Kabbala Világkongreszus, 2025. október - Egy imában

5. lecke: Ima a Tízesben

Válogatott idézetek a forrásokból

1. Rabash, 15. cikk (1986), A sokaság imája

Most már megérthetjük a sokaság imájának fontosságát, ahogyan meg van írva: „A  népem között lakozom”. A Zohár azt mondja: „Sosem szabad a sokaságtól eltávolodni, mert a Teremtő kegyelme az egész népre együttesen érvényes”. Ennek jelentése, hogy ha az emberi kéri a Teremtőt, hogy adakozó edényeket adjon neki, ahogy bölcseink mondták: „Ahogy Ő irgalmas, úgy légy te is irgalmas”, akkor az embernek az egész közösségért kell imádkoznia. Mert így válik egyértelművé, hogy a szándéka az, hogy a Teremtő tisztán adakozó edényeket adjon neki, és ahogy írva van: „A Teremtő kegyelme az egész népre együttesen érvényes”. Köztudott, hogy Fentről nem adnak fél dolgot, vagyis amikor a bőséget fentről lefelé adják, az az egész közösségnek szól.

2. Zohár mindenkinek, VaYechi [Jákob élt], Gyűljetek össze, és elmondom nektek, 514-515. tétel

A világ minden imája a sokaság imái, valódi imák. Az egyén imája nem jut a Szent Király elé, hacsak nem különösen nagy erővel szólal meg. Ez azért van így, mert az ima mielőtt felemelkedne és elnyerné helyét, a Teremtő vizsgálja azt: megfigyeli, figyelemmel kíséri az imát emelő ember bűneit és érdemeit. Azonban ezt nem teszi meg a sokaság imájával, ahol sok ima nem is az igazaktól származik, mégis, mind eljut a Teremtő elé, és Ő figyelmen kívül hagyja a bűneiket.

3. Rabash, 15. cikk (1986), A sokaság imája

„A népem között lakozom” – vagyis az egész közösségért kérek, mert olyan állapotba szeretnék eljutni, ahol már egyáltalán nem törődöm magammal, csakis azzal, hogy a Teremtő megelégedésére tegyek. Ezért nincs különbség számomra,  hogy a Teremtő tőlem kap örömöt, vagy ugyanezt az örömöt másoktól is megkaphatja. 

Másképpen szólva, az ember arra kéri a Teremtőt, hogy adja meg neki azt a megértést, amit a „kizárólag a Teremtőért” állapotának nevezünk. Ez azt jelenti, hogy az ember ilyenkor már biztosan nem áltatja magát azzal, hogy a Teremtőnek akar adakozni, miközben valójában minden gondolata a saját önszeretetére irányul, vagyis arra, hogy maga érezze a jót és az örömöt. Ezért kell a közösségért imádkoznia.

4. Rabash, 15. cikk (1986), A sokaság imája

Ha akad a közösségben néhány olyan ember, aki elérheti a célt, a Teremtővel való Dvekutot, és ez nagyobb megelégedettséget hoz a Teremtőnek, mintha ő maga kapná jutalmul a Teremtő közelségét, akkor lemond önmagáról. Inkább azt kívánja, hogy a Teremtő segítsen nekik, mert az nagyobb megelégedettséget hoz Odafent, mint a saját munkája.

5. Rabash, 17. cikk (1984), A gyülekezet napirendje

Amikor összegyűlünk, a gyülekezet kezdetén méltatnunk kell a barátokat és az ő fontosságukat. Amilyen mértékben az ember képes a barátok nagyszerűségét látni, abban a mértékben tudja a közösséget értékelni.
„És ezután imádkozzon”, vagyis mindenkinek meg kell vizsgálnia magát, mennyi erőfeszítést tesz a közösségért. Aztán, amikor látja, hogy nincs ereje bármit is tenni a közösségért, akkor van helye az imának a Teremtőhöz, hogy segítsen neki, és adjon erőt és vágyat, hogy mások szeretetével tudjon foglalkozni. 

6. Breslevi Nachman rabbi, Likutei Halachot

Az imaházat a „gyülekezet házának”, „zsinagógának” hívják, mert minden lélek ott gyűlik össze az ott mondott ima által, mivel az ima a „lélek” foka. Ezért az ima főként a gyülekezet házában és a közösségben történik, mivel a lélek felemelkedése és teljessége főként akkor történik, amikor az összes lélek összekapcsolódik és eggyé válik, mert akkor emelkednek a Szentséghez, mert a Szentség maga az Egy. Ezért az ima, amely a lélek szintje, elsősorban a lelkek egységétől függ. Ezért az embernek az ima előtt fel kell vállalnia a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” parancsolatát, mert lehetetlen az ima szavait kimondani, hacsak nem a béke által, amikor az ember egyesül Izrael összes lelkével. Ezért az ima főként közösségben és nem egyedül történik, hogy az ember ne legyen különálló, egyedül önmagában, mivel ez a Szentség ellentéte. Inkább egyesíteni kell a Szent gyülekezetet és eggyé válni. Ez a közösség, sokaság imája és kifejezetten a gyülekezet házában történik, ahol a lelkek összegyűlnek és egyesülnek. Ez az ima teljessége.

7. Rabash, 7. cikk (1986), A sokaság imájának fontossága

Amikor az ember megtisztulni jön, amikor azt kívánja, hogy a Teremtő vigye őt Magához közelebb és adjon neki adakozó edényeket, amik által elnyeri a Dvekut jutalmát, akkor minden felső bőség, ami feltárul számára, az adakozás érdekében lesz. Vagyis az ember azt kívánja, hogy Fentről adjanak neki erőt, hogy képes legyen mindig Kedusha-ban lenni, ami a Dvekut fokozata.

Ekkor az imája koronává válik, a király koronájává, hiszen ekkor elismert lesz a Király fontossága. És ez a jelentése annak, amit a Zohár mond, hogy az ima „koronává válik, és az örökké élő Igaz fejére kerül”, vagyis a Yesodra, aki minden megváltást átad a Nukva-nak, és általa az egész közösségnek. Ez azért van így, mert az ima révén a felső bőség árad az alsókhoz, és ilyenkor feltárul az öröm és a boldogság. Ezt nevezik „koronának”, a Király koronájának, a Király fontosságának.

8. Baal HaSulam, 25. levél

A Zohár is beszélt erről, hogy az ember akit a bűnbánattal jutalmaznak, annak a Shechina [Istenség] úgy tárul fel, mint egy melegszívű anya, aki hosszú ideig nem látta a fiát. Nagy erőfeszítéseket tettek és megpróbáltatásokon mentek keresztül, hogy láthassák egymást, miközben mindketten nagy veszélybe kerültek. De végül elnyerték a hőn áhított szabadságot és láthatták egymást. Ekkor az édesanya a fiára borult, csókolta, vigasztalta, egész nap és egész éjjel beszélt hozzá.  Elmesélte neki mindazt a vágyat és veszélyt, amit az útján átélt, és hogy mindig vele volt, hogy a Shechina soha nem hagyta el, hanem vele együtt szenvedett minden helyen, csak ő nem láthatta.

Ezek a Zohár szavai: "Azt meséli neki: 'Itt aludtunk; itt támadtak meg minket a rablók, és mi megmenekültünk tőlük; itt rejtőztünk el egy mély veremben', és így tovább". Ki az az ostoba, aki ne értené ezekből a vigasztaló történetekből kiáradó hatalmas szeretetet, kedvességet és örömöt?"

9. Baal HaSulam, A Bölcs gyümölcse, Az ima meghallgatása

A Teremtő valójában minden száj imáját meghallja, kivéve azét az emberét, aki valami alantasat vagy károsat kér, miután ostobasága miatt képtelen érezni a különbséget a jó és a rossz között. És a Teremtő, akár egy irgalmas apa, figyelmen kívül hagyja és nem hallgat rá. Ehelyett apránként bölcsességre és erkölcsre tanítja,  amíg meg nem tanul különbséget tenni jó és rossz között, és akkor az ember már tudni fogja, miként kérjen a Teremtőtől jó és kiváló dolgokat, és akkor minden kívánságára valóban választ kap, kivétel nélkül, mert az Ő Jó szándéka mindig az, hogy jót tegyen.

10. Rabash, 40. cikk (1989), Mit jelent a munkában az, hogy “Minden nap új lesz a szemedben”?

A világ teremtése óta egészen a világ végéig nincs két egyforma ima, amely hasonló lenne egymáshoz. És nincs két egyforma ember, az egyik azt korrigálja, amit a másik nem […] És minden egyes nap, minden egyes ima új szikrákat teremt.”