„Csodák történnek, ha egyesülünk”

1. RABASH, 68. sz. levél
A Hanuka egy spirituális csoda volt, és a spiritualitásban mindig fel kell tennünk a kérdést: „Mi?”, különben a csodát nem érzékeljük. Ezért tették fel a kérdést: „Mi a Hanuka?”, hogy ki-ki a spiritualitás csodájáról kérdezzen, vagyis hogy először a spirituális száműzetés értelmét ismerje meg, hogy azután képes legyen a spirituális megváltás elnyerésére.
Ám hogy mindenki érdeklődését felkeltsük, mindezt nyilvánosságra is kell hoznunk.  Különben nem fogjuk érezni sem a száműzetést, sem a megváltást.

2. RABASH, 638. cikk „Az ember hajlama”
Minden, ami a természet felett áll, csodának tekinthető.
Minden csodát a Teremtőnek tulajdonítunk, vagyis felülről való ébredésnek tekintünk, és nem alulról való ébredésnek, mivel az alacsonyabb nem képes olyasmire, ami a természet felett áll. Ahhoz azonban, hogy vele a csoda megtörténjen, az embernek a csodáért imádkoznia kell.

3. RABASH, 11. cikk (1990) „Mit jelent a spirituális munkában a hanukai gyertya balra helyezése?”
A „csoda” valami olyasmit jelent, amit az ember nem tud megszerezni. Vagyis lehetetlen, hogy valaki megszerezze, hacsak nem egy felülről jövő csoda révén. Kizárólag ebben az esetben nevezhető „csodának”.

4. RABASH, 68. sz. levél
A spiritualitás a fizikai világ hatalma alatt száműzetésben van.
Ebből a száműzetésből az ember maga nem tud kijönni, őt csak a Teremtő szabadíthatja meg, ahogy bölcseink mondták: „ Az embert a hajlama minden nap legyőzi és halálra akarja ítélni. A Teremtő segítsége nélkül nem győzedelmeskedhet felette”. Ebből látjuk, hogy csak a Teremtő tud segíteni, és ezért nevezik „csodának”.

5. RABASH, 24. cikk (1988) „Mit jelent az a munkában, hogy »A rejtett dolgok az Úré, a kinyilatkoztatottak pedig az emberé«?”
Az embernek „be kell gyújtania”, meg kell tennie a dolgokat, „amíg a láng magától, és nem az ember saját erejéből, fel nem lobban”. A „magától” tehát azt jelenti, hogy a Teremtő erejéből.

6. RABASH, 9. cikk (1984) „Az embernek mindig el kell adni házának gerendáit”
Bár a mások iránti szeretet szikrája mindegyikük szívében ott volt, de mivel a szeretet fényét egy szikra nem képes valamennyiükben lángra lobbantani, ezért ők közösen állapodtak meg abban, hogy a szikrák egyesüléséből egy hatalmas láng legyen.

7. RABASH, 15. cikk (1991) „Mit jelent a »Ki adta nekem a csodát ezen a helyen« áldása a munkában?”
Az embernek mindent meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy képes legyen a szenvedés és az öröm közötti különbségtételre, hogy áldást tudjon mondani a csodáért, amely a szenvedésből az öröm állapotába juttatja. Ezáltal lesz képes a Teremtőnek köszönetet mondani, és azt az új Kelimet élvezni,  amellyel gazdagabb lett most, hogy a két állapotot egymással összehasonlítja. Az ember ettől kezdve juthat előbbre a munkában.
Ahogy Baal HaSulam mondta, nem az számít, hogy az ember nagyot vagy kicsit kap a Teremtőtől. Az számít, hogy az ember mennyire köszöni azt meg a Teremtőnek. Amilyen mértékben az ember hálás, abban a mértékben nő mindaz, amit a Teremtőtől kap. Ezért kell nagyon figyelnünk arra, hogy hálásak legyünk, hogy értékeljük az Ő ajándékát, mert ezáltal tudunk a Teremtőhöz közeledni.

8. RABASH, 13. cikk (1985) „Üdvösségem hatalmas sziklája”
Írva van: „Téged dicsérni öröm”, ami azt jelenti, hogy megköszönjük és hálát adunk mindazon jóért, amit Tőled kaptunk. Ahogy bölcseink mondták: „Mindig dicsérni kell a Teremtőt és utána imádkozni” (Berachot [Áldások], 32).
Mert annak, aki hiszi, hogy a Teremtő irgalmas és kegyelmes, hogy Ő jót akar tenni a teremtményeivel, annak számára van helye az imának. Ezért szükséges először a Teremtő iránti hálát kifejezni, és ezt az embernek magának kell megtennie. Ez nem azt jelenti, hogy a Teremtőnek kell azt látnia, hogy az ember Őt dicsőíti, hiszen a Teremtőnek erre nincs szüksége. Sokkal inkább magának az embernek van arra szüksége, hogy a Teremtő iránti hálájának hangot adjon, mert akkor már annak tudatában kéri az Ő segítségét, hogy az az Ő természete, hogy jót tegyen a teremtményeivel.

9. Rav Kook
Mindegyiküknek tudnia és értenie kell, hogy őbenne egy gyertya ég, hogy az ő gyertyája nem olyan, mint a barátja gyertyája, és hogy nincs ember, akinek ne volna gyertyája. Mindenkinek tudnia és értenie kell, hogy azon kell fáradoznia, hogy a gyertyát megmutassa mindenkinek, és hogy az egy nagy fáklyává fellobbanva bevilágítsa az egész világot.

10. Zohár mindenkinek, Aharei Mot [A halál után] „Íme, milyen jó és milyen kellemes”  65-66. pont
„Íme, milyen jó és milyen kellemes, hogy a testvérek együtt is ülnek.” Ezek a barátok ahogyan együtt ülnek, és nem elkülönülnek egymástól. Először úgy tűnik, mintha háborúban álló emberek volnának, akik meg akarják ölni egymást. Azután - visszatérnek a testvéri szeretethez.
A Teremtő azt mondja róluk: „Íme, milyen jó és milyen kellemes, hogy a testvérek együtt is ülnek.” A „is” szó úgy jön, hogy a Shechinát is magába foglalja velük együtt. Sőt, a Teremtő meghallgatja a szavaikat és elégedetten gyönyörködik bennük, ahogyan írva van: „Akkor azok, akik félték az Urat, beszéltek egymással, az Úr pedig odafigyelt és meghallgatta, és ez beíródott az emlékek könyvébe Őelőtte”.
Ti pedig, itt jelen lévő barátok, ahogy ti korábban kedveltségben és szeretetben voltatok, mostantól fogva ti sem váltok el, amíg veletek együtt nem örül  a Teremtő és békét nem hív rátok. Így a ti (ezen) érdemetek által lesz béke a világban, ahogyan meg van írva: „A testvéreimért és barátaimért hadd mondjam: »Legyen békesség bennetek!«”