Bnei Baruch Kabbala Akadémia

Most, hogy látja, hogy messze van a spiritualitástól, elkezd gondolkodni: „Mit várnak el tőlem valójában? Mit kellene tennem? Mi az a cél, amit el kell érnem?” Látja, hogy nincs ereje dolgozni, és „ég és föld között” állapotban találja magát. Ekkor az ember egyetlen megerősítése az, hogy csak a Teremtő segíthet, de önmagában pusztulásra van ítélve.

Erről volt szó (Ézsaiás, 4:31): „Azok, akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak”, vagyis azok az emberek, akik a Teremtőben bíznak. Ez azt jelenti, hogy azok, akik látják, hogy nincs Más a világon, aki segíthetne nekik minden alkalommal új erőt nyer.

2. RABASH, 12. cikk (1988), „Mit jelent a Tóra és a munka a Teremtő útján?”

A Tórában rejlő életerő érzése nagy felkészültséget igényel, hogy felkészítse a testét arra, hogy képes legyen átérezni a Tórában rejlő életet. Ezért mondták Bölcseink, hogy Lo Lishma-ban [nem az Ő Nevéért] állapotában kell kezdeni, és a Tóra fénye által, amit még Lo Lishma-ban megkap, el fogja vinni őt Lishma-ba [az Ő Nevéért] állapotába, mivel a benne lévő fény megreformálja őt. Akkor képes lesz a Lishma-t tanulni, vagyis a Tóra érdekében cselekedni, amit "az élet Tórájának [Torat Chaim-nak - törvénynek]" neveznek, mivel már el fogja érni a Tórában lévő életet, mert a Tórában lévő fény olyan képzettséget, minőséget ad az embernek, hogy képes lesz érezni az Életet, ami a Tórában van.

3. RABASH 19. cikk (1985), „Gyere a Fáraóhoz - 1”

Figyeljünk arra [...] és higgyünk a lehető legrosszabb állapotokon keresztül, és ne meneküljünk el a küldetés elől, hanem mindig bízzunk abban, hogy a Teremtő tud segíteni az emberen, és megadja neki, akár kicsi, akár nagy segítségre van szüksége.

Valójában, aki megérti, hogy szüksége van arra, hogy a Teremtő sokat segítsen neki, mert rosszabb állapotban van, mint a többi ember, az alkalmasabb arra, hogy imája meghallgatásra találjon, hiszen meg van írva: „Az Úr közel van a megtört szívűekhez, és megmenti a lélekben összetörteket”.

4. RABASH, 42. cikk (1991), Mit jelent a munkában az, hogy „Az ökör ismeri a gazdáját, stb., Izrael nem ismeri”?

Az ember hiszi, hogy a Teremtő mindent megtesz, és nem kétséges, hogy a Teremtő mindent az ember érdekében tesz, ezért a zuhanásokat is, amelyeket kap, - vallja róluk -, hogy a Teremtő a saját érdekében küldte neki az összes ilyen állapotot.

Ez erőt ad az embernek, hogy ne meneküljön el a küldetés elől, bár nem látja, hogy a Teremtő vigyáz rá, mégis érzi, hogy a Teremtő segít neki. Sokkal inkább nemhogy nem halad előre a munkában, hanem még vissza is lép. Mégis, ha hiszi, hogy a Teremtő segít neki azzal, hogy elküldi neki az zuhanásokat, akkor már nem menekül el a küldetés elől.

Ehelyett azt mondja, hogy a Teremtő valóban segít neki, de nem úgy, hogy az ember megértse, úgy érti, hogy felemelkedésekben. A Teremtő sokkal inkább a zuhanásokon keresztül segíti őt. Ezért ez a hit erősebbé teszi őt, hogy ne meneküljön el a küldetés elől. Ehelyett várja a Teremtő segítségét, és imádkozik, hogy legyen ereje folytatni a munkát, amíg a Teremtő fel nem nyitja a szemét, és a Teremtővel való Dvekut lesz a jutalma.

5. RABASH 19. cikk (1985), „Gyere a Fáraóhoz - 1”

Ahhoz, hogy ne veszítse el az ember azt, amit kapott, először nagy erőfeszítéseket kell tennie, mert valami, ami munkával jut az emberhez, arra készteti, hogy megtartsa a dolgot, és ne veszítse el. De az erőfeszítés közben, amikor az ember látja, hogy a munka még messze van a befejezéstől, néha elmenekül a küldetés elől, és kétségbe esésbe zuhan. Ilyenkor nagy megerősítésre van szüksége, hogy higgyen abban, hogy a Teremtő segíteni fog neki, és az, hogy a segítség nem érkezett meg, még azért van, mert nem adta meg a szükséges mennyiségű és minőségű munkát a hiány előkészítéséhez, hogy megkapja az érzést, ahogyan azt mondják („Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába”, 18. pont), „És ha valaki Tórát gyakorol, és nem sikerül eltávolítania magából a gonosz hajlamot, az vagy azért van, mert hanyag volt a Tóra gyakorlásához szükséges munka és erőfeszítés megadásában, ahogy írva van: ‘Nem fáradoztam, de találtam, és nem hiszek’, vagy pedig talán a szükséges mennyiségű munkát megtette, de a minőségben hanyag volt.”

6. RABASH, 924. cikk, „És Isten szólt Mózeshez”

Lehetetlen valamit a természete felett kapni, mielőtt az ember eldönti, hogy ez nem történhet meg a természetben. Csak miután az ember kétségbeesett a természetétől, kérhet segítséget felülről, hogy a természete fölött segítséget kapjon.

7. RABASH, 10. cikk (1986), „Az imával kapcsolatosan”

Mielőtt valaki tudná, hogy nem tudja megtartani önmaga által a spirituális edényeket, nem kéri a Teremtőt, hogy az adja meg azokat neki. Ebből következik, hogy nincs valódi vágya arra, hogy a Teremtő megválaszolja az imáját.

Emiatt az embernek dolgoznia kell, hogy elérje önmaga által az adakozás edényeit, és minden munka után elérés nélkül kell egy valódi imát kezdenie a szíve mélyéről. Ebben az időben segítséget kaphat fentről, ahogyan a Bölcseink mondták „Ő aki megtisztulásért jön, segítséget kap”.

De mivel ez az ima a természet ellenében van, mivel az ember a megszerzési vággyal lett megteremtve, ami az önszeretet, hogyan tud ő úgy imádkozni a Teremtőhöz, hogy adja meg neki az adakozás erejét, mikor minden szerve ennek a vágynak az ellenében működik? Ezért nevezik ezt a munkát „imának” ami azt jelenti, hogy neki nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy képes legyen a Teremtőhöz imádkozni, hogy adja meg neki az adakozás erejét és lenullázza az ember megszerzési erejét.

8. Baal HaSulam, Shamati, 5. cikk, „A Lishma egy fentről jövő felébresztés, és miért van szükségünk egy lentről jövő felébresztésre?”

Hinnie kell, hogy a Teremtő elfogadja az alacsonyabb rendűnek a munkáját is, függetlenül attól, hogy milyen és mennyi a munka megformálása. A Teremtő mindenben a szándékot vizsgálja, és ez megelégedettséget hoz a Teremtőnek. Ekkor az ember „az Úrban való örömmel” lesz megjutalmazva.

Még a Teremtő munkája közben is örömöt és boldogságot fog érezni, hiszen most már valóban a Teremtőnek dolgozik, mert a kényszerített munka során tett erőfeszítései alkalmassá teszik arra, hogy valóban a Teremtőnek dolgozhasson. Azt találjuk itt, hogy ekkor is az öröm, amit kap az ember, a Teremtőhöz köti, vagyis kifejezetten azért érzi az örömöt, mert a Teremtőnek szól.