Bnei Baruch Kabbala Akadémia

Azonban (ehhez) hinnie kell az embernek abban, hogy „nincs más Rajta kívül”, hogy mindent a Teremtő végez el. Más szóval, ahogy Baal HaSulam mondta, minden cselekedet előtt azt kell mondanunk, hogy az embernek csak a választás adatott meg, hiszen „Ha én nem vagyok magamért, ki van értem?” Tehát minden az ember választásán múlik. Utólag azonban az illetőnek azt kell mondania, hogy minden a személyes Gondviselés, és hogy ő magától semmit sem cselekszik.

Ezt úgy kell értelmeznünk, ahogy Az Ari írja (Talmud Eser Sefirot, 13. rész, 152. pont): „Ott van a Se'arot [Szőrszálak] ügye, amelyek eltakarják a fényt, ezért mindaddig nem is élvezik a fényt, amíg arra méltatlanok, mert beszennyezhetik”. A lényeg az, hogy hinnünk kell abban, hogy a Teremtő adta nekünk a vágyat és a vágyakozást arra, hogy jót cselekedjünk. Amíg pedig valaki erre méltatlan, addig nem szabad éreznie, hogy a Teremtő kényszeríti őt a jó cselekedetekre. Ezért rejti magát a Teremtő öltözékekbe, és ezt az öltözködést Lo Lishma-nak [nem az Ő kedvéért] nevezik. Más szóval, a Teremtő néha a barátok öltözetébe rejti el magát.

Például van olyan helyzet, amikor valaki nem akar hajnal előtt felkelni és tanulni. Ilyenkor a Teremtő a barátok ruhájába bújtatja magát, az illető pedig, bár fáradt, felkel az ágyból mivel az a gondolata támadt, hogy nem szép a barátokkal szemben, hogy mindannyian jönnek tanulni, ő pedig nem, minthogy akkor azt mindenki az ő kisszerűségének fogja nézni. Ezért felkel, elmegy a szemináriumba - és tanul. Ebből következik, hogy a Teremtő parancsa miatt nincs neki ereje az ágyból felkelésre. A Teremtő tehát nem kényszeríti rá, hogy a szemináriumba menjen, hiszen ha ez volna az ok, az ágyban maradna az illető. A barátok azonban kötelezik őt.

Hasonló e példához minden más dolog is, amikor az ember Lo Lishma-t cselekszik. Bár Lo Lishma-ban sok fokozat van, mi most erről a példáról fogunk beszélni. Itt azt a személyt kell néznünk, aki nem azért megy tanulni és betartani a Mitzva-kat [parancsolatokat/jó cselekedeteket], mert a Teremtő arra kötelezi. Más szóval, ha a Teremtő parancsa miatt tenné, akkor nem volna ereje legyőzni a testét és rákényszeríteni a jó cselekedetekre. Az emberek miatt azonban van ereje a jó cselekedetek megtételére. Ebből meglátjuk, mennyire jelentős lehet a Lo Lishma.

Az embernek azonban hinnie kell, ahogy fentebb mondtuk, hogy „nincs más Rajta kívül”, ami azt jelenti, hogy a Teremtő az, aki a jó cselekedetekre készteti, de mivel még mindig nem méltó annak tudatára, hogy a Teremtő az, aki arra kötelezi őt, ezért a Teremtő hús-vér ruhába öltözik, amely révén a Teremtő e cselekedeteket végzi. Így a Teremtő az Achoraim [utólagosság] formájában cselekszik.

Más szóval, az ember ugyan látja az emberek arcát, de hinnie kell, hogy az arcok mögött a Teremtő áll, és Ő viszi véghez e cselekedeteket. Vagyis, a Teremtő áll az ember mögött és készteti rá az illetőt, hogy megtegye azokat a cselekedeteket - a Teremtő akaratából. Ebből következik, hogy minden a Teremtő celekedete - csak az ember azt nézi, amit lát, nem pedig azt, amit hinnie kellene. Emiatt mondja azt az ember, hogy ő a Lo Lishma cselekedeteit végzi, mint a barátok példájánál, akik arra kötelezik őt.

Továbbá, nem feltétlenül kell az illetőknek barátoknak lenniük. Mindenkinek megvan a saját, neki illő külső öltözete. Ezért, amikor például valaki azért jön el a zsinagógába, mert arra a barátok kötelezték, akkor mondja azt: „A Teremtő volt az oka, hogy elment tanulni, de a Teremtő csak a barátok ruháját öltötte magára”. Ezért most megköszöni a Teremtőnek, hogy Ő volt az ok.

Ebből következik, hogy amikor valaki Lo Lishma-t cselekedett, - amikor nem a Teremtő volt az ok, ami arra kötelezte, hogy a Mitzva-t [a Mitzvot egyes száma] betartsa -, hanem például azért cselekedett, mert a barátok utasították és neki engedelmeskedni kellett, akkor azt kell hinnie az illetőnek, hogy azért tette ezt, mert a Teremtő utasította őt a Mitzva betartására, és engedelmeskednie kellett annak, amit a Teremtő parancsolt neki. A Teremtő azonban Lo Lishma öltözékébe rejtette magát, mint például a barátok, hogy ezen öltözék révén azt higgye az illető, hogy Lo Lishma hangjának kell engedelmeskednie.

Valójában azonban azt kell hinnie, hogy mindez a Teremtő műve volt. Így, miután végrehajtja a Mitzva-t az illető, akkor azt kell mondania, hogy a Teremtő volt az, aki Lo Lishma öltözéke mögött cselekedett. Ebből következik, hogy ezután meg kell köszönni a Teremtőnek, hogy ezen az öltözéken keresztül adta meg neki a vágyat, hogy betartsa az Ő parancsolatait.

A fentiek szerint megérthetjük Lo Lishma hatalmas jelentőségét. Vagyis azt, hogy nem úgy van, ahogy az ember gondolja - hogy ő mindent a Lo Lishma-ért tesz. Mert inkább azért cselekszik meg mindent, mert a Teremtő megparancsolta neki, csakhogy még mindig nem nyerte el azon érzet jutalmát, hogy valójában a Teremtő a parancsnok. Emiatt az ember azt gondolja, hogy Lo Lishma a parancsnok, és ezért a cselekedet nem annyira fontos a szemében.

Ha azonban hisz benne, hogy „nincs más Rajta kívül”, ahogyan az e rész korábbi cikkeiben szerepel, akkor valójában a Teremtő parancsait tartja be és Lo Lishma-ban kell értékelnie cselekedeteit. Az pedig, hogy valaki azt képzeli, hogy csak egy cselekedetet tart be Lo Lishma-ban, csak azért van, mert még nem nyerte el annak az érzetnek a jutalmát, hogy ő a Király parancsolatát tartja be, és hogy ő a Királyt szolgálja.

Ha tehát ő hisz abban, hogy Lo Lishma valójában a Teremtő, Aki a Tóra és a Mitzva-k vállalására kötelezi őt, akkor hálát adhat a Teremtőnek azért, hogy Ő Lo Lishma-t öltötte Magára. Ebből kiindulva pedig az ember értékelni tudja a Tóra és a Mitzva-k fontosságát még Lo Lishma-ban is. Bölcseink azt mondták erről: „És gyűjtenek az embertől tudatosságban” - vagyis Lishma és „Tudatlanságban" - vagyis Lo Lishma állapotokban.

Ez a jelentése annak, ami írva van, hogy a Se'arot [szőrszálak] - vagyis Lo Lishma - eltakarják a fényt, így a fény mindaddig nem táplálja azokat, amíg arra alkalmatlanok. Más szavakkal, a Se'arot egy öltözet, és e ruha alatt ott áll és ragyog a fény. De a kettő (állapot) között - a fény elfedésben van.

2. Ma'or Va Shemesh, VaYechi

A gyülekezet lényege, hogy mindenki egyetlen egységben legyen, és mindenki csak egy célt keressen: megtalálni a Teremtőt. Minden tízesben ott van a Shechina [Istenség]. Nyilvánvaló, hogy ha tíznél többen vannak, akkor erőteljesebb a Shechina kinyilatkoztatása. Ezért mindenkinek össze kell gyűlnie a barátjával, és el kell jönnie hozzá, hogy tőle hallja a Teremtő munkájáról és arról szóló szavakat, hogy hogyan lehet megtalálni a Teremtőt. Le kell nulláznia magát a barátja előtt és a barátjának is ugyanezt kell tennie vele szemben, és így kell tennie mindenkinek. Akkor, amikor a gyülekezet ezzel a szándékkal van, akkor „Jobban akar a tehén szoptatni, mint a borjú szopni” - ekkor a Teremtő közeledik hozzájuk, és Ő velük van, és nagy Kegyelem, jó és kinyilatkoztatott kedvesség borítja be Izrael gyülekezetét.

3. RABASH, 13. cikk (1986), „Jöjj a fáraóhoz 2.”

Tudnunk kell hogy azért kaptuk a baráti szeretetet, hogy megtanuljuk, hogyan kerüljük el a Király megbecsültségének beszennyezését. Más szóval - kivéve, hogy nincs más vágya, mint elégedettséget adni a Királynak -, az illető biztosan beszennyezi a Király megbecsültségét, amit úgy neveznek, hogy „A Kedusha [Szentség/szentség] átadása a kívülállóknak”. Ezért nem szabad alábecsülni a barátok szeretetén végzett munka fontosságát, mert ezáltal megtanulja az ember, hogyan lépjen ki az önszeretetből és lépjen a mások szeretetének útjára. Amikor pedig befejezi a barátok szeretetének munkáját, alkalmassá válik a Teremtő szeretetének jutalmára.

4. Baal HaSulam, Shamati, 67. cikk, „Válj meg a gonosztól”

Aki azt hiszi, hogy a barátját csapja be, az valójában a Teremtőt csapja be, hiszen az emberi testen kívül csak a Teremtő van. Ez azért van így, mert a Teremtés lényege, hogy az embert csak önmagával kapcsolatban nevezik „teremtménynek”. A Teremtő azt akarja, hogy az ember úgy érezze, hogy Tőle különálló valóság, ám ettől eltekintve „Az egész Föld az Ő dicsőségével van tele".

Ezért, amikor az ember hazudik a barátjának, akkor a Teremtőnek hazudik, és amikor elszomorítja a barátját, akkor a Teremtőt szomorítja el.

5. RABASH, 15. cikk (1989), „Mi az, hogy ,Az igazak a gonoszokon keresztül válnak nyilvánvalóvá', a munkában?”

Amikor a szándékuk az, hogy elégedettséget hozzanak a Teremtőnek, akkor - ha növelni akarják a munkát -, a Teremtő nagyságát kell növelniük, minthogy az Ő nagyságának mértékében tudnak lenullázódni Előtte, és cselekedni mindent egyedül a Teremtő kedvéért. Ez úgy van, ahogy A Zohár mondja a versről: „A férjét ismerik a kapuknál”, mindegyikük aszerint, „amit a szívében feltételez”.

Ezért, hogy legyen üzemanyaguk a munkához azoknak, akik a Teremtő kedvéért akarnak dolgozni, minden egyes nap igyekezniük kell hitet szerezni a Teremtő nagyságában, hiszen a Teremtő nagysága az, ami arra készteti őket, hogy Őérte dolgozzanak, és ez minden öröm, amit a munkájukból merítenek.

6. RABASH, 13. cikk (1989), „Mi a ‘A gonosz szemű ember kenyere’ a munkában?”

Annak az érzésnek a jutalmát akarjuk - miközben a Tórával és a Mitzva-kkal foglalkozunk -, hogy egy nagy és fontos Királyt szolgálunk, és hogy ezáltal a Teremtő iránti szeretet legyen bennünk, az Ő magasztosságának érzésétől. Nekünk azonban minden örömünk a Teremtő szolgálatából származik majd, ez lesz a jutalmunk, és nem az, hogy Ő valahogyan megjutalmaz minket a munkáért. Ehelyett úgy fogjuk érezni, hogy maga a munka a jutalom, és nincs nagyobb jutalom a világon, mint a Teremtő szolgálatának kiváltsága.

7. Pri HaAretz [A föld gyümölcse], 30. levél

Ami a tudatlanságtól való tartózkodáshoz és a Dvekut [Összetapadás] (esetleges) megszűnésének elkerüléséhez vezethet, az a kapcsolat - a szeretet, és a barátok közötti igazi béke a Dvekutban. Az embernek hozzá kell szoktatnia magát, hogy a lelke legmélyéig oltsa a barátai szeretetét a szívébe, és ezt mindaddig folytassa, amíg a lelke ragaszkodóvá lesz, és ők így tapadnak majd egymáshoz. Azután, amikor majd mindannyian olyanná válnak, mint egyetlen ember, akkor a Teremtő bennük lakozik majd, és bőséges megváltásokkal és vigasztalásokkal árasztja el őket.

8. Baal HaSulam, 4. levél

Neked nem hiányzik más, mint hogy kimenj egy mezőre, amelyet az Úr megáldott, és összegyűjtsd mindazokat a petyhüdt szerveket, amelyek lelkedből csüngenek le, és egyetlen testté egyesítsd azokat.

Ebbe a teljes testbe a Teremtő folyamatosan csepegteti bele az Ő Shechina-ját, míg az értelem és a Fény erős áramlásai kimeríthetetlen Forrásokká nem lesznek.