Hevruta - Helyi találkozó

Megtanulni meglátni a barát érdemeit a hibái felett
 

Bevezetés

A múlt héten arról beszéltünk, hogy a barátaink hibái vagy hiányosságai helyett inkább az erényeiket és érdemeiket kell látnunk. Ezen a héten folytatjuk ezt a témát, mert nagyon fontos. Meg kell értenünk, hogy ez valójában a tizesben, és általában a csoportban végzett munka legfőbb része.

Amit gonosz hajlamnak, „Yetzer HaRa”-nak nevezünk, az mindig felüti a fejét. Megpróbálja elhitetni velünk, hogy barátaink nem a helyes irányba haladnak, sőt, még azt is kétségbe vonja, hogy mi magunk méltók vagyunk-e erre az irányra.

Feladatunk az, hogy folyamatosan a barátaink fontosságát emeljük az eredeti érzéseink fölé. Van egy bizonyos érzésünk vagy felfogásunk, amely az egoista természetünkből fakad. Majd azáltal, hogy igyekszünk nem hagyni, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtunk, azáltal, hogy felül akarunk emelkedni rajta, egy új vágy keletkezik bennünk.

Ezt az új vágyat nevezzük „a MAN felemelésének” , a belső ima felemelkedésének, a változás iránti vágyakozásnak és annak a törekvésnek, hogy a Teremtőhöz hasonlóvá váljunk. Ezt nevezzük „Ádámnak”, azaz embernek, az „Adameh la-Elyon” („Olyan leszek, mint a Legfelső”) kifejezésből. Ez az a folyamatos erőfeszítés, hogy felemelkedjünk, és ne maradjunk meg a jelenlegi szintünkön.

Ha nem éreznénk semmi negatívat, ha nem tapasztalnánk meg a gonosz hajlamot és mindazokat a kételyeket, amelyek folyamatosan felmerülnek bennünk, akkor nem lenne igazi tanulás. Mostanra már megértjük, hogy a tanulás, amit folytatunk, inkább önmagunk felfedezéséről szól, mint egyszerűen arról, ami a könyvekben le van írva.

A könyvek segítenek feltárni, mi rejlik bennünk, amíg el nem érjük azt az állapotot, amelyet így írnak le: „a saját lelke fogja tanítani őt”. Belülről kezdjük megismerni, milyen a kapcsolatunk a barátainkkal és a Teremtővel.

Így hát ezen a héten mélyebbre merülünk ebbe a témába, és bővítjük mind a Kabbala iránti megértésünket, mind a gyakorlati tanulásunkat.

9. RABASH 124. cikk, "Hogy szolgáljatok engem"

“Az egész világot csak azért teremtették, hogy engem szolgáljon." Baal HaSulam értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy minden hiba, amit az ember másokban lát, azokról azt hiszi, hogy azok az ő saját hibái. Ezért van mit korrigálnia. Ebből az következik, hogy az egész világ őt szolgálja azzal, hogy ellátja őt a saját hibáival, és nem kell magának keresnie. Ehelyett nagy szívességet tesznek neki azzal, hogy ellátják őt a hibáival."
 

10. RABASH 21. cikk (1986), "Az értelem felettel kapcsolatban"

"El lehet érni a barátokkal való összetapadással - új tulajdonságok, amelyek révén képessé válnak arra, hogy elérjék a Dvekutot a Teremtővel. És mindez akkor mondható, míg közben látja a barátok érdemeit. Ekkor helytálló azt mondani, hogy tanulnia kell a tetteikből. De amikor azt látja, hogy ő jobban képzett, mint ők, akkor semmit sem kaphat a barátoktól.

Ezért mondták, hogy amikor a gonosz hajlam eljön, és megmutatja neki a barátok alacsonyságát, akkor az értelem felé kell emelkednie. De bizonyára jobb és sikeresebb lenne, ha az értelmen belül látná, hogy a barátok magasabb fokon állnak, mint ő maga. Ezzel megérthetjük azt az imát, amelyet Rabbi Elimelech írt nekünk: „Hadd lássa szívünk a barátaink erényeit, és ne a hibáikat”.
 

Rav klip (3. a lejátszási listában)

https://kabbalah.academy/hu/videos/playlists/see-the-qualities-of-the-friends-and-not-their-faults/?order=3&back_url=/en/courses/lesson/822/ 

Jegyzet:

Kérdés: Mi teszi az embert méltóvá? Mi határozza meg, hogy méltó-e?

Rav: Mire méltó?

Tanuló: Arra, hogy lássa, a Teremtő így működik.

Rav: A keresés révén. Erőfeszítést tesz. Mintha a barátaival való kapcsolatai mindenféle formájából összerakná a Teremtő képét. Úgy tűnik, építem, építem, építem, építem, építem ezt a mozaikot, ezt a kirakóst az összes barátomból, amíg el nem jutok oda, hogy olyan módon viszonyulok hozzájuk, hogy biztosan nem a külső formájukhoz viszonyulok, sem a jellemük szerinti belső tulajdonságaikhoz vagy mindenféle ilyen dologhoz, hanem a lényegükhöz, a bensőjükhöz.

Ezt úgy nevezzük, hogy ragaszkodni akarunk minden egyes barátunk „szívének legmélyéhez”. És amennyire be akarok hatolni minden egyes barátom szívébe, annyira kezdem érezni, hogy ezen keresztül kezdem érzékelni a Teremtőt. És így jutunk el a Teremtő kinyilatkoztatásához.

Próbáld ki, és meglátod, hogy lehetséges. Ez egyszerűen abból a gyakorlati munkából fakad, amit végzel. Kapcsolatba lépni a tizessel, a tizesen keresztül a barátok vágyainak összességével, ezen keresztül szándékaikkal, szívükkel, azzal, ami minden egyes barát szívében van.

Mert minden egyes barát szívében ott van a belső vágya. Ott, a másik oldalon, a Teremtő jelen van, és minden egyes barát vágyát elém helyezi, én pedig erről az oldalról, a saját oldalamról kapcsolódok hozzá. Ebből következik, hogy ott, a barátok szívében, a Teremtő és én találkozunk. Ezt nevezik „a Partzuf belsejében”-nek.

Megbeszélés/Workshop

Mit jelent az, hogy „értelem felett”?

Rav szavai a 2002. augusztus 15-i leckéből

Csak a Bina erejével tudunk kapaszkodni a felsőbbrendűbe, a szellemiségbe, az értelem (Daat/Tudás) felett. Mi van az értelem felett, az értelem határain belül, vagy az értelem alatt? Megvan a megszerzési vágyunk. A megszerzési vágy keretein belül fogadok be, és annak alapján ítélek, amit befogadok, és ennek megfelelően, ahogy meg van írva: „A bírónak csak az van, amit a szeme lát.” Így lényegében a természetemnek, az értelmemnek, a meggyőződésemnek megfelelően cselekszem.

Ezt nevezzük a tudás (Daat/Értelem) szerint való cselekvésnek. A Daat a Hochma fénye, vagyis – mondjuk – az értelem a mi esetünkben. Itt nem pontosan fényről van szó, hanem a Hochma egy bizonyos megvilágításáról is, amely kiterjed a megszerző edényekben. És mivel a Hochma fénye kiterjed a megszerző edényekben, tudást kapok az állapotomról. Ezután a Hochma fényéből és a megszerző edényekből magát az örömöt is megkapom, valamint az öröm felismerését is. Ezt nevezzük „a gondolataimban és a szívemben”-nek.

Az elme és a szív általi egyszerű megszerzést nevezzük tudásnak, Daatnak, az ember észszerűségének. Miért mondjuk, hogy „az értelmének megfelelően”? Mert a Daat a megszerzés minden fokozata közül a legmagasabb fokozat. Ez az ember tudatossága, az ember az emberben. Itt a megszerző edényeim szerint dolgozom. Amit ténylegesen a kezembe kapok, az az, amim van. Érzem, látom, megértem. Szilárdan ragaszkodom hozzá.

Ez a kőszív természete, az anyagunk természete, a kapni akarás. Csak akkor tudok kapcsolatba kerülni a Teremtővel, az „énem” feletti szinten lenni, ha befogadom a Bina edényeit. Például, ahogyan a BYA világairól tanulunk, ezek a Galgalta Eynaim részei, amelyek a bűn következtében az AHP-ba estek. Így ezeken a részeken belül, szó szerint a Galgalta Eynaimnak az AHP-ba zuhant törött részein belül a fény kiterjedhet, de nem abban az AHP-ban, amelyben ezek találhatók.

Olyan ez, mintha lenne egy tésztád, és a tésztában apró csokoládémorzsák lennének. Tegyük fel, hogy ezek a csokoládémorzsák a Galgalta Eynaim részei magában a tésztában, amelyet AHP-nak nevezünk. A fény csak a Galgalta Eynaim ezen morzsáin belül terjedhet ki. És ha azok helyesen vannak elrendezve, akkor összességükben, a köztük lévő kapcsolaton keresztül, a BYA világainak rendszere épül fel belőlük.

Más szavakkal, a BYA világai olyan Galgalta Eynaim-ok, amelyek valójában az AHP-n belül, az AHP tömegén belül helyezkednek el. De ezek a Galgalta Eynaim egymással kapcsolódnak, és nem kapcsolódnak ahhoz az AHP-tömeghez. Csak védelmet élveznek az AHP ellen, hogy az ne zavarja őket. Adam HaRishon természeténél fogva ez az AHP. Nem a teremtett lény kezdeti állapotából adódóan, hanem természeténél fogva ő ez az AHP.

Ha nem fogadja be magába a Galgalta Eynaimot, akkor semmiféle kapcsolata nem lesz a Teremtővel, a fénnyel. A Teremtő csak a Galgalta Eynaimban érezhető, a fény csak ott terjed ki. A megszerző edényekben ez nem lehetséges.

Az a személy, aki nem az AHP-jában, abban a tésztamasszában dolgozik, hanem a Galgalta Eynaim-ban, amely Adam HaRishon bűnének eredményeként van benne, az úgynevezett „az értelem felett, a tudás felett, a vágy felett dolgozó”. Ez azért van, mert az értelme, az egész vágya a tészta, nem pedig azok a csokoládémorzsák, amelyek benne vannak. Ezt nevezik „hitben való munkának az értelem felett”.

Miért „hitben”? Mert ezek a Bina részei, a Galgalta Eynaim, az adakozás edényei.

„Az értelem felett” azt jelenti, hogy leigázza az AHP-ot, eltapossa, megszorítást tesz rá, és mintegy átviszi magát, az érzését, a szívét azokba a Galgalta Eynaim-ba. Bennük van, bennük él. Ezt nevezik hitben való munkának az értelem felett.

Mi segíthet ilyen dolgokban? Mi támasztja alá ezt? Mi segít az embernek ebben? A szeretet és a félelem. Ezek azok a dolgok, amelyek segítenek neki abban, hogy ragaszkodjon ezekhez az adakozás edényeihez, és ne vonzza őt a megszerzés edényei felé.

„A Teremtő munkájában nagyon kitartónak kell lenni, bármit is kell átélni. Ezt jól jegyezzétek meg, mert nagyon nagy szükségetek lesz rá, amikor akár csak egy kicsit is belekezdtek a Teremtő munkájába. Hiszen nagyon-nagyon nagy kitartásra van szükség ahhoz, hogy erősek és bátrak legyetek, hogy kitartsatok, hogy megálljátok a helyeteket, még akkor is, ha minden legyőznek is benneteket, és ne engedjétek, hogy teljesen elbukjatok, Isten ments.

Mert mindezeket a bukásokat, zuhanásokat, zavarokat és hasonlókat feltétlenül át kell élni, mielőtt belépnétek a szentség kapuin, és még az igazán igazak is mindezen keresztülmentek.

És tudjátok meg, hogy az embernek egy nagyon-nagyon keskeny hídon kell átkelnie, és az általános szabály, valamint a legfontosabb dolog az, hogy egyáltalán ne féljetek.”

(Likutei Moharan, Második Kiadás, 48. szakasz)

Megbeszélés/Workshop

Hogyan legyünk kitartóak a Teremtő munkájában, és hogyan segíthetünk egymásnak ebben?

Dal

https://kabbalah.academy/en/music/gesher-tsar-meod-midbar-long/