Bnei Baruch Kabbala Akadémia

Ott van a fenti ok kérdése. Ezt úgy tekintjük, mint aki csukott szemmel akar haladni, ami azt jelenti, hogy bár az értelem és az érzékek nem értik, amit a Bölcseink mondanak nekünk, mégis magukra veszik a Bölcsekbe vetett hitet, és azt mondják, hogy magunkra kell vonnunk a Bölcsekbe vetett hitet, ahogy írva van: „És hittek az Úrban és az Ő szolgájában, Mózesben”. Hit nélkül semmit sem lehet elérni a spiritualitásban.

2. Zohar mindenkinek, Shemot [Exodus], „És új király támadt”, 84. tétel

Ha nem lennének Bölcsek, az emberek nem tudnák, mi a Tóra és mik a Teremtő Mitzva-i [Parancsolatai], és nem lenne különbség az ember szellemisége és a bestia szellemisége között.

3. Maor VaShemesh, Parashat Shoftim

A Tóra Lishma-nak számtalan fokozata van, és ezek egyike az, hogy az ember, amikor éjfélkor felkel, be kell tartania az olvasást: „Ő (nőnemben), aki a kertekben lakozik, barátok hallgatják a hangodat; engedd, hogy halljam”, ami azt jelenti, hogy összekapcsolja önmagát az Édenkertben élő igazak lelkével, és egyesül velük, hogy kifinomuljon a Tórával való foglalatoskodás kellemességében, és összekösse az ő Nefesh-ét, Ruach-ját és Neshamá-ját a Tóra betűinek belsőségével, és az Ein Sofhoz kapcsolja őket, hogy egyesítse a Teremtőt és az Ő Shechináját. Ezt sem lehet elérni, amíg hozzá nem tapad a nemzedék igazaihoz, és nem kopogtat be hozzájuk minden egyes nap. Az ember, aki őszintén beszennyezi magát a lábuk porával, és a Tóra fényében reméli a világosságot, mindazt, amit ebben az alantas világban nem ért el, a végén az Édenkertben el fogja érni. Ez a célja a következő világ örömének: elérni a Felsőbb Fényeket és élvezni a Shechina ragyogását.

4. RABASH, 1. cikk (1990), Mit jelent a munkában, hogy „Mi a fej legyünk és ne a farok”?

Az embernek az ész és az értelem megadatott, azért, hogy mindent az értelem szerint értsen meg, és ebben azt tanácsolják, hogy a Bölcsekbe vetett hit befogadásával haladjunk, és az ember meg akarja érteni ezt az utat, és mivel mindaddig, amíg az ember a megszerzési vágy uralma alá van helyezve, nem tudhatja, mi a jó és mi a rossz, nem tudhatja, hanem mindent úgy kell elfogadnia, ahogy a Bölcsek meghatározták számunkra, különben por és piszok kerül a szemébe, és nem lesz képes haladni, de ha nem bíráljuk a Bölcsek szavait, és nem akarjuk elfogadni a szavaikat az ésszerűségen belül, kifejezetten ez által jutalmaznak meg minket a Kedusha [Szentség] ismeretével (okával).

Ez azért van így, mert az egész dolog, amiért az értelem fölé kell emelkednünk, az az, hogy különben elmerülünk az önszeretetben. Ezért az értelem feletti hit által az adakozás edényeivel jutalmaznak meg minket.

5. Baal HaSulam, Shamati 40. cikk, „Mit jelent a Rav-ba vetett hit mértéke?”

Ezért az embernek bíznia kell a Rav vélekedésében, és el kell hinnie, amit a Rav mond neki. Ez azt jelenti, hogy az embernek úgy kell eljárnia, ahogy a Ravja mondta neki.

És bár sok olyan érvet és sok olyan tanítást lát, ami nem egyezik a Ravja véleményével, mégis bíznia kell a Ravja véleményében.

6. Baal HaSulam, 105. cikk, „Egy fattyú bölcs tanítvány megelőzi a közönséges főpapot”.

A bölcs tanítványokkal való összetapadás révén lehetséges némi támogatást kapni.

Más szóval, csak egy bölcs tanítvány segíthet neki, és semmi más. Még ha nagyszerű is a Tórában, akkor is „közönségesnek” fogják nevezni, ha nem jutalmazzák meg meg a Teremtő ajkaitól való tanulással.

Ezért az embernek meg kell adnia magát egy bölcs tanítvány előtt, és el kell fogadnia, amit a bölcs tanítvány minden érv nélkül, de az értelem felett álló módon rábíz.

7. Baal HaSulam, Shamati, 187. cikk, „A munka választása”

A próbatétel itt azt jelenti, hogy az ember nem tud dönteni egyik irányban sem, amikor az ember nem tudja körülhatárolni a Teremtő akaratát és a Tanítója akaratát. Bár az ember elhivatottan dolgozhat, nem tudja eldönteni, hogy ez az elhivatott munka helyénvaló-e vagy sem, hogy ez a kemény munka ellentétes lesz-e a Tanítója nézetével és a Teremtő nézetével.

Ennek eldöntéséhez az ember azt választja, ami munkát ad hozzá. Ez azt jelenti, hogy az embernek a Tanítója szerint kell cselekednie. „Csak a munka való az embernek, és semmi más.” Ezért az ember tetteiben, gondolataiban és szavaiban nincs helye a kétségnek. Ehelyett mindig növelnie kell a munkát.

8. Lizhenski Rabbi Elimelech, Noam Elimelech [Elimelech kedvessége]

Az igazak az igazságosságuk által jó vágyakat és gondolatokat ültetnek el másokban, ezáltal ők is jó vágyat éreznek majd, hogy teljes szívükből összetapadjanak a Teremtővel. Az, hogy az igaz a vágyat másokba ülteti, már cselekedetnek minősül, hiszen a másokban lévő cselekedet az ő vágyából lett. Ez a jelentése a versnek: „Kinyitod a Te kezedet, és minden élőlényt beteljesítesz a vággyal”, mivel az igaz kiterjeszti a bőséget a világokra és minden emberre. Vajon hogyan teszi ezt? Azzal, hogy vágyát másokba helyezi. Ebből következik, hogy ezáltal mindannyian igazzá váltak. Így nagy bőséget tud kiterjeszteni rájuk, mert az az igaz ember, aki láthatóan kitárja a karját a Teremtő előtt azért, hogy a világnak adakozzon. Vajon mivel nyitja ki? A vers úgy értelmezi: „és minden élőlényt beteljesít a vágyával”, azáltal, hogy mindenkit kielégít a Teremtő szeretetének vágyával.