Az antiszemitizmustól a szukkáig: a gyűlölet mögötti láthatatlan törvény

Mi a kapcsolat egy, az ENSZ épülete előtt bitófán függő bábu és a szukka tetejére helyezett néhány ág között? Vagy egyszerűbben: mi köti össze a globális antiszemitizmust Szukkot ünnepével?

Alig múlik el hét a zsidógyűlölet újabb híre nélkül. Egy zsinagógának állig felfegyverzett őrökre van szüksége. Egy zsidót megtámadnak az utcán. Tüntetéseken Izrael eltörlésére szólítanak fel. Egyik ország a másik után fordul nyíltan ellenünk.

Ma a szukkában fogunk ülni. Úgy tűnik, e két világnak semmi köze egymáshoz, a szukka azonban pontosan magában rejti a választ.

Először is fel kell ismernünk, hogy erre nincs logikus magyarázat. Azok, akik gyilkolnak és égetnek, tapsot kapnak. Azok, akik gyógyszereket fejlesztenek és életeket mentenek, bojkottal szembesülnek. És nem csupán elszigetelt egyénekről van szó – egész nemzetekről.

Válaszunk mindig ugyanaz: újabb beszéd, még több diplomácia, újabb PR-kampány, amely felsorolja mindazt, amivel hozzájárultunk a világhoz. Nem segít, és nem is fog segíteni. Mert ez a természet törvénye.

A gravitáció törvényét nem érdekli, hogy hiszel-e benne. Az emberi társadalmat hasonló láthatatlan törvények irányítják. Egyikük kimondja, hogy Izrael népének – az ókori Babilon valamennyi nemzetéből összegyűlt közösségnek – egyesülnie kell, és meg kell mutatnia a világnak, hogyan lehet összekapcsolódni.

Nem találok ki itt semmit; mindannyian látjuk. Évről évre nő a gyűlölet közöttünk, és ezzel párhuzamosan nő a felénk irányuló külső gyűlölet is. Ami belül történik, kifelé vetül. Nem a politika vagy az eltérő vélemények választanak el bennünket – hanem az egó. Ez a természetünk. Az emberi természetet nem lehet eltörölni; csak egyensúlyba lehet hozni.

És Szukkot ünnepe pontosan erről szól.

A kabbala bölcsessége szerint a szukkát a teteje (szách), nem pedig a falai határozzák meg. A szách a mászáchot (szűrőt) jelképezi – egy olyan erőt, amely egyensúlyba hozza egoista vágyunkat. Aki ilyen szűrőt épít az egója fölé, egyszerűen felhagy azzal, hogy eltiporja a mellette ülő embert. Csak így ülhetünk szorosan együtt ugyanazon tető alatt.

Este meghívjuk az uspizint (vendégeket). Azokat a spirituális erőket jelképezik, amelyek korrigálnak bennünket, és csak akkor lépnek be, amikor beleegyezünk, hogy ajtót nyitunk előttük – amikor először beleegyezünk abba, hogy megtanuljuk, miként működik a kapcsolódás. Ez a gyógyír. Nem a diplomáciai PR.

Egész évben panaszkodunk egymásra, és a világnak fakadunk ki: „Mit akarnak tőlünk?” Ennek nincs logikus értelme – és éppen ez az irracionalitás a bizonyíték.

Talán idén, mielőtt megkérdeznénk a világot, mit akar tőlünk, meg kellene kérdeznünk azt az embert, aki közvetlenül velünk szemben ül a szukkában.

Chag Sameach! (Boldog ünnepet!)