1. lecke: Tízes, mint az összetapadás feltétele

Lecke cikk: RABASH, 28. cikk, 1986, A gyülekezet nem kevesebb, mint tíz > >

További forrásrészletek az 1. leckére való felkészüléshez

1. RABASH, 1. cikk (1984), A közösség célja – 2

Szükségünk van egy olyan közösségre, amely nagy erőt képez, hogy együtt dolgozhassunk a „gonosznak” nevezett megszerzési vágy lenullázásán, mivel az akadályozza annak a célnak az elérését, amelyre az ember meg lett teremtve.

Ezért a közösségnek olyan egyénekből kell állnia, akik egyhangúan egyetértenek abban, hogy ezt el kell érniük. Ekkor az összes egyén egyetlen nagy erővé válik, ahol az ember harcolhat önmaga ellen, hiszen mindenki beépül mindenki másba. Így minden egyes ember alapja egy nagy vágy, hogy elérje a célt.

Ahhoz, hogy egymásba integrálódjanak, minden egyes embernek le kell magát nulláznia a többiek előtt. Ez úgy történik, hogy mindenki a barátok érdemeit látja, és nem a hibáikat. De az ember, aki azt gondolja, hogy egy kicsit is magasabb szinten áll a barátainál, az már nem tud velük egységre lépni.

2. Maor VaShemesh, Ekev fejezet

Köztudott, hogy minden tízesben ott van a Shechina [Istenség], és ez egy teljes szint. A teljes szintnek van feje, keze, lába és sarka. Ebből következik, hogy ha mindenki semminek tekinti magát a csoportban, akkor a csoporthoz képest saroknak fogja tekinteni magát, miközben ők a fej, a test és a magasabb szervek. Ha  mindenki így tekint magára, akkor megnyílnak előtte a bőség kapui és a világ minden gazdagsága és a legfontosabb az, hogy az igaz ember, aki a legjobban megérti a megkülönböztetést, az mindegyiknél “nullább”.  Rajta keresztül áramlik minden bőség. 

3. RABASH, 30. cikk (1988), Mit kell keresni a barátok gyülekezetében

A barátoknak elsősorban együtt a Teremtő nagyságáról kell beszélgetniük, mert amennyire az ember nagynak tartja a Teremtőt, olyannyira természetesen nullázza le önmagát a Teremtő előtt. […] Így a barátok beszélgetései a Teremtő nagyságáról felébresztik a vágyat és a sóvárgást a Teremtő előtt való lenullázódásra, mert vágyat és sóvárgást kezd érezni a Teremtőhöz való kötődésre. És emlékeznünk kell arra is, hogy amennyire a barátok képesek értékelni a Teremtő fontosságát és nagyságát, annyira az értelem fölé kell emelkedni, vagyis, hogy a Teremtő mindig  magasabb, mint a Teremtő minden olyan nagysága, amit az ember el tud képzelni.
Azt kell mondanunk, hogy az értelem felett hisszük, hogy Ő jóságos vezetéssel irányítja a világot, és ha az ember hisz abban, hogy a Teremtő csak az ember javát akarja, az arra készteti az embert, hogy szeresse a Teremtőt, amíg meg nem kapja a jutalmát: „És szeretni fogod az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből”. És ez az, amit az embernek meg kell kapnia a barátoktól.

4. RABASH, Jegyzetek 251., A Minjanról [Tízen a zsinagógában]

Bölcseink az mondták: "Ti vagytok azok, akiket ‘embernek’ neveznek, és nem a világ nemzetei", mert azok egyetlen célja kizárólag az önmaguk számára való megszerzés. Ez a jelentése annak, hogy „Amikor a Teremtő eljön a zsinagógába, és nem talál ott tíz férfit”, vagyis lesz ott valaki, aki imádkozik a „tíz” minőségéért, ami a Shechina, hogy felemelkedjen száműzetéséből, mert az ember amikor az adakozási vágyával foglalkozik, akkor felemeli a Shechina-t a porból. De amikor mindenki a saját személyes szükségleteivel törődik, akkor a Teremtő megharagszik.

És bizonyítékot hoz a versből, ahogyan az elhangzott: „Miért jöttem, és nincs ember”, hogy gondoskodjon az „ember” minőségéhez tartozó szükségletekről, és csak az állat minőségéhez tartozó szükségletek kielégítéséről gondoskodik? Inkább az embernek mindig számot kell adnia önmagának, hogy kinek szenteli az idejét, és kiért fáradozik, mert csak a közösség szükségleteivel kell törődnie.

5. RABASH, 28. cikk (1986), A gyülekezet nem kevesebb mint tíz

„Minden tízesben van Shechina".

Köztudott, hogy a Malchutot „tizediknek” nevezik. Az is ismert, hogy a megszerzés Klijét is „Malchut Szfira”-nak nevezik, aki a tizedik Szfira, aki a felső bőséget kapja. “Megszerzési vágynak" nevezik, és minden teremtmény csak belőle terjed ki. Ezért a gyülekezet nem kevesebb, mint tíz, mivel minden fizikai ág a felső gyökerekből terjed ki. Ezért a szabály szerint: „Nincs olyan Fény, amiben ne lenne tíz Szfira”, a fizikai szinten valami csak akkor tekinthető gyülekezetnek, ha tíz ember van ott, mint például a felső fokozatok.

6. RABASH, 21. cikk (1986), Az értelem feletti hittel kapcsolatban

Meg lehet szerezni a barátokhoz való összetapadással - új tulajdonságokat, amelyek révén képessé válnak arra, hogy elérjék a Dvekutot a Teremtővel. És mindezt úgy lehet mondani, hogy közben látja a barátok érdemeit. Ekkor relevánsan azt lehet mondani, hogy tanulnia kell a tetteikből. De amikor látja, hogy jobban képzett, mint ők, akkor nincs semmi, amit a barátoktól kaphatna.

Ezért mondták, hogy amikor a gonosz hajlam eljön, és megmutatja neki a barátok alacsonyrendűségét, akkor az értelem fölé kell emelkednie. De bizonyára jobb és sikeresebb lenne, ha az értelemmel belátná, hogy a barátok magasabb fokon állnak, mint ő maga. Ezzel megérthetjük azt az imát, amelyet Rabbi Elimelech írt nekünk: „Hadd lássa szívünk barátaink érdemeit, és ne a hibáikat”.

7. Maor VaShemesh, VaYechi

A gyülekezet lényege, hogy mindenki egy egységben legyen, és mindenki egyetlen célt keressen: megtalálni a Teremtőt. Minden tízesben jelen van a Shechina [Istenség]. Természetesen, ha tíznél többen vannak, akkor nagyobb a Shechina megnyilvánulása. Így mindenkinek össze kell gyűlnie a barátjával, és el kell jönnie hozzá, hogy halljon tőle egy szót a Teremtő munkájáról, és arról, hogyan lehet megtalálni a Teremtőt. 

Le kell nulláznia magát a barátja előtt, és a barátjának is ugyanezt kell tennie vele szemben, és mindenkinek így kell tennie. Akkor, amikor egy gyülekezetet ezzel a szándékkal tartanak,  és a Teremtő közeledik hozzájuk, és Ő velük van, és nagy kegyelem és jó és kinyilatkoztatott kedvesség fog kiterjedni Izrael gyülekezetére.

8. RABASH, 40. levél 

A szívek súrlódásán keresztül, még a legerősebbeké is, mindegyikük melegséget hoz ki szíve falai közül, és a melegség lángra lobbantja a szeretet szikráit, amíg a szeretet öltözete kialakul. Akkor mindkettőjüket egyetlen takaró fogja betakarni, azaz egyetlen szeretet fogja körülvenni és beburkolni mindkettőjüket, hiszen köztudott, hogy a Dvekut [Összetapadás] a kettőt eggyé egyesíti.
És amikor az ember elkezdi érezni a barátja szeretetét, azonnal öröm és élvezet kezd ébredni benne, mert az a szabály, hogy az újdonság szórakoztat. A barátja szeretete újdonság számára, mert mindig is úgy tudta, hogy csak ő törődik a saját jólétével. De amint felfedezi, hogy a barátja törődik vele, ez mérhetetlen örömöt ébreszt benne, és nem tud többé önmagával törődni.

9. Degel Machaneh Ephraim, VaEtchanan

Meg van írva: „Az Úr egy és Izrael egy”; ezért tapadnak a Teremtőhöz, mivel az Egynek megfelel, hogy az Egyhez tapadjon. És mikor van ez? Akkor, amikor Izrael teljes egységben összefogott és egymáshoz tapadt teljes egységben. Abban az időben egynek tekintik őket, és a Teremtő létezik felettük, mert Ő egy.
De amikor a szívük szétválik, és eltávolodnak egymástól, akkor nem tudnak az Egyhez tapadni, és a Teremtő nincs felettük. Inkább egy másik Isten van felettük. Erre utal a vers: „És ti, akik tapadtok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek”, vagyis amikor tapadtok és egyesültök egymással, akkor „mindnyájan éltek”. Amikor egy egységben vannak. Akkor ugyanis az Egynek megfelel, hogy az egyhez tapadjon, és így az egy Teremtő létezik felettük.

10. Baal HaSulam, Beszéd a Zohár befejezéséhez

Mert a Teremtő nem gondolkodik önmagán - hogy „létezem-e vagy sem”, vagy hogy „figyelek-e teremtményeimre”, és más hasonló kételyek. Hasonlóképpen, az ember, aki el akarja érni a formaegyezést, tilos ilyen dolgokra gondolnia, amikor világos számára, hogy a Teremtő nem gondol ezekre, hiszen ennél nagyobb formaeltérés nem létezik. Ezért, aki ilyen dolgokra gondol, az bizonyosan elszakad Tőle, és soha nem fogja elérni a formaegyezést.
Ezt mondták bölcseink: "Minden cselekedeted legyen a Teremtő nevéért", vagyis a Teremtővel való Dvekutért. Ne tegyél semmit, ami nem a Dvekut célját szolgálja. Ez azt jelenti, hogy minden cselekedeted az adakozásra és embertársad javára fog irányulni. Ekkor el fogod érni a Teremtővel való formaegyezést - ahogyan az Ő minden cselekedete arra irányul, hogy másoknak adakozzon és mások javát szolgálja, úgy te is, minden cselekedeted csak arra irányul majd, hogy másoknak adakozz és mások javát szolgáld. Ez a teljes Dvekut.