Kabbala Világkongreszus, 2025. október - Egy imában

6. lecke: A teljes ima

Válogatott idézetek a forrásokból

1. Rabash, 9. cikk (1984), Az embernek mindig el kell adnia a házának gerendáit

Hinnünk kell abban, hogy minden, amit a Teremtő ad nekünk, a mi javunkat szolgálja, bár a biztonság kedvéért minden baj ellen imádkoznunk kell, hogy a Teremtő távolítsa el tőlünk ezeket a gondokat. Tudnunk kell azonban, hogy az ima és az ima teljesítése két külön dolog. Más szóval, ha megtesszük, amit meg kell tennünk, akkor a Teremtő azt teszi, ami jó nekünk, mint a fenti allegóriában. Erről azt mondták: „És az Úr azt teszi, amit helyesnek talál.”

2. Rabash, 10. cikk (1988), Mi a munkában a négy minősége azoknak, akik tanulócsoportba járnak?

Az ima meghallgatásának ideje, amikor az ember engedélyt kap arra, hogy belépjen a Király Palotájába, hogy Ő közelebb vigye Magához, és elnyerje a Teremtővel való Dvekutot, kifejezetten akkor van, amikor az ember látja, hogy önmagában elveszett és nincs ereje bármit is tenni. Ilyenkor az ember igaz imát mond, hiszen látja, hogy egyszerűen gonosz. Vagyis nincs kapaszkodója a Kedusha-ban [Szentségben].
Emiatt, amikor az ember zuhan, nem szabad kétségbe esnie, és elmenekülnie a csata elől. Éppen ellenkezőleg, ekkor jött el az ideje annak, hogy szívből jövő imát emeljen.

3. Rabash, 65. levél

Amikor elhatározza a teljes lenullázódást, akkor kéri a Teremtőt, hogy segítsen, hozza ezt ki a lehetőségből a megvalósulásba, a tényleges erő szintjére.

Vagyis, bár az elméjében és a vágyában azt látja, hogy a teste nem ért egyet azzal, hogy a Teremtő előtt semmisítse meg minden vágyát, ahelyett, hogy a saját érdekében cselekedne. Mégis imádkoznia kell a Teremtőhöz, hogy segítsen neki, hogy Előtte le akarjon nullázódni minden vágyával együtt, nem hagyva meg egyetlen vágyat sem magának. 

Ezt nevezik "teljes imának", vagyis azt kívánja, hogy a Teremtő adjon neki egy teljes vágyat anélkül, hogy kompromisszumokat kötne önmagával szemben, és kéri, hogy az Örökkévaló segítsen, hogy mindig az Ő igazságában legyen.

4. Baal HaSulam, Shamati 50., Két állapot

Néha, amikor az emberben felébred a vágy, és a Teremtő munkája iránti felébresztés éri el, és azt gondolja, hogy mindez véletlenszerűen érte őt el - tudnia kell, hogy ebben az esetben is itt ő maga tett olyan erőfeszítéseket, melyek megelőzték azt, hogy meghallgattatott a kérése. Imádkozott, hogy segítsen neki a Felső Erő, hogy képes legyen megfelelő szándékkal megtenni bizonyos cselekedetet, és ezt nevezzük úgy, hogy a MAN emelése. 

Mégis, már el is felejtette ezt, és nem tekintette cselekedetnek, mivel nem kapott azonnali választ az imájára, így azt mondja: „Minden száj imáját meghallod”. Mégis, az embernek hinnie kell abban, hogy elrendeltetett Felülről, hogy az imára adott válasz esetleg több nap vagy hónap múlva is megérkezhet. 

Az embernek nem kell azt gondolnia, hogy véletlen kapta meg most ezt a felébresztést.

5. Rabash, 12. cikk (1986), Mi az a fő hiány, amiért az embernek imádkoznia kell?

A valódi hiány, amiért az embernek a Teremtőhöz kell imádkoznia, a Klire kell, hogy vonatkozzon. Ez követi a „Nincsen Fény Kli nélkül” szabályt. Amikor valódi hiányért imádkozik, ami tényleg hiányzik neki, akkor jön az ima teljesítése, amikor a Teremtő egy új Klit ad neki, ahogyan írva van, „és eltávolítom a kőszívet a húsotokból, és hússzívet adok nektek”.

6. Rabash, 25. cikk (1991), Mit jelent az, hogy a bűnbánó embernek örömben kell lennie?

Az imára a válasz akkor történik, amikor az ember az öröm állapotában van, amikor elégedett a részével, és nincs szüksége arra, hogy magasabb fokozatot kapjon. Sőt, abban az állapotban, amelyben van, elégedett és úgy érzi, hogy “Áldott a Teremtő”. Ilyenkor „az áldott kapcsolódik az Áldotthoz”, és ez az idő a Dvekut elnyerésére is, mivel már rendelkezik Kelimmel a baloldalról.

Akkor, amikor azt tudja mondani, hogy elégedett a részével, noha van hiánya, egészen addig, hogy hiányt és fájdalmat érez amiatt, hogy távol van a Teremtőtől. Akkor ezt úgy tekintjük, hogy „örül a részének”. 

És mivel csak akkor mondhatjuk, hogy „örül a részének” ha hiányt szenved, viszont ha nincs hiánya, akkor nem tekinthető úgy, hogy „örül a részének”, mivel az „örül a részének” azt jelenti, hogy megelégszik a kevéssel. És ha nincs hiánya, akkor nem mondható, hogy „megelégszik a kevéssel”, mivel nincs szüksége többre annál, mint amije van. 

7. Baal HaSulam, Shamati 5., A Lishma egy fentről jövő felébresztés, és miért van szükségünk egy lentről jövő felébresztésre?

Amikor azonban az ember a Lishma eléréséért fáradozik, tudván tudva kell magára vállalnia, hogy teljes egészében kizárólag és maradéktalanul az adakozásért akar dolgozni, ami azt jelenti, hogy csak adakozni akar és semmit sem akar önmagának megszerezni. Csak azt követően kezdi érzékelni az ember, hogy a szervei nem értenek egyet ezzel a szemlélettel.

Mindezt követően juthat az ember arra a tiszta tudatosságra, hogy nem maradt más választása, mint kiönteni a szívét a Teremtőnek, hogy segítsen a testének beleegyeznie abba, hogy feltétel nélkül alárendelje magát a Teremtőnek, miután már látja - nem tudja meggyőzni a testét, hogy az teljesen lenullázza magát. Kiderül, hogy pontosan akkor, amikor az ember belátja: reménye sincs, hogy a teste magától egyezzen bele a Teremtőért végzett munkába - pontosan akkor fohászkodhat a szíve legmélyéről és akkor meghallgattatik az imája.

8. Baal HaSulam, 52. levél

„Amíg beszélnek, én hallgatom”, vagyis a Teremtő hallgatásának mértéke pontosan az ima szavaiban megjelenő vágyakozás mértékétől függ. Amikor az ember túlzott vágyakozást érez, akkor tudnia kell a cselekvés pillanatában, hogy a Teremtő ekkor figyelmesen hallgatja őt.

Nyilvánvaló, hogy amikor ezt tudja, még erősebben kiönti a szívét, hiszen nincs nagyobb kiváltság, mint hogy a világ Királya figyel rá. Ez egészen hasonló ahhoz, amit bölcseink mondtak: „A Teremtő vágyik az igazak imájára”, mert a Teremtő vágya, hogy az ember közeledjen hozzá, nagy erőt és vágyat ébreszt az emberben, hogy vágyakozzon a Teremtő után, mert „ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik az ember szíve az ember felé”.

Ebből következik, hogy az ima szavai és az ima meghallgatása kéz a kézben jár, amíg teljes mértékig fel nem halmozódnak, és az ember mindent elnyer.

9. Rabash, 17. cikk (1984), A gyülekezet napirendje - 2

A barátok iránti szeretetben ugyanígy kell viselkednünk: miután az ember megvizsgálta önmagát és követte a jól ismert tanácsot és imádkozott, úgy kell gondolnia, mintha imája már meghallgatásra talált volna, és örülnie kell a barátokkal, mintha minden barát egyetlen test volna. Ahogyan a test azt kívánja, hogy valamennyi szerve örömét lelje, úgy ő is azt szeretné, hogy most minden barát örömét lelje.

Ezért, minden számvetés után eljön a barátok iránti szeretet örömének ideje. Ilyenkor mindenkinek úgy kell éreznie magát, mintha most kötött volna egy rendkívül előnyös üzletet, amely nagy hasznot hoz neki. És szokás szerint ilyenkor italt ad a barátoknak.

Hasonlóképpen itt is mindenkinek arra kell törekednie, hogy a barátja igyon egy italt és egyen egy süteményt stb. mivel most ő maga boldog, azt kívánja, hogy a barátai is jól érezzék magukat. Ezért amikor a gyülekezet feloszlik, akkor öröm és felemelkedés állapotában kell történnie.

10. Baal HaSulam, 57. levél

Az ember életében nincs boldogabb állapot, mint abban az órában, amikor úgy találja magát, hogy kétségbeesett a saját erejétől. Vagyis amikor már sokat fáradozott és mindent megtett, amit csak elképzelni tudott, hogy megtegyen, mégsem talált gyógyírt. 

Az ember ekkor válik alkalmassá arra, hogy teljes szívvel imádkozzon az Ő segítségéért, mert már biztosan tudja, hogy a saját munkája nem segít rajta.

Mindaddig, amíg az ember azt érzi, hogy van saját ereje, az imája nem lesz teljes, mert a gonosz hajlam rögtön előtolakodik és azt mondja neki: "Előbb kötelességed megtenni mindazt, amire képes vagy, és csak azután leszel méltó a Teremtő előtt".

Erre mondták, hogy "Magasságos az Úr, és az alázatost látja". Amikor ugyanis az ember már mindenféle munkában erőfeszítéseket tett, elfáradt, és mindenben csalódott, akkor eljut a valódi alázatosságba, mert akkor már tudja, hogy minden ember közül ő a legalacsonyabb, mivel nincs semmije, ami hasznára volna teste építésében. Ekkor válik az imája teljessé, és ekkor az Ő nagylelkű keze megsegíti őt.