesselek benneteket a barátok szeretetének fontosságára mindenek ellenére ebben az időben, mert ezen múlik a létjogosultságunk, és ezzel mérik közelgő sikerünk valódi mértékét.
Ezért hagyjatok fel minden illuzórikus tevékenységgel, és fordítsátok figyelmeteket arra, hogy gondolatokat és helyes eszközöket találjatok szívetek egyesítésére, hogy egy valódi közös szívvé váljatok, így a „Szeresd barátodat, mint önmagadat” szavak szó szerint valóra válnak bennetek, mert egy vers nem ér túl a szó szerinti értelmén, és a szeretet gondolata megtisztít benneteket, és minden bűnt elfed majd. Teszteljetek engem ebben, és kezdjetek el valóban összekapcsolódni a szeretetben, és akkor meglátjátok, „szájpadlásunk ízlelni fog.”
11. dia
RABASH, 7. cikk (1984): „A 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat' parancsolat magyarázata szerint”
„Azok, akik meg akarják tartani a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szabályát, egyetlen szándékkal teszik ezt: hogy kilépjenek az önszeretetből, és magukra öltsék a mások iránti szeretet természetét. Bár ez egy Mitzva (Parancsolat), amelyet az ember önmagára kényszeríthet azért, hogy megtartsa, a szeretet mégis a szívhez tartozik, és a szív természete szerint ellenáll ennek. Mit tehet tehát az ember azért, hogy a mások iránti szeretet megérintse a szívét?”
12-13. dia
RABASH, 40. levél
„Minden ajándék, amelyet az ember a barátjának ad, olyan, mint egy golyó, amely üreget üt a kőben. Bár az első golyó csak megkarcolja a követ, amikor a második ugyanarra a helyre csapódik, már bemélyedést hoz létre, a harmadik pedig már lyukat üt rajta.
Az ismételten kilőtt golyók által ez a lyuk egyre nagyobb üreggé válik a barát kőszívében, ahová minden ajándék összegyűlik. És minden egyes ajándék a szeretet egy szikrájává válik, míg végül a szeretet minden szikrája összegyűlik a kőszív üregében, és lánggá egyesül.
A szikra és a láng közötti különbség az, hogy ahol szeretet van, ott nyílt feltárulás is van, vagyis mindenki számára láthatóvá válik, hogy a szeretet tüze ég benne. És a szeretet tüze elfed minden bűnt, amellyel az ember útja során találkozik.”
14-15. dia
RABASH, 40. levél
„A szívek egymáshoz dörzsölődése által még a legkeményebb szívek is felmelegszenek, és mindegyik kihozza a meleget a saját szívének falai közül. Ez a melegség lángra lobbantja a szeretet szikráit, míg végül kialakul a szeretet öltözete. Ekkor mindketten egyetlen takaró alá kerülnek, vagyis egyetlen szeretet veszi őket körül és burkolja be őket, mert ismeretes, hogy a Dvekut [összetapadás] kettőt eggyé egyesít.
Amikor pedig az ember elkezdi érezni a barátja szeretetét, azonnal öröm és gyönyör ébred benne, … A barát szeretete új dolog számára, mert mindig úgy tudta, hogy csak ő maga törődik a saját jólétével. Ám abban a pillanatban, amikor felfedezi, hogy a barátja is törődik vele, mérhetetlen öröm ébred benne, és többé már nem képes önmagával foglalkozni, mert az ember csak ott képes erőfeszítést tenni, ahol örömet érez. Mivel pedig örömöt kezd érezni abban, hogy a barátjáról gondoskodjon, természetes módon többé már nem önmagára gondol.”
16. dia
Baal HaSulam, Shamati 225. cikk: „Önmagunk felemelése”
„Az ember nem képes önmagát a környezete fölé emelni. Ezért a környezetéből kell táplálkoznia, és nincs más útja, csak a Tóra és a sok erőfeszítés által. Ezért, ha az ember jó környezetet választ magának, időt és fáradságot takarít meg, mert a környezete hatásának megfelelően formálódik.”