10. lecke: Játék a spirituális úton
10. lecke Téma: 10. lecke: Játék a spirituális úton Válogatott idézetek a forrásokból 1. forrás: Baal HaSulam, Shamati, 16. cikk: „Mit jelent az Úr napja és az Úr éjszakája a munkában?” „Azért, hogy valaki rendelkezzen az adakozás erejével, a formaegyezés eléréséhez …
10. lecke
Téma: 10. lecke: Játék a spirituális úton
Válogatott idézetek a forrásokból
1. forrás: Baal HaSulam, Shamati, 16. cikk: „Mit jelent az Úr napja és az Úr éjszakája a munkában?”
„Azért, hogy valaki rendelkezzen az adakozás erejével, a formaegyezés eléréséhez az embernek szüksége van egy második természetre.
Más szóval, a Teremtő az adakozó és nem kap cserébe semmit, hiszen Ő nem szenved hiányt semmiben, vagyis az Ő adakozása sem abból fakad, mintha ő hiányt szenvedne amiatt, hogy nincs kinek adnia.
Részéről inkább ezt játékként kell ezt felfognunk. Vagyis nem arról van szó, hogy amikor Ő adni akar, akkor arra neki szüksége van. Ehelyett számára ez olyan, mint egy játék.”
2. forrás: Baal HaSulam, Shamati, 16. cikk: „Mit jelent az Úr napja és az Úr éjszakája a munkában?”
„Ahogy bölcseink mondták a királynőről, aki megkérdezte: „Mit csinál a Teremtő, miután megteremtette a világot?” . A válasz így hangzott: „Leül és játszik egy bálnával”, ahogyan írva van: „ Teremtettél egy bálnát, hogy játssz vele. ” (Avoda Zarah, 3. o.).
A bálna a Dvekutra és a kapcsolatra utal (ahogy írva van: „az ember és a kapcsolat megnyitása szerint"). Ez azt jelenti, hogy a Teremtő és a teremtmények kapcsolata egy játék; nem vágy és szükséglet kérdése.
A különbség a játék és a vágy között az, hogy minden, ami a vágyban van, szükséglet. Ha valaki nem teljesíti a vágyát, hiányt szenved. De a játék esetében, ha valaki nem szerzi meg a kívánt dolgot, az sem számít hiánynak, ahogy mondják: „Nem olyan rossz, hogy nem kaptam meg, amit elterveztem, mert nem olyan fontos”. Mert a vágya, amit a dolog iránt érzett, csak játék volt és nem komoly.”
3. forrás: RABASH, 37. levél
„Olyan ez, mint amikor valaki elmegy a barátját ünnepelni. Nem magára gondol - hogy jó kedve van-e vagy sem - hanem részt kell vennie barátja örömében. Nem szabad gondterheltnek látszania, hanem az örömteli arcot kell mutatnia. Ugyanígy van ez itt is: a barátok közötti köteléknek olyannak kell lennie, hogy mindenki meg akarja örvendeztetni a barátját, mégpedig kifejezetten fizikai dolgokkal, hiszen itt éppen arról van szó, hogy „Vásárolj magadnak egy barátot”.”
4. forrás: RABASH 2. cikk, (1984), „A barátok szeretetére vonatkozóan”
„Az embernek fel kell tárnia a szívében lévő szeretetet a barátai felé, mivel annak felfedésével felébreszti a barátai szívét a barátai iránt, így ők is úgy érezhetik, hogy mindegyikük gyakorolja a barátai szeretetét. Ennek az a haszna, hogy ily módon az ember erőt nyer ahhoz, hogy erőteljesebben gyakorolja a barátok szeretetét, hiszen minden ember szeretetének ereje beépül a többiekébe.
Kiderül, hogy ott, ahol egy embernek, egy mérő egységnyi ereje van a baráti szeretet gyakorlásához, ha a csoport tíz tagból áll, akkor tíz olyan erővel integrálódik, azok között akik megértik azt a szükségszerűséget, hogy szükséges a baráti szeretet gyakorlásában részt venni. Ha azonban egyikük sem mutatja meg a közösségnek, hogy gyakorolja a baráti szeretetet, akkor hiányzik a csoport ereje.
Ez azért van így, mert nagyon nehéz az ember barátját kedvezően megítélni. Mindenki azt hiszi, hogy ő az igaz, és hogy csak ő gyakorolja a baráti szeretetet. Ebben az állapotban az embernek nagyon kevés ereje van ahhoz, hogy gyakorolja a mások iránti szeretetet. Ezért ennek a munkának kifejezetten nyilvánosan kell történnie, és nem szabad elrejteni azt.”
5. forrás: RABASH 30. cikk (1988) „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”
„Mindenkinek meg kell próbálnia az élet szellemét és reményt vinni a közösségbe, és energiát adni a közösségnek. Így minden egyes barát elmondhatja magáról: „Most tiszta lappal kezdem a munkát”. Más szóval, mielőtt a közösségbe jött, csalódott volt a Teremtő munkájának előrehaladása miatt, de most a közösség élettel és reménykedéssel töltötte fel. Így a közösség révén önbizalmat és erőt kapott a győzelemhez, mert most úgy érzi, hogy elérheti a teljességet. És minden gondolata - hogy magas hegy előtt áll, amelyet nem lehet legyőzni, és hogy ezek valóban félelmetes akadályok - most úgy érzi, hogy ezek semmiségek. És mindezt a közösség erejéből kapta, mert mindenki igyekezett a bátorítás szellemét és egy új légkör jelenlétét a közösségben létrehozni.”
6. forrás: Baal HaSulam, „Előszó a Zohár könyvéhez”, 33. szám
„Itt Isteni akarat van, hogy ezek a hasonlatok – amelyek kizárólag a megszerzők lelkében működnek – úgy jelenjenek meg a lelkek előtt, mintha Ő Maga is részt venne bennük, hogy így jelentősen fokozza a lelkek elérését.
Ez olyan, mint amikor egy apa kényszeríti magát arra, hogy a kis szeretett gyermekének szomorú és elégedett arcot mutasson, noha benne nincs sem szomorúság, sem elégedettség. Ezt csak azért teszi, hogy hatást gyakoroljon a szeretett gyermekére, és szélesítse annak megértését, hogy játszhasson vele.
Csak amikor a gyermek felnő, fogja megtanulni és megérteni, hogy mindaz, amit az apja tett, nem volt valóságosabb, mint a csak a vele való játék. Így van ez a előttünk álló ügyben is: mindezek a képek és változások kizárólag a lelkek benyomásai alapján kezdődnek és végződnek. Isten akaratából azonban úgy tűnnek, mintha Őbenne Magában lennének. Ezt azért teszi, hogy a teremtés gondolatának megfelelően a lelkek elérését a legteljesebb mértékben fokozza és bővítse, az Ő teremtményei örömére.”
7. forrás: Baal HaSulam, „Az utolsó generáció írásai”
„A színházi színészektől azt várjuk el, hogy tegyenek meg mindent, ami tőlük telik, amíg el nem érik, hogy képzeletünk az előadásukat teljes valóságnak tekintsük. Hasonlóképpen azt szeretnénk, hogy azok, akik a kabbalista módszert magyarázzák, olyan mélyen tudjanak a szívünkhöz szólni, hogy a módszerbe vetett hit a teljes valóság erejével gyökerezzen meg a szívünkben.”