3. lecke: Mi akadályoz meg minket abban, hogy valóban kapcsolódjunk

Lecke cikk: Rabash, 9. cikk (1984), Az embernek mindig el kell adnia a háza gerendáit >>

További forrásrészletek a 3. lecke felkészüléshez

1. Baal HaSulam Shamati 172., Akadályoztatások és késleltetések

Minden akadályoztatás és késleltetés, amelyek feltűnnek és feltárulkoznak a szemünk előtt, nem mást, mintsem közeledést jelentenek – vagyis azt, hogy a Teremtő közelebb akar hozni bennünket. S mindezen akadályoztatások csak közeledést hoznak számunkra, mert ezek nélkül semmi esélyünk nem volna arra, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Mert a természetünknél fogva nincs nagyobb távolodás, minthogy mi tiszta anyagból vagyunk, a Teremtő pedig a magasságos legnagyobbika. Csak amikor az ember kezd közeledni, akkor kezdi érezni a köztünk lévő távolságot. És minden akadályoztatás, aminek fölébe emelkedik az ember, közelebb hozza számára az utat.

(Mégpedig azért, mert az ember hozzászokik ahhoz, hogy a távolodás vonalán halad. Ezért valahányszor az ember úgy érzi, hogy távol van, ez semmilyen változást nem idéz elő nála a folyamatban, mivel előre tudta, hogy a távolodás vonalán halad - mivel az az igazság, hogy nincs elég szó a köztünk és a Teremtő közötti távolság leírására. Ezért minden alkalommal, amikor a távolodást nagyobb mértékűnek érzi annál, mint gondolta, ez semmilyen haragot nem okoz neki.)

2. Likutey Moharan Utolsó kiadás, 48. pont

Amikor az ember megkezdi a Teremtő munkáját, az út az, hogy távolodást mutatnak neki és úgy tűnik számára, hogy Fentről eltaszítják és egyáltalán nem engedik, hogy belépjen a Teremtő munkájába. De igazság szerint ez a távolodás valójában közeledés. Az embernek nagyon-nagyon meg kell erősítenie magát, hogy ne essen el az elméjében amikor látja, hogy több nap és év telt el, és nagy erőfeszítéseket tesz a Teremtő munkájáért, de még mindig nagyon messze van - és még csak meg sem kezdte a belépést a szentség kapuin, mivel látja, hogy még mindig tele van durvasággal és testiséggel, gondolatokkal és nagy zavarokkal, és nem engedik hogy bármit is tegyen a szentség érdekében, amit a Teremtő munkájában tenni szeretne. És úgy tűnik neki, mintha a Teremtő egyáltalán nem nézne rá és nem akarná a munkáját - mert látja, hogy minden alkalommal kiált, könyörög, és esedezik előtte hogy segítsen neki a munkájában, de ennek ellenére még mindig nagyon-nagyon messze van. Ezért úgy tűnik neki, mintha a Teremtő egyáltalán nem nézne rá és egyáltalán nem fordulna hozzá, mivel egyáltalán nem akarja őt. Mindezek és az ehhez hasonlóak nagy megerősítést igényelnek, hogy nagyon-nagyon megerősítse magát és egyáltalán ne ezt nézze, mert az igazság az, hogy az egész távolodás valójában közeledés - és az összes igaz ember megtapasztalta a fent említetteket.

3. Baal HaSulam Shamati 15., Mi az, hogy egyéb istenek a munkában?

A test ellenállása idegen gondolatok formájában jelenik meg az emberben. Jön és felteszi a „ki” és a „mi” kérdéseit. Ezeken a kérdéseken keresztül az ember azt mondja, hogy ezeket a kérdéseket minden bizonnyal a Sitra Achra [Másik oldal] küldi neki, hogy akadályozza őt a munkában.
Azt mondja, hogy ha az ember abban az időben azt mondja, hogy a Sitra Achra felől jönnek, akkor az ember megszegi azt, ami írva van: „Ne csináljatok más isteneket fölém”. Ennek az az oka, hogy az embernek azt kell hinnie, hogy a Shechina-tól [Istenségtől] jön, mivel „Nincs más Rajta kívül”. A Shechina azonban megmutatja az embernek az igazi állapotát, azt, hogy hogyan jár a Teremtő útjain.
Ez azt jelenti, hogy azáltal, hogy elküldi neki ezeket az „idegen gondolatoknak” nevezett kérdéseket - vagyis ezeken az idegen gondolatokon keresztül látja, hogyan válaszol az „idegen gondolatoknak” tekintett kérdésekre. És mindezt úgy, hogy az embernek meg kell ismernie a valódi állapotát a munkában, hogy tudja, mit tegyen.

4. RABASH 29. cikk (1986), Lishma és Lo Lishma

De most, hogy látja, messze van a spiritualitástól, elkezd gondolkodni: "Mit várnak tőlem valójában? Mit kellene tennem? Mi az a cél, amit el kellene érnem?". Látja, hogy nincs ereje dolgozni, és az "ég és föld között" állapotában találja magát. Ekkor az az ember egyetlen bizonyossága, hogy csak a Teremtő segíthet, mert önmagában pusztulásra van ítélve.
Írva van (Ézsaiás, 4:31): "Azok, akik az Úrban reménykednek, új erőre kapnak", vagyis azok az emberek, akik a Teremtőben reménykednek. Ez azt jelenti, hogy azok, akik látják, hogy nincs más a világon, aki minden alkalommal segíthetne nekik visszanyerni az erejüket. Ebből következik, hogy ez a zuhanás valójában felemelkedés, vagyis ez a zuhanás, amit éreznek, ez ad nekik lehetőséget, hogy szintet emelkedjenek, hiszen „nincs Fény Kli nélkül”.

5. Baal HaSulam Shamati 1., Nincs más Rajta kívül

Úgy kell ezt elképzelni, mintha az embernek egy kis szerve fájna. Mindazonáltal a fájdalom elsősorban az értelemben és a szívben érezhető. A szív és az értelem az ember egésze, és természetesen egyetlen szerv érzékelése sem hasonlítható az ember teljes testének érzékeléséhez, ahol a fájdalmat elsősorban érezzük.

Hasonlóképpen érez fájdalmat az ember akkor, amikor eltávolodik a Teremtőtől. Mivel az ember csak egyetlen szerve a Shechina-nak - mert a Shechina Izrael közös lelke -, ezért egyetlen szerv érzése nem hasonlít az általános fájdalom érzéséhez. Vagyis a Shechina-ban bánat van amikor a szerveket eltávolítják tőle és nem tudja táplálni a szerveit.

(Azt kell mondanunk, hogy ez úgy van, ahogy bölcseink mondták: „Amikor az ember megbánást érez, mit mond a Shechina? ‘Könnyebb a fejemnél’”.) Azzal, hogy a távolmaradás bánatát nem magára vonatkoztatja, megmenekül az önző megszerzési vágy csapdájába eséstől, ami a Kedusha-tól való elszakadásnak minősül.

6. Baal HaSulam 4. levél

Neked nem hiányzik más, mint hogy kimenj a mezőre, amelyet az Úr megáldott, és összegyűjtsd mindazokat az erőtlen {lógó} szerveket, amelyek a lelkedből leszakadtak és egyetlen testté egyesítsd azokat.

Ebbe a teljes testbe a Teremtő szakadatlanul belehelyezi {lakoztatja} az Ő Shechina-ját, míg az értelem forrása és a Fény erős áramlásai olyanok lesznek, mint egy kimeríthetetlen forrás.

7. Zohár mindenkinek Tetzaveh [Parancs] fejezet, És a sivatagban, ahol láttad, 86. bekezdés

Nincs más Fény, csak az, ami ebből a sötétségből jön. Ez azért van így, mert amikor az az oldal megadja magát, a Teremtő felemelkedik, és az Ő dicsősége növekszik. A Teremtő munkája is csak a sötétségből fakad, és nincs jó, csak a rosszon belül. És amikor az ember a rossz útra tér és elhagyja azt, akkor a Teremtő felemelkedik a dicsőségében. Ezért a minden tökéletessége a jó és a rossz együttesében rejlik, és hogy később a jó felé induljon. És nincs más jó, csak az, ami a rosszból származik. És abban a jóban a Teremtő dicsősége növekszik - és ez a teljes munka.

8. Baal HaSulam Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába, 133. pont

Csak a köztük lévő hatalmasok, akiknek türelme kitartott, győzték le az őröket és nyitották ki a kaput. És azonnal megjutalmazták őket azzal, hogy meglássák a Király Arcát, aki mindegyiküket kinevezte a megfelelő helyre.

Természetesen attól a pillanattól kezdve már nem volt többé dolguk azokkal az őrökkel, akik eltérítették és félrevezették őket, és megkeserítették az életüket napokon és éveken át ide-oda futkosva a kapu körül. Ez azért van, mert megjutalmazták azzal, hogy a Király Arcának dicsősége előtt dolgozhatnak és szolgálhatnak a palotájának belsejében.”

9. RABASH 9. cikk (1984), Az embernek mindig el kell adnia a házának gerendáit

Hinnünk kell abban, hogy minden, amit a Teremtő ad nekünk, a mi javunkat szolgálja, bár a biztonság kedvéért imádkoznunk kell, hogy a Teremtő vegye le rólunk ezeket a gondokat. Tudnunk kell azonban, hogy az ima és az ima teljesítése két külön dolog. Más szóval, ha megtesszük amit meg kell tennünk, akkor a Teremtő azt teszi, ami jó nekünk - úgymint a fenti idézetben. Erről azt mondják: „És az Úr azt teszi, amit helyesnek talál”.

10. RABASH 337. cikk, Boldog az az ember

"Boldog az az ember, akit az Úr megfenyít." Fel kell tennünk a kérdést: de nem az a Teremtés célja, hogy jót tegyen teremtményeivel? Így ez ellentétes a céllal.

Értelmezhetjük ezt úgy, hogy - mint ismert - minden ág hasonlítani akar a gyökeréhez, ahogy az "A Zohár könyvének bevezetésében" írva van, hogy az egész világ szereti a nyugalmat. Azonban ez olyan, mint az ember, aki botot tart a kezében, és mindenkit üt, hogy dolgozzanak. Ezért minden egyes embernek le kell mondania a saját nyugalmáról, hogy megmeneküljön a bottal verés szenvedéseitől.

A bot az a szenvedés, amikor az ember úgy érzi, hogy hiányzik neki valami. Ezért, amikor az embernek az a hiánya hogy nincs mit ennie, akkor dolgoznia kell, hogy csillapítsa az éhség szenvedését. Minél nagyobb a hiány, annál nagyobb erőfeszítéseket tennie - amíg rákényszerül, hogy megszerezze vágyakozásának tárgyát.

Így, ha a Teremtő szenvedést okoz amikor {az embernek} nincs spiritualitása, akkor a szenvedés kényszeríti arra a személyt, hogy nagy erőfeszítéseket tegyen - míg kénytelen elérni a spiritualitást, amelyről érzi, hogy hiányzik neki.