Kabbala Világkongreszus, 2025. október - Egy imában

3. lecke: A szívből jövő ima feltételei

Válogatott idézetek a forrásokból

1. Baal HaSulam, Shamati 209., Három feltétel az imában

Három feltétel létezik az imában:

1. Hinni kell abban, hogy a Teremtő meg tudja menteni az embert. Bár minden kortársa közül a legrosszabb körülmények között van, mégis felteszi a kérdést: „Vajon rövid lesz-e az Úr keze ahhoz, hogy megmentse őt?”. Ha nem így lenne, akkor „a Házigazda nem tudja megmenteni a saját edényeit”.

2. Az embernek nincs már választása, mert már mindent megtett, amit csak tudott, de nem látott gyógyírt a helyzetére.

3. Ha az Úr nem segít rajta, akkor jobb lesz neki holtan, mint élve. Az ima annyit jelent, mint „a szívben lévő elveszettség”. Amilyen mértékben elveszettnek érzi magát az ember, annál nagyobb az imádsága. Nyilvánvaló, hogy az olyan ember, aki nélkülözi a fényűzést, az nem hasonlítható ahhoz, akit halálra ítéltek, és csak a kivégzésére vár, és már vasláncokkal megkötözve áll és az életéért könyörög. Biztosan nem fog sem pihenni, sem aludni, az ilyen ember egy pillanatra sem fog elvonatkoztatni attól, hogy az életéért imádkozzon.

1. feltétel: Hit és bizalom a Teremtőben

2. Rabash, 6. cikk (1984), A barátok szeretete - 2

Így tehát a hitet is arra kell használnunk, hogy bízzunk a cél elérésében, ne essünk kétségbe félúton, és ne meneküljünk el a harcmezőről. Az embernek ehelyett hinnie kell abban, hogy a Teremtő még egy magafajta alacsonyrendű és érdemtelen embert is meg tud segíteni. Vagyis, hogy a Teremtő közel fogja őt vinni Magához, és képes lesz a Hozzá való tapadást elérni.

3. Baal HaSulam, 34. levél

Sürgetjük kéréseinket odafent, kopogásról kopogásra, fáradhatatlanul, szüntelen, és egyáltalán nem gyengülünk meg, amikor Ő nem válaszol nekünk. Hisszük, hogy Ő meghallgatja az imáinkat, csak az időre vár, amikor már rendelkezünk a bőség befogadására alkalmas Kelimmel [Edényekkel], és akkor minden egyes imára azonnal választ kapunk, mert "az Úr keze nem lesz rövid", Isten őrizzen.

4. Baal HaSulam, 24. levél

Azt már tudjuk, hogy az ima és a bizalom kéz a kézben jár. Teljes hittel hinnünk kell abban, hogy a Teremtő valamennyi száj imáját meghallgatja, különösen ami a Shechina-t [Istenséget] illeti. Ezzel a hittel az ember bizalomra tesz szert, és akkor „teljes az imája”, hittel teli, hogy az ember üdvözülni fog, egy egész napra szóló örömmel jutalmazzák, mintha már meg is menekült volna.

5. RABASH, 17. cikk (1986), A Gyülekezet napirendje – 2

Mindenekelőtt dicsérni kell a Teremtőt, hiszen ha az ember kér valamit egy másiktól, akkor két feltételnek kell teljesülnie:
1. Rendelkezzen azzal, amit kérek tőle, például vagyonnal, hatalommal, egy gazdag és jómódú ember jó hírével.
2. Legyen jó szíve, azaz legyen vágya, hogy jót tegyen másokkal.
Szívességet egy ilyen embertől lehet kérni. Ezért mondták: „Az embernek mindig dicsérnie kell a Teremtőt, és csak utána imádkozni.” Ez azt jelenti, hogy miután az ember hisz a Teremtő nagyságában, hogy Ő mindenféle örömöt adhat a teremtményeknek, és jót akar tenni, akkor helyénvaló az embernek azt mondania, hogy a Teremtőhöz imádkozik, aki jót akar tenni és biztosan segít neki. És akkor a Teremtő megadhatja neki, amit kíván. Ekkor lehet az ima bizalommal teli, hogy a Teremtő elfogadja azt.

2. Feltétel: Csak a Teremtő tud segíteni

6. RABASH, 16. cikk (1984), Az adakozásról

Amikor az ember az adakozás szintjére jutva kezd el dolgozni, rájön, hogy attól még nagyon messze van, hogy még hiányzik belőle az a vágy, amikor a gondolatai, a szavai és a cselekedetei mind az adakozás célját szolgálnák. És hogy már végképp nem tudja, mit tegyen, hogy az adakozás erejét megszerezze. És minden egyes alkalommal, amikor további erőfeszítéseket tesz, csak azt látja, hogy mindez egyre messzebb van tőle. Végül pedig rájön, hogy emberi erővel az adakozást soha nem fogja elérni.
Az ember ilyenkor érti meg, hogy csak a Teremtő segíthet neki, hogy neki a Tóra és a Mitzvot tanulmányozásával kell foglalkoznia ahhoz, hogy jutalmat kapjon. A fáradozásáért járó jutalma pedig az, hogy a Teremtő megadja neki az adakozás erejét. Ez az a jutalom, amiben reménykedik, miután a Dvekutot, a Teremtővel való formaazonosságot, vagyis az adakozást szeretné elérni.

7. Baal HaSulam, Shamati 1., Nincs más Rajta kívül

Meg van írva: „Nincs más Rajta kívül”. Ez azt jelenti, hogy nincs más erő a világon, amely képes volna Ő ellenében tenni bármit is. Ám amit az ember lát - hogy vannak olyan dolgok a világban, amelyek megtagadják a Felső irányítását -, annak az az oka, hogy ez az Ő Akarata.

Ezt olyan korrekcióként tekintik, amelyben „a baloldal elutasít, a jobboldal pedig közelebb húz” - vagyis  a jelentése az, hogy amit a baloldal elutasít, az tekintendő a korrekciónak. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok a világon, amelyek kezdetben arra irányulnak, hogy az embert letérítsék a helyes útról, és ezáltal eltaszítsák a Kedusha-tól [Szentségtől].

Az elutasítások haszna az, hogy ezeken keresztül teljes hiányt érez, és vágyat kap az ember a Teremtő segítsége iránt, mivel meglátja, hogy különben elveszett.

8. Baal HaSulam, Shamati 5., A Lishma egy fentről jövő felébresztés, miért van szükségünk egy lentről jövő felébresztésre?

Az imának azonban teljesnek, azaz a szív legmélyéről jövő imának kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az ember száz százalékig tudja, hogy senki más a világon nem segíthet neki, csak Maga a Teremtő.

Viszont honnan tudhatja ezt az ember, hogy senki más nem segíthet neki, csak maga a Teremtő? Erre a tudatosságra csak akkor tehet szert az ember, ha már a számára rendelkezésre álló összes erőt bevetette, és semmi sem segített rajta. Ezért van, hogy az embernek (magától) kell minden lehetséges dolgot megtennie a világon ahhoz, hogy „a Teremtő kedvéért” dolgozhasson. Mert csak ezt követően tud úgy szívből imádkozni, hogy a Teremtő meghallgassa az imáját.

3. feltétel: Jobb nekem a halál, mint az élet

9. Rabash, 9. levél

Az embernek, aki már hozzászokott az igazság útján végzett munkához, és a cselekedeteit korrigálni szeretné, az igazság iránti vágyának megfelelő mértékben mutatják meg felülről az ő valódi szintjét – hogy mennyire messze áll a Lishma munkájától. Ettől kénytelen alacsonyságban lenni, mert több rosszat lát magában, mint bármelyik kortársában. Pedig maga a világ nem látja az igazságot, hogy a gonosz uralma alatt áll, hogy még hozzá sem kezdtek a Teremtőért való munkához. De azt az ilyen ember már látja, hogy nem tehet semmit a Teremtőért, így aztán azt is érzi, hogy elszakadt Tőle.
És miután elszakadt az Életek Életétől, úgy érzi, mintha meghalt volna. S minthogy a halál ízét érzi, teljes alacsonyságban van, hiszen nincs ember, aki alacsonyabb rangú lenne, mint a halott. Ekkor felkiált: „Jobb nekem a halál, mint az élet”, mert akkor legalább nem szennyezné be a Tórát és a Mitzvotot, azaz  a szent dolgokat nem használná a saját javára, hiszen akkor úgy érezné, hogy a szent neveket világi célokra használja.

10. Rabash, 5. cikk (1989), Mit jelent az, hogy a világ teremtése adakozás által történt?

A szenvedés néha olyan méreteket ölt, hogy az ember azt mondja: ha nem tudom betölteni a hiányomat, „jobb nekem a halál, mint az élet”. A szenvedés oka, hogy a hiány miatt szenved. Természetesen ha megkapja a hiánya betöltését amelyről azt mondta, hogy „jobb nekem a halál, mint az élet”, az ember hatalmas örömöt fog érezni a betöltés vételekor!
Amikor munkáról beszélünk, az embernek a Teremtővel való Dvekut [Összetapadás] hiányát akkorának kell éreznie, hogy kijelenthesse: „Ha nem tudom a Teremtővel való Dvekutot elérni, ez a hiány olyan kínokat okoz nekem, hogy „jobb nekem a halál, mint az élet”.
Ezt nevezzük „valódi vágynak”, és ez a vágy, a hiány méltó a beteljesedésre.