Hevruta – az 5. lecke után: A tízesben végzett munka alapelvei
A csoport megerősítése: a kabbalista megközelítés Múlt vasárnap elsősorban egy központi elvre összpontosítottunk: a csoport megerősítésének szükségességére. Mivel ez egy tág értelemben vett elv, ezért azt vizsgáltuk, hogy mit jelent a gyakorlatban, és hogyan valósul meg ez a megerősítés a …
Hevruta – az 5. lecke után: A tízesben végzett munka alapelvei A csoport megerősítése: a kabbalista megközelítés Múlt vasárnap elsősorban egy központi elvre összpontosítottunk: a csoport megerősítésének szükségességére. Mivel ez egy tág értelemben vett elv, …
A csoport megerősítése: a kabbalista megközelítés
Múlt vasárnap elsősorban egy központi elvre összpontosítottunk: a csoport megerősítésének szükségességére.
Mivel ez egy tág értelemben vett elv, ezért azt vizsgáltuk, hogy mit jelent a gyakorlatban, és hogyan valósul meg ez a megerősítés a Kabbala Bölcsessége szerint.
Michael és Avihu bemutatták a „következő szint játékának” (héberül: mischak, „játék”) fogalmát, amelyet ma tovább fogunk vizsgálni.
Két fő témát fogunk vizsgálni:
- A környezet és a baráti szeretet szellemének megerősítése a cél fontosságának növelése révén.
- A „játék” vagy „játszás” fogalma, és amit a kabbalisták erről tanítanak.
Hevruta – az 5. lecke után: A tízesben végzett munka alapelvei
A csoport megerősítése: a kabbalista megközelítés
Múlt vasárnap elsősorban egy központi elvre összpontosítottunk: a csoport megerősítésének szükségességére.
Mivel ez egy tág értelemben vett elv, ezért azt vizsgáltuk, hogy mit jelent a gyakorlatban, és hogyan valósul meg ez a megerősítés a Kabbala Bölcsessége szerint.
Michael és Avihu bemutatták a „következő szint játékának” (héberül: mischak, „játék”) fogalmát, amelyet ma tovább fogunk vizsgálni.
Két fő témát fogunk vizsgálni:
* A környezet és a baráti szeretet szellemének megerősítése a cél fontosságának növelése révén.
* A „játék” vagy „játszás” fogalma, és amit a kabbalisták erről tanítanak.
9. alapelv
Mindannyian arra törekszünk, hogy erősítsük a csoport szellemiségét.
29. RABASH, 4. cikk (1984) – „Mindenki segítse a barátját”
„Meg kell értenünk, hogyan tud az ember a barátjának segíteni. Vajon ez a kérdés kifejezetten akkor merül fel, amikor vannak gazdagok és szegények, bölcsek és bolondok, gyengék és erősek? De amikor mindenki gazdag, okos vagy erős, stb, hogyan tud az ember segíteni a másikon?
Látjuk, hogy van egy dolog, ami mindenkiben közös: a hangulat. Azt mondjuk: „Aggodalom az ember szívében, hadd beszéljen róla másokkal”. Ez azért van így, mert az emelkedettség érzéssel kapcsolatban sem a gazdagság, sem a műveltség nem segíthet.
Sokkal inkább az egyik ember tud segíteni a másiknak azzal, hogy látja, hogy a barátja alacsonyan van. Meg van írva: „Az ember nem szabadítja ki magát a börtönből”. Sokkal inkább az ember barátja az, aki képes felemelni a szellemiségét.
Ez azt jelenti, hogy az ember barátja felemeli őt az adott állapotából az élet állapotába. Ekkor az ember elkezdi visszaszerezni az élet és a gazdagság erejét és magabiztosságát, és úgy kezdődik számára, mintha a célja most már közel lenne hozzá.
Ebből kiderül, hogy mindenkinek figyelmesnek kell lennie, és el kell gondolkodnia azon, hogyan tud segíteni a barátjának felemelni a lelkét, mert a spiritualitás kérdésében bárki találhat a barátjában olyan hiány helyet, amit csak ő képes betölteni.”
30. RABASH, 30. cikk (1988) – „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”
„Mindenkinek meg kell próbálnia az élet szellemét és reményt vinni a közösségbe, és energiát adni a közösségnek. Így minden egyes barát elmondhatja magáról: „Most tiszta lappal kezdem a munkát”. Más szóval, mielőtt a közösségbe jött, csalódott volt a Teremtő munkájának előrehaladása miatt, de most a közösség élettel és reménykedéssel töltötte fel. Így a közösség révén önbizalmat és erőt kapott a győzelemhez, mert most úgy érzi, hogy elérheti a teljességet. És minden gondolata - hogy magas hegy előtt áll, amelyet nem lehet legyőzni, és hogy ezek valóban félelmetes akadályok - most úgy érzi, hogy ezek semmiségek. És mindezt a közösség erejéből kapta, mert mindenki igyekezett a bátorítás szellemét és egy új légkör jelenlétét a közösségben létrehozni.”
31. RABASH, 30. cikk (1988) – „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”
„...amikor emberek egy csoportja összegyűlik, és együtt akarnak dolgozni a barátok szeretetén, mindenkinek segítenie kell a másikat, amennyire csak megtudja ezt tenni.
Ebben pedig sokféle véleménykülönbség van, hiszen nem mindenki egyforma, vagyis amire az egyiknek szüksége van, arra a másiknak nincs. Van azonban egy dolog, amiben mindenki egyenlő: Mindegyik barátnak szüksége van egy jó szellemiségre. Vagyis, ha a barátok nincsenek jó szellemiségben, akkor sem mindenkinek egyforma az igénye. Inkább mindenkinek megvan a maga oka a boldogtalanságra.
Ezért mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogyan tudna jó szellemiséget teremteni a másiknak.”
32. RABASH, 30. cikk (1988) – „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”
A gyűlés alatt tilos a bal vonalat felidézni. Csak akkor szabad a bal vonalat használni, amikor valaki egyedül van, és legfeljebb napi fél órára. Az ember munkájának lényege azonban az, hogy kifejezetten a jobb vonalon haladjon, ahogyan az meg van írva (Shamati, 40.). De két ember együtt nem beszélhet a bal vonalról, mert csak így kaphatnak segítséget a közösségtől.
Gyakorlati alkalmazás: A következő szint játéka
Válaszul a Marheshvan 3-án, kedden kelt leveledre: az első kérdésedre vonatkozóan, miszerint őrködnöd kell a barátok szívében rejlő szeretet felébresztése érdekében, és hogy ez a dolog nem igazán áll közel hozzád, hogy megfelelő módon beszélj róla, én éppen ezt tartom számodra szükségesnek. Ahogyan azt apámtól és tanítómtól, áldott emlékűtől tudod, az ember és barátja közötti kapcsolatból tanuljuk meg, hogyan kell viselkednünk a בין אדם למקום (ember és a Teremtő közötti) viszonyban. Mert a felső Fény abszolút nyugalomban van, és az embernek mindig fel kell ébresztenie a szeretetet, „amíg a mi mennyegzői szeretetünk vágyottá nem válik”. Vagyis fentről megmutatják neked, hogy így kell mindig felébresztened az Ő áldott Nevének szeretetét. És mindig őrködnöd kell, éjjel-nappal, vagyis mind akkor, amikor a nappal szempontját érzed, mind akkor, amikor az éjszaka szempontját érzed. Mert azt mondjuk a Teremtőnek: a Tiéd a nappal, és a Tiéd az éjszaka is. Hogy az éjszaka, azaz az éjszaka sötétsége is a Teremtőtől származik az ember javára, amint meg van írva: „Napról napra a beszéd hangzik, és éjszakáról éjszakára a tudás tárul fel.”
Ebből az a következtetés vonható le, hogy fel kell ébresztened a barátok szívét, amíg a láng magától fel nem lobban, ahogyan a bölcsek mondták a „amikor meggyújtod a lámpákat” kapcsán, és ezáltal érdemessé válsz arra, hogy felébreszd a Teremtő, áldott legyen Ő, iránti szeretetét rajtunk.
(Rabash 2, 24. levél)
Van a hazugság ruhája, és van az igazság öltözete. Ez hasonló ahhoz, amikor egy ötéves kislány babával játszik: úgy játszik a babával, mintha az valóban egy érző gyermek lenne, és bár a baba nem válaszol, ő mégis beszél hozzá. És ha éppen akkor a házban van egy fél éves kisgyerek, aki sír, és azt mondják az ötéves kislánynak: Menj, játssz az igazi gyermekkel, nekünk is jó lesz, mert akkor a gyermek nem fog sírni. De ő semmiképp sem fog beleegyezni. Vagyis nem képes örömöt találni az igazság öltözetében, hanem csak a hamisság ruhájában. De az örömöt érez, látjuk, hogy a kislány valódi örömöt érez.
Amikor viszont a kislány felnő, és tizennyolc éves lesz, már kénytelen lesz örömöt találni az igazság öltözetében. Hasonlóképpen, mielőtt felnövünk, kifejezetten nem az Ő nevéért (Lo Lishma) élvezetet nyerünk, ami a hamisságruhájának tekinthető, és ezt árnyéknak, elrejtésnek nevezik, hogy így legyen hely a munkára, és az életerő a hamisság dolgaitól származik. Utána pedig, amikor az embert megjutalmazzák, akkor megkapja a hit Fényének szempontját.
(Rabash, 12/b. levél)
Bölcseink így szóltak Matronita kérdéséről, aki azt kérdezte, mit tett a Teremtő a világ megteremtése után. A válasz az volt, hogy leül és játszik a Leviatánnal, amint az írva van: „Ezt a Leviatánt azért formáltad, hogy vele játszhass” (Avodah Zarah, 3. oldal). A Leviatán fogalma az összetapadást és a kapcsolatot jelenti (a „mint ahogyan az ember kötődik feleségéhez” kifejezésből). Vagyis a cél a Teremtő és a teremtett lények közötti kapcsolat, ami csupán a játék egyik formája, és nem vágy vagy szükségszerűség kérdése.
A játék és a vágy közötti különbség az, hogy ami a vágyból fakad, az szükségszerűségből fakad, és ha az ember nem éri el vágyát, akkor hiányérzetet érez. A játék esetében azonban, még ha az ember nem is éri el a dolgot, azt nem tekintik hiányosságnak. Ahogyan az emberek mondják: „Ha nem értem el azt, amit gondoltam, az nem számít.” Ez nem olyan fontos, mert az a vágy, amit az ember az iránt érzett, csupán játék volt, és nem komolyság.
(Baal HaSulam. „Shamati” 16. „Mit jelent az Úr napja és az Úr éjszakája a munkában?”)
A következő szint játéka
A kabbalisták a „következő szint játékát” (héberül: mischak, „játék”) a spirituális fejlődés gyakorlati eszközeként írják le.
Ez egy olyan módszer, amellyel szándékunkat a következő szint felé irányíthatjuk, ahol jobban hasonlítunk a Teremtőre, és nagyobb az adakozási képességünk.
A kérdés az: hogyan alakítsunk ki vágyat egy olyan állapotra, amely még nem a miénk? Ha rendelkeznénk ezzel a vággyal, akkor már azon a szinten lennénk.
Baal HaSulam és Rabash ezt egy kislány és édesanyja példáján keresztül magyarázzák el. Az egyik babával játszik, míg a másik egy igazi csecsemőről gondoskodik. Ezzel a példával mutatják be, hogyan segít nekünk a „játék” abban, hogy egy új valóságba nőjünk bele.
De mit jelent a „következő szint eljátszása” a tízesben végzett munkánkban?
Mivel az adakozás egy belső tulajdonság, nem mindig egyértelmű, hogyan kell „eljátszani” azt.
Tartsunk egy rövid megbeszélést:
Hogyan értelmezzük ma az „eljátszás” fogalmát? Mit jelenthet ez a tízesben végzett gyakorlati munkában?
Kérdések és válaszok