Jom Kippur kabbalisztikus nézőpontból

Tisri hónap 10. napján, október eleje körül elérkezünk Jom Kippur ünnepéhez. Ebben a világban ez általában olyan nap, amikor böjtölünk, elmegyünk imádkozni a zsinagógába, és bocsánatot kérünk másoktól, ha az év során megbántottuk őket. A test egy kicsit szenved, bűneink bocsánatot nyernek, majd elfeledkezünk az egészről.

Spirituális szinten azonban, a kabbala bölcsessége szerint, ez egy különleges nap, amelyen azt a parancsolatot kapjuk, hogy beszéljünk a megszerzési vágyban elkövetett vétkeinkről — a világ, a barátok szeretete, a csoport, a Teremtő és minden ellen elkövetett vétkeinkről —, és valóban gondolkodjunk el azon, mit jelent vétkesnek lenni.

Mit jelent Jom Kippur?

A „Jom” jelentése „nap”, a spiritualitásban azonban nincs idő; amikor időbeli dolgokról beszélünk, valójában fokozatokról beszélünk. A „Kippur” jelentése „engesztelés”, valamint „elfedés” és „jóvátétel”. Így láthatjuk, hogy olyan fokozatról van szó, amelyen az ember megpróbál engesztelést nyerni valamiért, és az a valami elfedésre kerül.

Az engesztelés feltételez egy vétket, és azt, hogy az ember bocsánatot nyer ezért a vétekért, de csak úgy, hogy rendezi, jóváteszi azt. Ezért Jom Kippurt a „megtérés napjának” és az „ítélet napjának” is nevezik. Ez a számvetés napja: ki vagyok, mi vagyok, kihez vonzódom, mi történik velem, mi történt, és mit szeretnék, hogy történjen?

Éreznünk kell, mennyire ítéljük meg önmagunkat, és mennyire vagyunk alkalmasak a teremtés céljának elérésére és a Teremtővel való összetapadásra, valamint mennyire kérjük Őt, hogy segítsen ebben, és hozzon közelebb bennünket. Egyszerűen nyissuk meg a szemünket és a szívünket, hogy érezzük, hol vagyunk.

Fennáll a félelem, hogy a külső erők az értelemben és a szívben az önmagunk számára való megszerzéshez jutnak. Ezért fokoznunk kell a megtérésre való ébredést. A megtérés azt jelenti, hogy a megszerzési vágyat visszavezetjük az adakozási vágy állapotába. Ezáltal visszatérünk a felső forrással való összetapadáshoz, és örök Dvekutban (összetapadásban) részesülünk.

RABASH, 23. levél

Az ember általában nem érzi a belső vágyát, sem azt, hogy korrigálnia kell azt. Itt viszont arra kérjük a Teremtőt, hogy nyissa meg a szívünket, és segítsen megértenünk, mi van a szívünkben, mennyire vagyunk távol a céltól, és milyen mértékben kell alávetnünk magunkat ahhoz,, hogy a helyes dologra vágyjunk.

Mindezek a vizsgálatok, követelések és korrekciók Jom Kippurt, az engesztelés napját, egy nagyon különleges nappá teszik, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elmélyüljünk ezekben az érzésekben.

Mit teszünk Jom Kippurkor? És milyen hozzáállással kell lennünk ezen a napon?

Jom Kippur állapota az év elején van, mindössze tíz nappal Ros Hásáná után, vagyis olyan állapotra utal, amely az ember munkájának kezdetén jelenik meg. Jom Kippur arra való készségünkre utal, hogy betöltsük a célunkat, valamint azokra a korlátozásokra, amelyeket hajlandók vagyunk magunkra vállalni az egymással való egyesülés és az egész világ egyesítése érdekében.

Az engesztelés napján azonban vágyaink még nincsenek korrigálva, ezért tilos használnunk őket. Vágyaink mind az öt szintjére — Keter, Hochma, Bina, Zeir Anpin és Malchut — megszorítást (Cimcumot) helyezünk; nem tölthetjük meg önmagunkat. Nem ehetünk és ihatunk, nem mosakodhatunk, nem használhatunk krémeket vagy olajokat, nem viselhetünk bőrcipőt, és nem élhetünk házaséletet.

Ily módon abbahagyjuk a megszerzést, és ezt követően még az adakozás felé kell haladnunk. Ahhoz azonban, hogy az ember elkezdjen adakozni a felebarátjának, először teljesen meg kell szorítania egoista vágyait, a saját hasznára irányuló szándékait, és fel kell hagynia az önmagáról való gondoskodással. Az ember még a számára legszükségesebb vágyak kielégítésétől is tartózkodik.

1. Tilos enni és inni, mert az embernek nem szabad e világ élvezeteivel kielégítenie a megszerzési vágyát.
2. Tilos mosakodni, mert azt mondják, hogy az embernek a belső edényeinek a megtisztításával kell foglalkoznia, nem a külső edényei tisztításával.
3. Tilos olajjal bekenni a testet, mert Jom Kippurkor az embernek nem szabad kielégítenie a szépségre és a díszítésre irányuló vágyait.
4. Tilos bőrruhát viselni, mert a bőr a földhöz való kötődésre utal, amely a megszerzési vágy.
5. Tilos a szaporodásra irányuló cselekedetekben részt venni, mert a megszorítás állapotában az ember még nem áll készen egy valódi Zivugra (párosulásra), vagyis a valódi egyesülésre.

Nem kell panaszkodnunk amiatt, hogy nem ehetünk és nem ihatunk: Jom Kippur olyan állapot, amikor feltárul az a vágy, amelyet korrigálnunk kell. Így ezen a napon arra összpontosíthatunk, hogy feltárjuk magunkban az elválasztás erejét, a törés erejét, és csak ezzel az erővel kapcsolatban mondhatjuk, hogy feltártuk a rosszat.

Ezután ezzel a rosszal a Teremtőhöz fordulhatok, és korrekciót követelhetek Tőle. Az engesztelés napja ekkor az öröm napjává válik, mert feltárjuk az egoizmus betegségét, a saját természetemet, amelyet korrigálni kell. Feltárom azt az állapotot, hogy „Én teremtettem a gonosz hajlamot”, és most kérhetem a Teremtőtől a Tórát, amely a korrekciójához szükséges erő, ahogyan írva van: „Én [a Teremtő] teremtettem a gonosz hajlamot, és Én teremtettem a Tórát fűszerként, mert a benne lévő Fény visszavezeti az embert a Forráshoz.”

Ekkor egyrészt valóban a teljes kétségbeesés és erőtlenség állapotában vagyunk, másrészt nagy örömöt élünk át, mert most végre a Teremtőhöz kiálthatunk, kérve, hogy segítsen nekünk, teljes bizonyossággal abban, hogy segíteni fog.

Azért van meg bennünk ez a bizonyosság, mert már megvizsgáltuk önmagunkat, és eljutottunk annak felismeréséhez, hogy mindannyian csak a rosszban vagyunk, és képtelenek vagyunk bármit is tenni ellene. Most azonban a közöttünk lévő kapcsolatnak köszönhetően bizonyosak vagyunk abban, hogy a Teremtő segít nekünk, és csak erre a pillanatra vár, amelyet „Jom Kippurnak” neveznek.