Kabbala Világkongreszus, 2025. október - Egy imában

2. lecke: Ima az ima előtt

Válogatott idézetek a forrásokból

1. Noam Elimelech, Ima az Ima előtt

Kérünk Téged, Urunk és Atyáink Istene, Te, aki meghallod könyörgésünk kiáltását, és irgalmaddal figyelsz néped, Izrael imájának hangjára, hogy készítsd fel szíveinket, erősítsd meg gondolatainkat, és add, hogy imánk legyen az ajkunkon. Hallgasd meg szolgáid imáinak hangját, akik megtört lélekkel kiáltanak Hozzád.

2. Zohár mindenkinek, A Zohár könyvének bevezetője, Tóra és az ima

Az ima előtt meg kell vizsgálnunk a Shechina-ban lévő hiányokat, hogy tudjuk, mit kell korrigálni és kitölteni. Izrael egészének összes nemzedéke foglaltatik a Szent Shechina-ban. A korábbi nemzedékektől kapott korrekciókat már nekünk nem kell elvégezni, a korrekcióik után még hiányként megmaradtakat kell nekünk kijavítani.

3. Rabash, 27. cikk (1991), Mit jelent az, hogy „Ha egy nő először termékenyül meg, akkor fiút hoz világra" a munkában?

Így aztán, amikor az ember imádkozni jön a Teremtőhöz, hogy segítsen neki, először fel kell készülnie és magát meg kell vizsgálnia, hogy lássa, mi az, amije van és mi az, ami hiányzik neki, csak ezt követően tudhatja, hogy miben kérheti a Teremtő segítségét. Meg van írva: „A mélységből hívtalak segítségül, Uram.” A „mélység” azt jelenti, hogy az ember a lehető legalacsonyabb állapotban van, ahogy azt mondják: „a Sheol mélyén, a legmélyebb pokolban”, vagyis a hiánya legalacsonyabban van, és úgy érzi, valamennyi közül ő a legmélyebben lévő ember.
Más szóval, mindenki másnál távolabb érzi magát a Kedusha-tól, vagyis nincs senki, aki igazán érezné az igazságot, hogy a teste semmiben nem kapcsolódik a Kedusha-hoz. Így azok az emberek, akik nem látják az igazságot, hogy mennyire távol vannak a Kedusha-tól, elégedettek lehetnek a szentségben végzett munkájukkal, ő viszont szenved az állapotától. 

4. Rabash, 17. cikk (1986), A gyülekezet napirendje - 2

Van tehát egy pont, amin dolgoznunk kell - és ez a spiritualitás megbecsülése. Ez abban fejeződik ki, hogy odafigyelek arra, hogy kihez fordulok, kivel beszélek, kinek a parancsolatait tartom be, és kinek a törvényeit tanulom. Vagyis tanácsot kérek azt illetően, hogyan becsüljem meg a Tóra Adóját.
És mivel az ember önmagától, mielőtt elérne bármilyen felülről jövő beragyogást, nem képes erre, ezért hasonlóan gondolkodó embereket kell keresnie, akik szintén  a Teremtővel való kapcsolat fontosságának növelésére törekszenek, hogy legyen valamilyen kapcsolatuk a Teremtővel, bármilyen formában is.
És amikor sokan támogatják egymást, mindenki segítséget kaphat a barátjától.  Tudnunk kell, hogy a sokaság „legkisebb száma a kettő”. Ez azt jelenti, hogy ha két barát együtt ül és arról elmélkedik, hogyan tudnák a Teremtő fontosságát növelni, akkor máris ott van bennük az erő, hogy alulról jövő ébresztés formájában a Teremtő fontosságának növekedését elnyerjék. 
Erre a cselekedetre {válaszul}  a felülről való felébresztés is megérkezik, és ők elkezdik  a Teremtő nagyságát érzékelni…

5. Baal HaSulam, Shamati 122., A Shulchan Aruchban leírtak értelmezése

Ezért kell az imára felkészülni, az embernek hozzászoktatnia magát az imához úgy, mintha a szája és a szíve egy lenne. A szív a hozzászoktatás révén megérti, hogy a megszerzés az szeparációt jelent, és hogy a legfontosabb az Életek Életéhez való Dvekut, ami az adakozás.

6. Rabash, 13. cikk (1988), Mit jelent a munkában az, hogy „a nép Pásztora a teljes nép"?

Amikor az ember Tórát tanul, vagy Mitzva-kat végez, vagy amikor imádkozik, gondolatait arra kell összpontosítania, hogy tettei jutalma az legyen, hogy a Teremtő teljes hitet adjon neki. Ahogy ez Rabbi Elimelech imájában („Ima az ima előtt”)  írva van: „És ültesd a hitet a szívünkbe mindig örökre, és legyen a hited szívünkhöz kötve, mint egy cövek, amely nem inog.”

7. Rabash, 27. cikk (1991), Mit jelent az, hogy „Ha egy nő először termékenyül meg, akkor fiút hoz világra” a munkában?

Ezért, ha az ember imádkozni jön, fel kell az imára készülnie. Mi ez a felkészülés? Meg van írva: „Készülj fel Istenedre, Izrael” (Sabbat 10). Ahogy ott mondva van, a felkészülést mindenki saját megértése szerint végzi. Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy mindenki azért készül fel, hogy tudja, mit kérjen. Vagyis az embernek tudnia kell, mi hiányzik neki. 

Eszerint egy személy sok dolgot kérhet, de általában azt kéri, amire a legnagyobb szüksége van. Például, amikor az ember börtönben van, minden kérése, hogy a Teremtő szabadítsa ki őt onnan. Még akkor is, ha ennek az embernek nincs megélhetése, mégsem kér kenyeret a Teremtőtől, hiszen a legfőbb szenvedése az, hogy börtönben van. Az ember tehát azt kéri, amire a legnagyobb szüksége van.

8. Rabash, 10. cikk (1986), Az imával kapcsolatosan

Amikor az ember jön és imádkozik, és kéri a Teremtőt, hogy töltse ki a hiányát, akkor az imájának tisztának kell lennie. Neki tisztán kell tudnia, mi a hiánya. Ezért amikor jön és kér a Teremtőtől, akkor azt kell képzelnie, hogy a Királyhoz beszél. És a Király egyetlen pillanat alatt őt a legboldogabb emberré teheti a világon, mert a Király házából semmi sem hiányzik. Az ima előtt ezért neki azt kell gondosan megvizsgálnia, hogy mire van valóban szüksége, hogy ha a Király a hiányt kitölti, akkor neki már semmi sem fog hiányozni, és ő lesz a világ legteljesebb embere.

9. Baal HaSulam, 18. levél

Reggel, amikor az álmából felkel, már az első pillanatát a Vele való Dvekutnak szentelje, szívből kérje a Teremtőt, hogy tartsa meg őt a nap huszonnégy órájában, hogy ne jusson eszébe semmiféle hitvány gondolat, és ne gondolja, hogy ez lehetetlen vagy természet feletti.
Valójában a természetének a képe az, ami vasfalat emel közé és a Teremtő közé, az embernek ezeket a természete által emelt és érzékelt falakat kell megszüntetnie. Először is neki el kell hinnie, hogy a természete által emelt falak nem választják őt el az Örökkévalótól. Utána pedig teljes szívéből kell imádkoznia, még akkor is, ha az természetes vágyain túl van.
Ezt mindig meg kell értenie, még akkor is, ha nem a Kedusha [Szentség] formái haladnak át rajta, hogy azonnal, ahogy az eszébe jutnak, öntse ki a szívét, kérje a Teremtőt, hogy óvja meg őt a Vele való Dvekut megszűnésétől. A szíve így fokozatosan hozzászokik a Teremtőhöz, vágyakozni fog arra, hogy Hozzá tapadjon, és az Úr kivánsága sikerrel teljesül majd be általa. 

10. Rabash, 13. levél

Mindig arra kell törekednünk, hogy az akadályok okozta zuhanás ne tartson sokáig, sokkal inkább erősödjünk meg általuk, bízzunk a Teremtőben, és imádkozzunk Hozzá a szívünk mélyéből. Vagyis, amikor az ember mély gödörbe zuhan, akkor mondja: „A mélységből Hozzád kiáltok, ó Uram”.