A legfontosabb dolog a spiritualitásban való előrehaladáshoz

Nagyszerű, hogy ma mindannyiótokat itt látlak! Eddig rengeteget készültünk a kongresszusra, és ma egy nagyon fontos témáról fogunk beszélni veletek – a spirituális környezetünkről. Beszélünk róla a kongresszus előtt, és kapunk valamit a kongresszuson – de hogyan visszük onnan tovább? Hogyan tartjuk fenn azt, amit elértünk? Kivel maradok kapcsolatban az esemény után? Az is jó, ha vannak jó szokásaink, amelyek segítenek ebben a környezetben maradni.

Eddig 274 hallgató regisztrált a globális kurzusról az Arvut rendszerbe. Ez is része a megfelelő környezet megválasztásának.

Azt hittük, mostanra már mindannyian úton lesztek a kongresszusra – légi vagy tengeri úton. Autóval vagy vonattal. Egy teljes éven át készítettünk fel benneteket – most tehát elértünk a célegyeneshez. Mindig látjátok ezt az olimpiai stadionban. Sokan közülünk részt vesznek ennek a nagyszerű eseménynek az előkészületeiben. Mélyrehatóan áttekintettük az anyagokat, és úton vagyunk az Egyesült Államokban rendezett regionális kongresszusra. Nagy izgalom van a levegőben. Kongresszus nélkül is előrehaladhatunk. De mivel emberek vagyunk, nem lehetünk a nap 24 órájában, a hét minden napján bekapcsolva – ez lehetetlen. Szükségünk van ezekre a csúcspontokra, és ezt adja egy kongresszus. Attól a pillanattól kezdve, hogy kitűzzük az időpontot, spirituális lényegre tesz szert.

A 274 hallgató hatalmas mérföldkő mindannyiunk számára – azt jelenti, hogy a kezdőkből valóban a közösség részévé váltok. A Reformáló Fény jelen van az Arvut rendszerünkben – a világ minden tájáról vannak barátaink, akik közös virtuális otthonunkhoz kapcsolódnak. Mindazok virtuális otthonához, akik a Kabbalát tanulják. Egyelőre nem fizettek érte, ami nem nagyszerű a spiritualitásotok szempontjából. Két hónapra ingyenesen adtuk nektek. De azt javasoljuk, hogy a lehető leghamarabb fizessetek érte – a haszon teljes egészében a tiétek.

Vannak barátaink, akik az egész kongresszus alatt a közvetítőszobában ülnek majd – ez az ő hasznuk. Természetesen teljes egészében kifizetik a kongresszust, mert enélkül nincs előrehaladás. Most tehát a Bnei Baruch család részei vagytok, és reméljük, hamarosan otthon érzitek majd magatokat.

Miért neveztük Arvut rendszernek? Mindannyian még a Zoomon vagytok, de november 15-én beléptek az új rendszerbe. Ez egy olyan környezet, ahol naponta 5–6 órányi élő közvetítésünk van. A barátok számára nagyon kényelmes, hogy a tízesükkel együtt vegyenek részt a leckéken – a rendszert kifejezetten erre terveztük. A Teremtő azért teremtette az internetet, hogy akinek fizikailag nincsenek emberek a közelében, azt a lecke és más tevékenységek alatt körülvehessék a barátok. Ez a virtuális környezet valóban nagyon sok barátot megment, és lehetővé teszi számukra, hogy közel legyenek egymáshoz.

Tervezzük, hogy mindegyikőtökkel személyesen találkozunk. Végső soron ez a munka egyéni. Mindegyikőtökön múlik, hogy gondoskodjon a spiritualitásban való előrehaladáshoz szükséges jó környezetről. A mi feladatunk csak az, hogy megtanítsunk benneteket helyesen tanulni – semmi több. De ez nem ilyen egyszerű. Ezt csak olyan emberektől tanulhatjátok meg, akik maguk is végigmentek a folyamaton – ettől olyan egyedülálló ez a tanulás.

Amikor Ravot megkérdezték, mi volt a legfontosabb dolog, amit tanárától, RABASH-tól tanult, halljuk, ti mit gondoltok. Válaszolhattok a csevegésben ....

Kapcsolat a barátok között

Összetapadás

Korrekció

A barátok szeretete

Arvut

Szándékunk megváltoztatása a megszerzési vágytól az adakozásra

Miért nem kérdeztétek meg?

Fegyelem

A cél fontossága

Nincs más Rajta kívül

Mindezek helyesek, de van egy pontos válasz, amelyet a következő, Ravval készült részletben hallunk:

Tanuló: Mi a legfontosabb dolog, amit RABASH-tól tanultál, és ami segített a spirituális előrehaladásodban?

Kitartás. A rend fenntartása minden nap, héten és hónapban – és ily módon mindannak az áttekintése, amit ebben a bölcsességben meg kell tanulnunk és alkalmaznunk kell. RABASH számára nagyon fontos volt, hogy minden egyes tanuló megjelenjen a tanuláson. Néhányan azonnal elalszanak. De ha eljön és alszik a leckén, RABASH ezt részvételnek tekintette. Így semmiről sem maradtak le, mert ott voltak. És előrehaladtak.

Ez a legnagyszerűbb tanulás, különösen a mi korunkban, amikor nagy létszámban kezdjük megvalósítani a bölcsességet – a legfontosabb a részvétel. Vagyis a napi időrendhez való ragaszkodás. Még akkor is, ha az eszemmel nem értem. De be kell fektetnem ezt az időt, és a tanulásnak, a terjesztésnek és a barátokkal való kapcsolatnak kell szentelnem. Ne azt nézzétek, mennyit értünk, hanem inkább azt, mennyire nyitjuk meg a szívünket. Még ha nem is nyílik meg olyan gyorsan – ő akkor is a leckén marad, és várja, hogy megnyíljon. És akkor ez meg fog történni. Ezt tanultam RABASH-tól. Nagyon örülök majd, ha ezt nem felejtitek el – adjatok mindenkinek annyit, amennyire szüksége van ahhoz, hogy „megfőjön” – egyeseknek évekbe telik, másoknak évtizedekbe, megint másoknak akár több reinkarnációba is. Minél közelebb kerülünk a korrekció végéhez, az ego annál fejlettebb, ezért nagyobb korrekcióra van szükségünk. Türelemre van tehát szükségünk. És ezt önmagunkon és az egész világon meg kell tanulnunk. A legfontosabb a napi időrend és a köztünk lévő kapcsolat fenntartása. Michael Laitman

Egy következő részletben Rav elmagyarázta, hogy minden nap megkapjuk a különleges spirituális egységünket – és ezt a reggeli leckén kapjuk meg. Ennek naponta meg kell történnie – kapcsolatban kell lennünk a Felső Fénnyel, hogy korrigáljuk a lelkeinket. Valójában minden csak a fontossági sorrend kérdése. Ha fontos számomra a spiritualitás, keretet kell kialakítanom a spiritualitásban való előrehaladáshoz. Ez a Kabbala hiteles bölcsessége. Nincs varázslat. Munka van. De amikor eljössz és kitartasz a munkában, eléred. Gondoljátok, hogy az emberek 30 éven át felkelnének a reggeli leckére, ha másképp lenne? Mindannyian a saját ütemünkben haladunk a cél felé – milyen más célja van az életünknek?