Bnei Baruch Kabbala Akadémia

A tanács pedig az, hogy az egész közösség számára kell kérni! Más szóval, mindenre, amiről az ember úgy érzi hogy hiányzik neki és a beteljesülését kéri, nem szabad azt azt mondania, hogy ő kivétel és ezért többet érdemel, mint amennyit a kollektíva kap. Tehát inkább „a saját népem körében lakom”, vagyis az egész kollektíva számára kell kérnem, mert el szeretném érni azt az állapotot, amelyben egyáltalán nem törődöm magammal, hanem csak a Teremtővel, hogy Ő legyen elégedett. Ezért számomra teljesen mindegy, hogy a Teremtő örömét leli-e bennem, vagy ugyanazt az örömöt másoktól is megkaphatja.

Másként fogalmazva, az illető azt kéri a Teremtőtől, hogy adja meg nekünk azt a megértést, amit úgy hívnak, hogy „teljes egészében a Teremtőért". Ez azt jelenti, hogy az ember biztos lesz abban, hogy nem csapja be magát azzal, hogy a Teremtőnek akar adakozni, holott valójában talán csak az önszeretetére gondol - vagyis arra, hogy ő fogja érezni a gyönyört és az örömöt.

Ezért imádkozik az ember a közösségért. Ennek a jelentése pedig az, hogy ha van is néhány illető a közösségben, aki el tudja érni a Teremtőhöz tapadás célját, és az nagyobb megelégedettséget szerez a Teremtőnek, mintha ő maga kapná jutalmul a Teremtő közelségét, (az értük kéréssel) ő kizárja önmagát. Ehelyett inkább kívánja azt, hogy a Teremtő segítse mindannyiukat, mert ez több elégedettséget hoz majd odafent, mint az ő saját munkája. Imádkozzon hát a közösségért úgy, hogy a Teremtő a teljes közösséget segítse meg és adja meg nekik azt az érzést, hogy - a Teremtőnek adakozásukból merítve a maguk elégedettségét - hozzanak megelégedettséget Neki.

Ám mivel mindenhez szükség van az alulról történő ébredésre is, (egyeseknek) Ő megadja az alulról való ébredést, míg másoknak, akikről a Teremtő tudja, hogy azoknál az lesz az Ő számára előnyösebb - a Felülről való ébredést adja meg a Teremtő.

Következésképpen, ha van ereje egy ilyen ima kéréséhez az illetőnek, akkor biztos, hogy igazi próbatétel elébe néz, amennyiben ő beleegyezik egy ilyen imába. Ha azonban tudja az illető, hogy amit mond, az csak üres szócséplés, akkor mit tehet amikor látja, hogy a test tiltakozik egy olyan ima ellen, mely szerint ő elnyerje a megszerzés legkisebb nyoma nélküli, tiszta adakozás (képességét)?

Ilyenkor csak az az ismert tanács működik, hogy az ember imádkozzon a Teremtőhöz és értelem felett higgyen abban, hogy a Teremtő segíteni fog rajta és az egész közösségen.

2. RABASH, 15. cikk (1986), „A sokak imája”

Aszerint érthetjük meg a sokakért szóló ima fontosságát, ahogy írva van: „A magam népe között lakozom”. A Zohár azt mondja: „Soha nem szabad a néptől eltávolodni, mert a Teremtő kegyelme mindig együttesen vonatkozik az egész népre”. Ez azt jelenti, hogy ha valaki az adakozás Edényeinek megadására kéri a Teremtőt - vagyis ahogy a bölcseink mondták: „Amint Ő irgalmas, úgy légy irgalmas te is” -, akkor az egész közösségért kell imádkoznia. Ez azért van így, mert ezzel nyilvánvalóvá válik az illető célja, hogy a Teremtő a tiszta adakozás Edényeit adja meg neki úgy, ahogy írva van: „A Teremtő kegyelme mindig együttesen vonatkozik az egész népre”. Ismeretes, hogy Felülről nem adnak csak fele dolgokat. Az pedig azt jelenti, hogy amikor a bőséget adják meg fentről lefelé - az az egész közösségnek szól.

3. RABASH, 7. cikk (1986), „A sokak imájának fontossága"

Baal HaSulam úgy magyarázta a sokak imájának dolgát, hogy egy ember olyankor sokakért imádkozik, és azt nevezik úgy, hogy „a sokak imája”. Ezért hívják (továbbá) úgy is a sokak imáját, hogy „a jóakarat ideje”. Amikor ugyanis valaki önmagáért imádkozik, akkor (valójában) önvizsgálatban van és megkérdőjelezi, hogy az imája valóban érdemes-e az elfogadásra. De amikor a közösségért imádkozik, akkor lényegtelenné válik az önvizsgálata, és hogy vajon ő méltó-e rá, hogy meghallgatásra találjon a fohásza.

Ezért a mondás, hogy a sokak imáját „a jóakarat idejének” nevezik, és hogy az ember ezen imája meghallgatásra talál.

4. RABASH, 217. cikk, „Fuss, szerelmem”

Sarkalatos szabály, hogy önmagában az embert „teremtménynek” nevezik, ami egyedül csak őt jelenti. Ezen kívül minden mást már a szent Shechina-ként tekintik. Ebből következik, hogy amikor valaki a kortársaiért imádkozik, akkor az úgy fogható fel, hogy a szent Shechina-ért imádkozik, aki száműzetésben van és szüksége van minden megváltásra. Ez az örökkévalóság értelme, és pontosan így tárható fel fel az irgalom Fénye.

Egy másik ok, amiért csak a nagy közösségért kell imádkoznunk - az igény az irgalom Fényének felfedésére, ami az adakozás Fénye. Szabály, hogy semmit sem lehet kapni formaazonosság nélkül. Sőt, mindig formaazonosságnak kell lennie!

Így amikor az ember irgalmat idéz meg önmagára, abból az következik, hogy saját maga számára végez megszerzést. De minél többet imádkozik így, azzal nemhogy nem a formaazonosság Klijét [Edényét] készíti elő, hanem épp ellenkezőleg, a befogadás szikrái formálódnak benne.

Kiderül, hogy az ellenkező irányba halad: Miközben az adakozás Edényeit kellene elkészítenie, ő a megszerző Edényeit építi. A „Tapadjatok az Ő tulajdonságaihoz” konkrétan az, hogy „Amilyen irgalmas Ő, olyan irgalmasak vagytok ti is".

Ezért amikor valaki a közösségért imádkozik, ezen imán keresztül adakozást végez. Minél többet imádkozik, annál inkább az adakozás Edényeit formálja, amelyek által megnyilatkozhat az „irgalomteliségnek” nevezett adakozás Fénye.

Az irgalmasság Fényének elnyerésével pedig képesség alakul ki a „kegyes" minőség majdani kinyilatkoztatására.

5. Zohár Mindenkinek, Bevezető a Zohárhoz, „A Tóra és az Ima", 183. pont

A szavainkba öntött ima a Szent Shechina korrekciója, ahhoz pedig, hogy őrá is kiterjesszük a bőséget, hogy kielégítsük az összes szükségletét - minden kérés többesszámban történik, mint: „És hadd kapjunk bölcsességet Tőled”, vagy „Térítsél vissza minket Atyánk, a Te Törvényedbe”.

Ez azért van így, mert az ima egész Izraelért szól, hiszen mindaz, ami a szent Shechina-ban van - az egész Izraelben létezik. Ami pedig hiányzik belőle, az egész Izraelből hiányzik.

Ebből következik, hogy amikor egész Izraelért imádkozunk, akkor a szent Shechina-ért imádkozunk, hiszen e kettő ugyanaz. Ezért az ima előtt meg kell vizsgálnunk a Shechina-ban lévő hiányokat, hogy tudjuk, mit kell benne korrigálni és beteljesíteni.

6. Zohár mindenkinek, VaYechi [Jákob élt] „Gyűljetek egybe, hogy elmondhassam nektek”, 514-516.

A világ összes imája, a sokak imája - mind ima. De egy magányos ima nem léphet a Szent Király elé, hacsak nem hatalmas erejű. Ez azért van így, mert mielőtt az ima belépne a méltó megkoronázásához, a Teremtő fürkészi, megfigyeli azt, és szemügyre veszi az illető bűneit és érdemeit, amit nem tesz meg azon sokak imájával, amelyben több ima sem származik igazaktól, mindannyi (mégis) belép a Teremtő elé, Ő pedig nem veszi figyelembe a vétkeiket.

„Megvizsgálja a nincstelenek imáját.” Megforgatja az imát, minden oldalról megvizsgálja és mérlegeli, vajon mely vágyból hangzott az el, ki az a személy és milyen cselekedetei vannak, aki ezt a fohászt imádkozta. Ezért az embernek a közösségben kell elmondania az imáját, mivel Ő nem veti meg az imájukat még akkor sem, ha azok nem mind szívből jövő szándékkal és akarattal vannak, ahogy írva van: „Megvizsgálja a nincstelenek imáját". Tehát Ő csak az egyéni imát fürkészi, de a sokak imájával együtt még akkor sem veti meg azt, ha az imádkozók méltatlanok.

A „Megvizsgálja a nincstelenek imáját” azt jelenti, hogy elfogadja az illető imáját, bár egy olyan egyénről van szó, aki sokakért imádkozókkal vegyül. Ezért annak az imája olyan, akár a sokak imája. És ki az az egyén, aki sokakkal keveredik? Ez Jákob, mert benne van mindkét oldal - a jobb és a bal, Ábrahám és Izsák -, és ő kiált a fiaihoz és őértük mond imát.

Mely az az ima, amelyet fentről teljes mértékben teljesítenek? Az azért szóló imádság, hogy Izrael fiai ne vesszenek oda a száműzetésben. Ez azért van így, mert a Shechina javára szóló minden ima teljes egészében teljesül. Márpedig amikor Izrael száműzetésben van, akkor a Shechina velük van. Ezért tekintik az ilyen imát a Shechina javára szólónak és teljes egészében elfogadandónak.

7. Zohár mindenkinek, VaYetze [És Jákob kiment], „Emlékezés és látogatás" 284-285.

Bárhol is imádkozik valaki, be kell illeszkednie a közösségbe, a sokrétű tömegbe, ahogyan meg van írva Shunammitáról, amikor Elisha azt mondta neki: „A királyhoz vagy a hadsereg kapitányához akarod-e hogy szóljanak teérted?". „A királynak szóljanak-e teérted”, minthogy aznap az év első napjának ünnepe volt és az a nap, amikor az égboltozat Malchutja uralkodik és ítélkezik a világ felett. Ilyenkor a Teremtőt úgy nevezik, hogy „Az ítélkezés királya”, és ezért mondta neki: „Szóljanak-e teérted a királyhoz?”, mivel a Teremtőt nevezte „Királynak”.

Erre pedig Ő azt felelte: „Én a saját népem között lakozom”. Más szóval azt mondta: „Nem kívánom, hogy fentebb említsenek, hanem hogy a tömegek közé vessem a fejem és el ne hagyjam a népet.” Hasonlóképpen az embernek is a közösséghez kell tartoznia és nem szabad közülük különlegesként kiemelkednie, nehogy a rágalmazók ránézzenek és felemlegessék a bűneit.

8. RABASH, 5. cikk (1991), „Mit jelent a munkában az, hogy ‘Az igazak jó cselekedetei a nemzedékek’?”

Azt kérjük a Teremtőtől, adjon nekünk erőt ahhoz, hogy minden cselekedetünket Teérted, azaz a Teremtő kedvéért végezhessük. Ellenkező esetben, vagyis ha Te nem segítesz nekünk, minden cselekedetünk csak a saját hasznunkra lesz. Vagyis „Ha nem”, vagyis ha Te nem segítesz nekünk, akkor minden cselekedetünk csak önmagunkért, a saját hasznunkra lesz, mert erőtlenek vagyunk hogy legyőzzük a megszerzési vágyunkat. Ezért segíts nekünk, hogy képesek legyünk Teérted dolgozni. Tehát Neked kell segítened minket”. Ezt úgy hívják, hogy „Teérted tedd meg”, vagyis tedd ezt, add meg nekünk az adakozás vágyának erejét. Ellenkező esetben halálra vagyunk ítélve, mert megmaradunk az önző, csak magunknak szándékolt megszerzési vágyunkban.