Tízesek közösségi leckéje a Szukkotról

A Szukkot idején érkező különleges fénynek köszönhetően annak hatalmas ereje éppen azokat a dolgokat emeli fel a legfontosabbá, amelyeket az ember jelentéktelennek lát. Száchként – a szukka tetőfedéseként – használja őket. Rav szerint a szách valójában a csoportunk, amelyben meghatározzuk az adakozás tulajdonságát, és együtt dolgozunk annak felépítésén – nem önmagamért, hanem a tízesemért és a csoportért. Ezért építünk minden évben szukkát: hogy átrendezzük fontossági sorrendünket.

A barátainkat kell felhasználnunk arra, hogy növeljük a Teremtő iránti vágyakozásunkt, mert így vonzunk több Reformáló Fényt. A szűrő egyéni elem. A barátokkal együtt emeljük fel vágyunkat, hogy kapcsolatba kerüljünk a Teremtővel. Mindössze annyit kell tennünk, hogy fokozzuk a Teremtő elérésére irányuló törekvést, abban a reményben, hogy mindannyian szűrőt szerzünk a fény befogadásához.

A kabbala bölcsességével foglalkozunk, amely – akárcsak a Szukkot – segít abban, hogy valamit, ami nem fontos számunkra, megragadjunk, és egymást segítve életünk legfontosabb dolgává emeljük. Minden a megszokott módon folytatódik, de e fölé emeljük a spiritualitás fontosságát. Felemeljük az adakozás tulajdonságának fontosságát. Hogyan? Van egy tízesünk és egy csoportunk, amelyet regionálisan is megerősíthetünk. Az általunk olvasott források szerint a fény kifejezetten erre a célra szolgál. Mindenki úgy neveli a gyermekeit, mint mások, munkába jár és így tovább. Ugyanolyanok vagyunk, mint mindenki más, egyetlen terület kivételével: felemeljük az adakozás fontosságát.

Ebben az ünnepben nagyon sok olyan fogalom van, amellyel a forrásokban találkozunk. Hallgassuk meg Rav magyarázatát ezekről a fogalmakról a következő klipben –

Klip: Hogyan növeljük az árnyékot?

A szukka kapcsán tisztázhatjuk teljes spirituális munkánk természetét.

Az árnyék növelése? Az „árnyék” azt jelenti, hogy a feltétlenül szükségesen túl a spirituális előrehaladást részesítjük előnyben az anyagi előrehaladással szemben. Ez az első pont. Kifejezetten arról szól, hová fektetem az energiámat: az anyagi életbe és önmagam szolgálatába, vagy megelégszem azzal, amit normálisnak tekintünk. A szükségletet sem elítélni, sem dicsérni nem kell; egyszerűen létezik. Ezen túl azonban csak abba fektetek, ami spirituális sikert hoz számomra – vagyis a kapcsolatba vagy a csoportba; ez a kli (edény) felépítése – ez minden.

Más szóval a szukka építése lényegében a csoport és az edény felépítése, valamint egy olyan kapcsolat kialakítása, amely az egóm fölé emelkedik. Az egóm kinyilatkoztatásokat, tudást, boldogságot, ételt, szexet, családot, pénzt, tiszteletet, intellektuális felismeréseket, sőt spirituális kinyilatkoztatásokat is meg akar kapni. Ehelyett mindezt elrejtem, és az adakozás állapotában akarok dolgozni. Hol fejeződik ez ki? Abban, hogy adakozok másoknak – a barátoknak –, erősítem a csoportot, és a kölcsönös garanciában (arvutban) dolgozom. Ha ezt teszem, az edényt építem; a száchot (tetőfedést), a szukkát építem.

Miért „hulladékanyagokból” – a szérű és a borászat maradékából – készül? Mert ezeket a dolgokat jelentéktelennek tartják; ezek azok, amelyeket úgy neveznek, hogy „parancsolatok, amelyeket az ember a sarkával tapos” (gyakran könnyedén kezelt parancsolatok). Mi a „hulladék”? Valami, amin járunk; valami, amit haszontalannak tekintünk.

Mi marad, miután kipréseljük a szőlő levét? Vegyük például a szőlőtörkölyt – a préselés után visszamaradó héjat és magokat. Nem sok mindent lehet kezdeni vele; manapság talán vodkát vagy más italokat készítenek belőle, de alapvetően nincs valódi haszna. Ugyanez igaz a szérű hulladékára – a búza héjára; bár ma különféle adalékokat készítenek belőle, és azt állítják, hogy nagyon egészséges, valójában azért távolítják el, mert nem nyújt tápértéket. Így a szérű és a borászat hulladéka – az ételek és borok hulladéka, amelyek fenntartanak bennünket – alapvető élelmiszereink maradványait jelképezi. A kenyér és a bor voltak az alapvető táplálékforrások, mivel mindkettőt hosszú ideig lehetett tárolni, és az emberi élet függött tőlük.

Ha a számodra fontos dolgok előtérbe helyezése helyett olyanokat választasz, amelyek jelentéktelennek tűnnek – az adakozás vágyából cselekszel, nem pedig a megszerzés vágyából –, és ezeket az elemeket saját egoista érdekeid fölé emeled, azt a szách (a szukka tetőfedése) építésének nevezik. Be akarod fedni magad, igazodni akarsz az egón túlmutató értékekhez – olyan értékekhez, amelyek az egó által jelentéktelennek tartott dolgokból épülnek –, és ezt a cselekedetet „árnyék” létrehozásának nevezik. Egyszerűen fogalmazva, az adakozás edényeit, az adakozás minőségét, a Bina tulajdonságát és a Hászádim (Kegyelem) fényét használod; ez a szách lényege. Michael Laitman

Klip: A szukkát a „hit árnyékának” nevezik.

Hét napon át lakjatok szukkákban, a hét Dicsőségfelhőnek megfelelően, amelyek Izrael fiait kísérték a pusztában. És meg van írva: „Árnyékában gyönyörűséggel ültem, és gyümölcse édes volt ínyemnek” – ez a Dicsőségfelhők árnyékára, a szukka árnyékára utal. „Az embernek pedig meg kell mutatnia, hogy a hit árnyékában ül.”

Itt megértjük – és az ünnep során még hosszan fogunk erről beszélni, de mivel jelenleg az előkészítő szakaszban vagyunk –, hogy minden ünnep és jeles nap lényegében a kapcsolódásról tanít bennünket: hogyan kapcsolódhatunk úgy, hogy kapcsolatunk révén újjáépítsük a korrigált edényt – „Adam HaRishon lelkét” (az Első Emberét). Ennek az edénynek hasonlítania kell a Fényhez – a Teremtőhöz –, vagyis az adakozás szándékával kell működnie.

Ezért ezt az egész kapcsolatot a „szérű és a borsajtó hulladékából” kell megalkotni – vagyis az ember világunkban lévő azon vonatkozásaiból, amelyekről azt írják, hogy az ember „a sarkával tapossa őket” (jelentéktelenként kezeli őket) –, különösen a hitből. Úgy döntünk, hogy a hitet a fejünk fölé helyezzük, és a legfontosabb dolognak tekintjük. Belépünk a szukkába, és megcsókoljuk a száchot (tetőfedést). Mindezek annak a jelei, hogy olyan hitállapotban akarunk létezni, amely meghaladja a tudást – anyagi értelmünk fölé emelkedik.

Ezért nevezik a szukkát a „hit árnyékának”. A nap fénye a „Bölcsesség Fényét” jelképezi, amelyet korlátozni kell, nem pedig hagyni szabadon ragyogni; ehelyett csak nagyon sajátos, gondosan megvizsgált feltételek mellett engedjük ragyogni – kifejezetten akkor, amikor a Bölcsesség Fénye a „Kegyelem Fényébe” (*Ohr HaChasadim*) öltözik. A Kegyelem Fényét „árnyéknak”, míg a [Bölcsesség] Fényét „napfénynek” nevezik.

A szukka lényege tehát az az elköteleződésünk, hogy kizárólag az adakozás céljából fogadunk be. A szukkához – és mindezekhez a szokásokhoz – való viszonyunkat ez az „árnyék” határozza meg: a Bölcsesség Fénye csak kissé ragyoghat a Kegyelem Fényén belül. Ugyanez vonatkozik… a négy növényfajra. A szukkán belüli egész viselkedésünk arra irányul, hogy olyan edényt építsünk, amelyben a fő elem a Hászádim (Kegyelem) fénye, míg a Hochma (Bölcsesség) fénye csak kisebb mértékben van jelen. Végső soron a lélek teljes korrekciója a szukkán keresztül válik világossá számunkra. Michael Laitman