A Chohma (bölcsesség), amin a világ áll
[arám nyelven: Chokhmá de-álmá káimá álá
héberül: Chokhmá, seháolám oméd áléha]

40. „A kezdetben” szó jelentése: Chohmában „bölcsességben” – vagyis a világ (Ze’ir Anpin – Zá”A) azon nyugszik. Ez a bevezetés ahhoz, hogy belépjünk a felső, rejtett titkokba – a Bína (Értelem) fényein keresztül. És itt hat nagy, felső végpont lett kialakítva – VAK a Bína hat szfírája –, amelyekből minden ered.
Ezekből lett hat forrás és patak – Ze’ir Anpin hat aspektusa –, hogy ezeket eljuttassák a „nagy tengerbe”, vagyis a Malchutba (Királyság). Más szóval: „Teremtett hatot” – utalás „A kezdetben” szó betűiben.  (Mert héberül: „ברא שית” – „bará” teremtett  „shiit” arámi nyelven: hat – azt jelenti: „teremtett hatot” – és ez a „A kezdetben” szó része.) Mert innen lettek teremtve a hat végpont. És ki teremtette őket? Aki nincs megnevezve – a rejtett, ismeretlen Lény – Arich Anpin („Hosszú Arc”), az isteni akarat legmagasabb szintje.
A dolgok magyarázata: 
Az Ácilut világában kétféle bölcsesség (Chokhma) létezik:

1. (א) Chokhma Kedumá – Az Ősi Bölcsesség Héberül: חכמה קדומה, más néven: Chokhma de-A”A – azaz Arich Anpin bölcsessége, amelyet a forrás חו"ס rövidítéssel is jelölnek a „Rejtett Bölcsesség”. Ez a bölcsesség a legmagasabb szinten található, teljesen rejtett, és közvetlenül nem nyilvánul meg az alsó világokban. Ez az isteni akarat gyökere, a kezdeti isteni fény rejtett aspektusa.

2.(ב) A 32 út bölcsessége (Chokhma de-32 Netivot),Héberül: החכמה דל"ב נתיבות – „a 32 út bölcsessége”. Ez tulajdonképpen a Bina szintje, amely felemelkedik Arich Anpin fejéhez, és ott válik Chokhmává, vagyis bölcsességgé.
Miért történik ez? Azért, hogy képes legyen árasztani a fényt Ze’ir Anpin (Z"A) felé – azaz az alsóbb isteni rend felé.

És „A kezdetben” (Berésit) – ennek jelentése: „bölcsességben” (beChokhma). Mert a „kezdet” (Résit) a Bölcsesség (Chokhma) neve. De ez nem az ősibb, rejtett bölcsesség (Chokhma Kedumá) – vagyis az Árách Anpín (Arich Anpin, rövidítve A"A) bölcsessége –, hanem az a bölcsesség, amelyen a világ áll. Ez a bölcsesség a „32 út bölcsessége” (Chokhma de-Lév Netivot), amelyre a világ, azaz Ze’ir Anpin és Nukva (Zá"Án ve-Nukvá, röviden Zon) épül, mert ezek tőle kapják a fényt, és általa állnak fenn. Ezzel szemben az Árách Anpín valódi, rejtett bölcsességéből Zá"Án nem képes semmit sem kapni, és a világ sem ezen keresztül lett teremtve. Ezért írja az Írás: „Berésit bará” – vagyis „A kezdetben teremtette…”, amely arra utal, hogy a teremtés a 32 út bölcsessége (Chokhma de-Lév Netivot) alapján történt, amely valójában a Bína szintje. Ez a Bína azonban felemelkedik az Árách Anpín fejébe (rosh), és ott Chokhmává válik, hogy képes legyen fényeket sugározni lefelé, a Ze’ir Anpin felé, és ezáltal a világba.

Amikor a világ – vagyis a Ze’ir Anpin és a Nukva, (Zá"Án ve-Nukvá, együtt Zon) – a „32 út bölcsességéből”, vagyis Chokhma de-Lév Netivot-ból kap fényt, akkor felemelkedik a „felső Atya és Anya”, azaz Av va’Imá Ilá’ín szintjére. Ez a legfelsőbb szintű spirituális, szellemi páros a kabbalában, és őket nevezi a bölcseleti hagyomány „a felső rejtett titkoknak”, (héberül: Sodot haS’tumim haElyonim). Ezért is mondják: „Bölcsesség, amelyen a világ áll” – vagyis a Ze’ir Anpin ezen bölcsességből kapva képes felemelkedni a felső szintekre, és kapcsolatba kerülni ezekkel a rejtett titkokkal. A „áll” (héberül: oméd) itt nem testi állapotot, hanem egyfajta szellemi, spirituális elérést jelent: azt, hogy a Ze’ir Anpin értelmet kap, vagyis mochin-t. Ezek azok a magas szintű tudati fények, amelyeket a Chokhma-ból fogad be, és amelyek által a világ szellemi aspektusai fennmaradnak és működnek. Ezen keresztül a Zon felemelkedik a felső szintre – Av va’Imá Ilá’ín-hoz –, és „beöltözik” a legfensőbb párosba, azaz hasonló formát ölt, mint ők. Ez azt jelenti, hogy az alsó szint, amikor felemelkedik a felsőhöz, átalakul, és olyanná lesz, mint az, ahová eljutott. Ez egy alapelv a kabbalában: minden alsó világ vagy szint, amely kapcsolatba kerül egy nála magasabbal, fokozatosan felveszi annak tulajdonságait, és eggyé válik vele az adott spirituális állapotban.

És itt hat nagy, felső végpont lett belevésve, vagyis a vav-kaf (ו"ק) – azaz hat szfíra – a felső Biná-ból (Biná Eljóná). Ezért van írva: „Bará shit” – azaz „hatot teremtett”. Mert a Berésit (בראשית) szó betűi felbonthatók úgy is, mint: Bará (teremtett) és Shit (hat), azaz „teremtett hatot”. Ez a hat végpont nem más, mint a vav-kaf (hat alsó szfíra rövidítése)– a Cheszed, Gvurá, Tiferet, Nécách, Hod és Jeszod szfírái –, az isteni rend hat belső aspektusa. Ebben a bölcsességben, vagyis ebben a Chokhmá-ban lettek belevésve ezek a hat felső, nagy végpontok, amelyekből minden más kisugárzik és származik. Ahogy az Írás mondja: Kulám beChokhmá ászita – „Mindezeket bölcsességgel alkottad.”

Mert ez a bölcsesség – vagyis ez a Chokhmá – valójában az a Biná, amely kikerült az Árách Anpín (A"A de Rosh) fejéből. Ugyanis az Ábá (Atya) kiemelte az Imá-t (Anyát) kívülre, a „fiak” (az alsó szintek) érdekében. És maga az Ábá is úgy lett elrendezve, mint egy férfi és női pár (Záchár ve-Nékévá), vagyis kettős szerkezetben. Így az történt, hogy az Árách Anpín bölcsessége (Chokhmá de-A"A) és az Ábá az Ácilut világában önmagukban lettek elrendezve férfi-női formában, a Málchut (Királyság) révén, amely felemelkedett hozzájuk, és a Biná helyére lépett. Ennek következményeként maga a Biná kikerült az A"A fejéből (Arich Ampin  de Rosh) és az Ábá-ból is, és az A"A testének részévé vált – fej nélkül. Mert amikor a Biná az Árách Anpín testébe kerül, már nem képes a felső három szfírából (Gár de-A"A) fogadni, és így hat alsó szfírára korlátozódik – vav-káf –, vagyis a hat szfíra, amely hiányos a felső háromból (chászeret Gár).

Ebből következik, hogy a Biná úgy lett „belevésve”, vagyis megformálva, hogy hat végponttá vált, fej nélkül – azaz sisa k'cavot bli rosh. És itt (a teremtés rendjében) hat nagy, felső végpont lett belevésve – sisa k'cavot gdolim eljonim –, amelyekből minden kisugárzás és teremtés ered. Mert a „32 út bölcsességében” – héberül Chokhma de-Lév Netivot –, amely tulajdonképpen maga a Biná, ezek a hat végpont – vav-káf – lettek beleírva, a felső három szfíra (Gár) hiányával – chaszeret Gár –, mivel a Biná kikerült az Árách Anpín (A"A) fejéből. Később azonban, az alsó világokból jövő női vizek (májin nukvin, rövidítve M"N) által, a Biná visszatér az Á"A fejébe, és ekkor ismét megkapja a három felső szfírát – a Gár de-Chokhmá-t – az Á"A-tól. Ezután a Biná fényeket áraszt lefelé a Ze’ir Anpin és Nukva felé – vagyis Zá"Án ve-Nukvá –, akik ezután továbbítják az isteni bőséget (sefa) az összes világ számára.

Ebből következik, hogy ebből a hat végpontból, amelyek belevésődtek a Binába – vagyis sisa k’cavot senechkáku beBiná –, származik az összes világ. Ezeket a végpontokat nevezzük felső, nagy vav-káf-nak – vav-káf gdolim eljonim –, mivel a Binából erednek. Azért nevezik őket „nagy”-nak (gdolim), mert hasonló módon, ahogy a Biná betűit – otiot de-Biná – is „nagy betűknek” hívják (otiot gdolot), úgy ezek a szellemi struktúrák is nagy és magas szintű csatornái az isteni fénynek. Ez az út, amelyen keresztül az alsóbb világok megformálódnak: a Biná hat végpontján keresztül történik minden kisugárzás, teremtés és fennmaradás.
És ezekből – vagyis a hat belevésett végpontból – lett hat forrás és patak, amelyek célja, hogy elvezessék a fényt a „nagy tengerbe”, vagyis a Málchut-ba, a királyság szintjére. Mert amikor a Biná még kívül van az Árách Anpín (A”A de Rosh) fejéből, és ekkor történik a hat végpont belevésése, akkor ezeket „forrásoknak” nevezzük – héberül: mekorot –, mivel csak forrásként szolgálnak a Ze’ir Anpin (Zá"Án) számára, hogy később abból értelmet kapjon (mochin). Később, amikor a Biná visszatér az Á”A fejébe, akkor a belevésett hat végpont már nem csupán források, hanem „értelemként” is működnek – ezek lesznek a gimmel rishonot, vagyis a felső három szfíra (Gár) szintjén megnyilvánuló „patakok” (nechalim) a Zá"Án, Ze’ir Anpin számára. És ekkor ezek hat patakká válnak, ahogy a zsoltár is mondja: Mináchal badérech jiszte, al kén járim rósh” – „A patakból az úton iszik, ezért felemeli fejét.”

Ez a pillanat az, amikor a Zá"Án, Ze’ir Anpin továbbadja ezeket a fényeket a „nagy tengerbe”, vagyis a saját női aspektusába, a Nukvá-ba – aki maga a Málchut –, így a bőség eljut az alsó világokhoz.

És ezekből – vagyis a hat nagy felső végpontból (sisa k’cavot gdolim eljonim) a Biná-ból – lettek hat forrás, azaz mekorot, amelyek a vav-káf (VÁK) de-Zá"Án de-Katnut szintjén jöttek létre, vagyis a Ze’ir Anpin kiskorúságának/kicsinységének hat szfírája. A „patakok” (nechalim) ezekhez képest a Zá"Án értelmei, vagyis a mochin, amelyeket a Biná közvetít számára. Az „elhozni őket” (lehaviam) azt jelenti, hogy átadni, bőséget árasztani a „nagy tengerbe” (Jám hagádol), azaz a Nukvá-ba, a női aspektusba. És az, hogy a vav-káf de-Katnut szintjén lévő Biná-t forrásoknak nevezzük a mochin szempontjából, azért van, mert a Biná nem lépett ki teljesen a kiskorúság állapotából (Katnut), hanem csak azért ereszkedett le erre a szintre, hogy forrássá váljon a mochin átadására a Zon-nak (Zá"Án és Nukvá). És ha a Biná nem lépett volna ki a felső állapotából, és nem ereszkedett volna le, akkor a Zon gyáltalán nem lett volna képes semmiféle mochin-t – értelmet vagy fényt – fogadni.

És mondatott, hogy a „Berésit” szó rejtett jelentése: „Bará shit”, azaz „teremtett hatot”. A bará (ברא) szó ebben az összefüggésben a hat alsó szfírára (vav-káf) utal, amelyek fej nélkül vannak, vagyis nem tartalmazzák a felső három szfírát (Gár). Ugyanis a „bará” kifejezés rejtést is jelent – héberül: szetimá –, vagyis egy elrejtett, fej nélküli állapotot, ahol a magasabb rendű értelem még nem jelent meg. Ezért két szellemi tartalom is utalásként benne van ebben az egyetlen szóban, a „Berésit”-ben:

1. (א) A bölcsességről (Chokhma), mert a „kezdet” (Résit) a bölcsességre utal.

2. (ב) „Bará shit” – vagyis „teremtett hatot” –, hogy jelezze: a bölcsességből lettek teremtve és belevésve a hat végpont (vav-káf) fej nélkül, amelyek a forrásai az értelmi fényeknek (mochin), melyeket a Zá"Án ve-Nukvá (Zon) kap meg. Ők – vagyis a Zon – azok, akikre a „világ” megnevezés vonatkozik, és ők azok a „hét nap”, amelyeket a „Berésit” (Teremtés könyvének első szava) hét napjaként ismerünk.

3. (ג) És ki teremtette ezeket (a hat végpontot)?  Az, aki nincs megnevezve, az a rejtett lény, akit nem ismerünk – vagyis Árách Anpín (A"A). Mivel maga a „teremtette” (bará) szó a „Berésit” szón belül található,  felmerül a kérdés: ki az, aki teremtett? Erre mondják a bölcsek: az a rejtett, akit nem ismerünk, azaz Chokhmá S’timá (Ch"Sz) – a rejtett bölcsesség az Á"A-ban. Ő az, aki a Binát kivette a saját fejéből,  és átalakította hat alsó szfírává (vav-káf) –  és ő teremtette meg azt a hat felső nagy végpontot (sisa k'cavot gdolim eljonim),
amelyekre a Berésit szó utal.