30. Lecke

Téma: A barátok szeretete

Válogatott részletek a forrásokból

2-3. dia

RABASH, 6. cikk (1984): „A barátok szeretete – 2”

„Ha több ember összegyűlik azzal az erővel és elhatározással, hogy érdemes elhagyni az önszeretetet, de még nincs bennük elegendő erő és az adakozás kellő fontossága ahhoz, hogy külső segítség nélkül önállóan képesek legyenek erre, és ezek az emberek lenullázzák önmagukat egymás előtt, valamint mindegyikükben legalább lehetőségként jelen van a Teremtő iránti szeretet – még ha ezt a gyakorlatban nem is képesek megvalósítani –, akkor azáltal, hogy mindegyikük csatlakozik a közösséghez és lenullázza önmagát előtte, egyetlen testté válnak.

Például, ha ebben a testben tíz ember van, akkor annak tízszer akkora ereje van, mint egyetlen embernek önmagában.

Van azonban egy feltétel: amikor összegyűlnek, mindegyiküknek arra kell gondolnia, hogy most azért jött, hogy lenullázza önszeretetét. Ez azt jelenti, hogy nem azon fog gondolkodni, miként elégítse ki most a saját megszerzési vágyát, hanem amennyire csak lehetséges, kizárólag a mások iránti szeretetre fog összpontosítani. Csak ezen az úton szerezhető meg az a vágy és szükséglet, hogy az ember elnyerjen egy új tulajdonságot, amelyet „az adakozás vágyának” neveznek.

A barátok szeretetéből pedig el lehet jutni a Teremtő szeretetéhez, vagyis ahhoz a vágyhoz, hogy megelégedést adjunk a Teremtőnek.”

4. dia

Baal HaSulam: 47. levél

„…Hadd emlékeztesselek benneteket a barátok szeretetének fontosságára mindenek ellenére ebben az időben, mert ezen múlik a létjogosultságunk, és ezzel mérik közelgő sikerünk valódi mértékét.

Ezért hagyjatok fel minden illuzórikus tevékenységgel, és fordítsátok figyelmeteket arra, hogy gondolatokat és helyes eszközöket találjatok szívetek egyesítésére, hogy egy valódi közös szívvé váljatok, így a „Szeresd barátodat, mint önmagadat” szavak szó szerint valóra válnak bennetek, mert egy vers nem ér túl a szó szerinti értelmén, és a szeretet gondolata megtisztít benneteket, és minden bűnt elfed majd. Teszteljetek engem ebben, és kezdjetek el valóban összekapcsolódni a szeretetben, és akkor meglátjátok, „szájpadlásunk ízlelni fog”, és az összes ember sem fog elválasztást jelenteni köztem és köztetek.”

5. dia

RABASH, 7. cikk (1984): „Annak megfelelően, ami a „Szeresd a felebarátodat, mint önmagadat” kapcsán elmagyarázásra került”

„Azokat, akik meg akarják tartani azt a szabályt, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Egyetlen szándékuk, hogy kilépjenek az önszeretetből, és a mások iránti szeretet természetének formáját vegyék fel. És bár ez egy Mitzva [Parancsolat], amelyet be kell tartani, és amelynek betartására az ember kényszerítheti magát, a szeretet mégis olyasvalami, ami a szívnek adatik, és a szív természeténél fogva nem ért egyet vele. Mit tehet tehát az ember, hogy a mások iránti szeretet megérintse a szívét?”

6-7. dia

RABASH: 40. levél

„Minden ajándék, amit a barátjának ad, olyan, mint egy golyó, ami üreget csinál a kőben. És bár az első golyó csak karcolja a követ, amikor a második golyó ugyanoda csapódik, már bemélyedést okoz, a harmadik pedig létrehozza az üreget.

A golyók révén, amelyeket többször is kilő, a lyuk, üreggé válik a barátja kőszívében, ahol minden ajándék összegyűlik. És minden egyes ajándék a szeretet egy-egy szikrájává válik, míg végül a szeretet összes szikrája összegyűlik a kőszív üregében, és lángra lobban.

A különbség a szikra és a láng között az, hogy ahol szeretet van, ott nyílt feltárulás van, azaz feltárul minden ember előtt, hogy a szeretet lángja lángol benne. És a szeretet tüze elégeti az összes bűnt, amivel az ember útközben kapcsolatba kerül.”

8-9. dia

RABASH: 40. levél

„A szívek súrlódásán keresztül, még a legerősebbeké is, mindegyikük melegséget hoz ki szíve falai közül, és a melegség lángra lobbantja a szeretet szikráit, amíg a szeretet öltözete ki nem alakul. Akkor mindkettőjüket egyetlen takaró fogja betakarni, azaz egyetlen szeretet fogja körülvenni és beburkolni mindkettőjüket, hiszen köztudott, hogy a Dvekut [összetapadás] kettőt eggyé egyesíti.

És amikor az ember elkezdi érezni a barátja szeretetét, azonnal öröm és élvezet kezd ébredni benne, mert az a szabály, hogy az újdonság szórakoztat, gyönyörködtet. A barátja iránt érzett szeretete újdonság számára, mert mindig is úgy tudta, hogy csak ő törődik a saját jólétével. De amint felfedezi, hogy a barátja törődik vele, ez mérhetetlen örömöt ébreszt benne, és nem tud többé önmagával törődni, hiszen az ember csak ott tud erőfeszítést tenni, ahol örömöt érez. És mivel a barátjáról való gondoskodásban kezd örömet érezni, természetesen nem tud magára gondolni.”

10. dia

Baal HaSulam Shamati, 225. cikk: „Önmaga felemelése”

„Az ember nem tudja magát a saját köre fölé emelni, mert az embernek a saját környezetéből kell táplálkoznia. És nincs más út számára, mint a Tóra útja és a nagy erőfeszítések. Ezért ha az ember jó környezetet választ magának, akkor időt és erőfeszítést nyer, hiszen a környezete szerint alakul.”