Mit jelent az, hogy tilos üdvözletet mondani, a Teremtő megáldása előtt a munkában?

Ma RABASH 1989-es cikkét olvassuk – Mit jelent az, hogy tilos üdvözletet mondani, a Teremtő megáldása előtt a munkában?

Íme egy részlet:

Az adakozás edényeinek elnyeréséhez a munka teljes folyamatára szükség van, ahogyan Baal HaSulam értelmezte az emberben lévő három lélek kérdését: 1) a Kedusa Nefese [lelke], amelyben nincs mit korrigálni, 2) a három tisztátalan Klipot (héjak) Nefese, amelyben nincs mit korrigálni, mivel ez csak a korrekció végén lesz korrigálva, és 3) a Klipat Noga Nefese [a Klipa - a Klipot egyes száma) Nefese], amely félig jó, félig rossz. Az ember minden munkája ebben a Nefes-ben van. Ha valaki Micvát [parancsolatot/jó cselekedetet] hajt végre, ez a Nefes a Kedusához kapcsolódik. Ha vétket követ el, ez a Nefes a három tisztátalan Klipot Nefeséhez kapcsolódik. Ezért ebben a Nefes-ben [lélekben] képes különbséget tenni rossz és jó között, és az egész munka kizárólag ebben a Nefes-ben zajlik.

Ez a Klipat Nogában lévő szabad választásunkról szól: ha adakozási szándékom van, akkor a Teremtőért adakozom. Ha viszont az a szándékom, hogy önmagam számára szerezzek meg, akkor a fizetségem a Klipot. Ha azonban a Teremtőért dolgozunk, akkor az a beteljesülés valódi forrása. A megszerzési vágyunk több tízezer rétegből áll. Így minden alkalommal, amikor egyet korrigálsz, a megszerzési vágyad egy újabb, vastagabb rétege tárul fel – ez mind a 125 szinten folytatódik, egészen a korrekció végéig. Így haladunk előre az úton. Mindez nagyon fokozatosan történik, nem egyszerre.

Az emberek gyakran kérdezik Ravot: miért nem mutatja meg nekünk a Teremtő egyszerre az egész megszerzési vágyunkat, hogy aztán egyetlen lépésben korrigáljuk az egészet? Ez lehetetlen – ahogy egy négyéves gyermeknek sem mutathatod meg a következő harminc év teljes fejlődését. Amikor négyéves, olyan játékokat veszel neki, amelyek egy ötévesnek valók. Ugyanez érvényes itt is. Nem mutatják meg nekünk egyszerre a teljes megszerzési vágyunkat. Minden alkalommal egy réteggel dolgozunk, majd feltárul egy újabb.

Lehet, hogy minden nap a legjobb szándékokkal ébredünk, és csak jó dolgokat akarunk gondolni a barátokról, a Teremtőről és így tovább. De valaki bevághat elénk a forgalomban, aztán a főnököd már reggel elsőként felhívhat, hogy mindenféle feladatot intézz. Hol vannak ilyenkor azok a magasztos dolgok, amelyekről a reggeli leckén beszéltünk, például hogy „Nincs más Rajta kívül”? Ez az életünk. A természetünk mindennap legyőz bennünket, és ha a Teremtő nem segít, nem leszünk képesek Felé haladni. Erőfeszítéseket kell tennünk, és minden alkalommal újra fel kell fedeznünk, hogy a haladáshoz szükségünk van a Teremtőre.

Újra és újra ugyanazokon a helyzeteken megyünk keresztül, de más szinten. Miért? Mert a Teremtő segítsége nélkül nem tudunk megbirkózni gonosz természetünkkel.

Kérdés: Ha a Teremtő rejtve van, hogyan alkalmazhatjuk ezt a mindennapi életben?

Nem dolgozhatsz közvetlenül Vele, ezért teremtette ezt a világot, hogy a baráttal dolgozz. Megvizsgálhatod a különbséget aközött, ahogyan a barátoddal bánsz, és ahogyan a Teremtővel bánsz – abban a pillanatban, amikor már nem látsz különbséget, megjelenik a Teremtő. Azért van ez a biológiai testünk, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. Képzeld el, ha csak a megszerzési vágy létezne, amely ki akarja használni a másikat – csak a megszerzési vágy volna. Legalább van ez a testünk, amely lehetővé teszi, hogy odamenjek és mosolyogjak, és e testen keresztül példát mutassak arra, mintha adakozni és kapcsolódni jönnék. Ez ellentétes a természetünkkel, ezért valójában egyikünk sem akarja.

A legtöbb vallás arról beszél, hogy közvetlenül a Teremtővel kell dolgozni. Némelyik arról beszél, hogy valami jót kell tenni a barátért, és talán így találkozhatunk a Teremtővel. De nincs a világon más módszer, amely azt mondaná, hogy amit a barátért teszel, és amit a Teremtőért teszel, egy és ugyanaz. Csak a kabbala bölcsessége mondja ezt.

Kérdés: A Teremtő rejtve van előttem, és nem tudom, mit kell korrigálnom a Klipat Nogában. Honnan tudhatom tehát, hogy önmagamért vagy a Teremtőért dolgozom?

A kabbalisták a forrásokban elmagyarázzák nekünk, hogyan haladjunk előre. Nem pusztán úgy olvasunk, ahogyan otthon egy receptet olvasnánk. A kabbalisták útmutatásai nagyon különlegesek. Amikor olvassuk őket, és olyanok akarunk lenni, mint a kabbalisták, működésbe lép egy erő, amelyet a forrásba helyeztek: a Reformáló Fény. Lehet, hogy nem igazán értjük ezt az egész Klipat Noga-kérdést, de ez valójában nem számít. Nem megérteni próbáljuk. Olyanok akarunk lenni, mint a kabbalisták. A forrásokban Fény van, és ez közelebb visz bennünket ahhoz, hogy olyanok legyünk, mint ők. Természetesen ma reggel még nem a Klipat Nogán gondolkodtál, most azonban igen. És mindannyian a Klipat Nogára gondolunk – mindannyian megfertőzzük egymást ezzel a vággyal. Így működik a rendszer. Meg kell értenem, hogy itt van egy RABASH nevű kabbalista, és olyan akarok lenni, mint ő. Meg akarom érteni ezeket a dolgokat, hogy olyan legyek, mint a benne lévő spirituális erő. Nem pusztán azért, hogy intelligensebb legyek.

Kérdés: Ha jól értettem, ahhoz, hogy a Teremtő fontossága növekedjen a szememben, először egy zuhanáson kell átmennem?

Lényegében igen, de nem kell a zuhanásokra gondolnod. Ahogyan a be- és kilégzésre sem gondolsz. Csak arra kell gondolnod, hogy a Teremtő fontos a szemedben. Hirtelen olyan helyzetbe kerülhetsz, hogy csak egymillió dollárra gondolsz. A Teremtő élvezeten és szenvedésen keresztül vonz bennünket. Ebben nincs választásunk. Mindannyian azt kapjuk, amire a korrekció végének eléréséhez szükségünk van. És amit ma zuhanásnak nevezel, holnap éppen az ellenkezőjének tűnhet – ez egyszerűen az út része. Ezért nem beszélünk zuhanásokról.

A mai lecke forrása:

Mit jelent az, hogy tilos üdvözletet mondani, a Teremtő megáldása előtt a munkában?