A bűn, amelyért bocsánatot kérünk

A „Kippur” szó a k–p–r gyökből ered, ennek a gyöknek pedig három különböző jelentése van. Mindegyik valami mást mond el erről a napról.

Az első a befedés. Kiengesztelődni annyit jelent: befedni. Befedjük szűkös egónkat; ezen a napon nem használjuk azt.

A második a váltságdíj, a megváltás és a csere értelmében — egy dolog kicserélése egy másikra. Ez áll a kapparot szokása mögött, amely során az ember egy kakast forgat a feje felett, vagy pénzzel váltja meg azt. A külső helyettesítés csupán szimbólum. Ami ott valóban megváltásra kerül, az a személyes ego, az ára pedig a készség, hogy lemondjunk róla mások javára.

A harmadik pedig a meglepő: Ki-Purim. Mint Purim. Az év legnehezebb napja az év legörömtelibb napjáról kapta a nevét. És ez nem irónia. Purim a teljes korrekció, az az állapot, amelyben már minden vágy korrigálva van. Kippur az ezt megelőző szakasz: mi még nem tartunk ott, ezért egyelőre korlátozzuk magunkat. Megállunk. Helyet teremtünk.

Ha így tekintünk rá, az egész nap másként fest.

Az öt tilalom nem testi büntetés és nem gyötrelem. Öt cselekedet (szokás), amelyek az ego minden egyes rétegének megfelelnek.

A harmadik pedig a meglepő: Ki-Purim. Mint Purim. Az év legnehezebb napja az év legboldogabb napjáról kapta a nevét. És ez nem irónia. Purim a teljes kijavítás, az az állapot, amelyben már minden vágy kijavításra került. Kippur az ezt megelőző szakasz: mi még nem tartunk ott, ezért egyelőre korlátozzuk magunkat. Megállunk. Helyet teremtünk.

Amikor így tekintünk rá, az egész nap másként fest.

Az öt tilalom nem fizikai büntetés és nem gyötrelem. Öt olyan cselekedet (szokás), amely az ego minden egyes rétegének felel meg.

Az evéstől és ivástól, amelyek a legalapvetőbb létfenntartási szükségletek, egészen a lábbeli viseléséig, amely teljesen technikai részletnek hangzik, pedig éppen ez a legmélyebb mind közül. A cipők bőrből készülnek, a bőr pedig a Malchut szintjét jelképezi – a bennünk lévő legalacsonyabb egocentrikus vágyat.

Miután mindezeket a korlátozásokat megtettük, felmerül a kérdés: valójában mi az a bűn, amelyért bocsánatot kérünk? Itt következik a legváratlanabb pont. A legmélyebb bűn nem valamilyen külső cselekedet, amelyet elkövettünk. Hanem az, hogy nem kértünk segítséget természetünk megváltoztatásához - hogy elfelejtettük: nincs más Rajta kívül.

A nap vége felé, a Mincha során olvassuk Jónás Maftírját, akit a Felső Erő Ninivébe, egy nagy és romlott városba küldött, hogy elmagyarázza az embereknek a kapcsolódás és a felebaráti szeretet fontosságát. Ő nem akarta ezt. Jaffába menekült, és egy ellenkező irányba tartó hajóra szállt. Aztán vihar támadt a tengeren, jött a hal, és három nap annak gyomrában. Végül a szárazföldre került, és mégis elment Ninivébe.

A „maftir” szó a p–t–r gyökből ered: felmentés, szabaddá válás. Jónás megszabadult az ego rabságától, hogy küldetésre induljon.

Ez egy hosszú nap végén mellékszálnak tűnik. Valójában ez a központi történet, mert mindannyiunk szerepéről beszél.

Legyetek jóra bepecsételve!!!