16. lecke

Felkészülés az „Alulról való felébresztés" Kabbala Kongresszusra 4. rész

Válogatott idézetek a forrásokból

Rabash 24. cikk A legfontosabb dolog, amiből hiányunk van

1. TES, 1. rész, Histaklut Pnimit, 8. pont
„Az egész valóság egyetlen gondolatból származott és jött létre. Ez a cselekvő; ez maga a cselekvés, és valójában ez a vágyott jutalom és a munka lényege is.”

2. RABASH, Shamati 29. cikk (1986), „Lishma és Lo Lishma”

„Csak egy módja van annak, hogy megpróbáljuk elérni a Teremtő nagyságát. Vagyis mindenben, amelyet a Tórában és a Mitzvákban cselekszünk, azt szeretnénk, ha jutalmunk a Teremtő nagyságának érzékelése lenne, és minden imánknak arra kellene irányulnia, hogy „felemeljük a Shechinát [Isteni jelenlétet] a porból”, mivel a Teremtő a végrehajtott Tzimtzum miatt el van rejtve a számunkra, és ezért nem tudjuk értékelni a Teremtő fontosságát és nagyságát.

Ezért imádkozunk a Teremtőhöz, hogy szüntesse meg az előlünk való elrejtettségét, és emelje fel számunkra a Tóra dicsőségét. Ahogy a Rosh Hashanah [újévi ünnepi szertartás] tizennyolcadik imájában mondjuk: „Valóban, adj dicsőséget népednek”. Vagyis: „Add meg népednek az Úr dicsőségét”, hogy érezzék a Király nagyságát.”

3. RABASH, 17. cikk (1986), „A Gyülekezet napirendje - 2”

„Az írás szerint: „A nép sokaságában rejlik a Király dicsősége”, ebből az következik, hogy minél nagyobb a közösség létszáma, annál hatékonyabb a közösség ereje. Más szóval, erősebb légkört teremtenek a Teremtő nagyságának és fontosságának. Ilyenkor minden egyes ember teste úgy érzi, hogy bármit, amit a szentségért tenni akar - vagyis a Teremtőnek adakozni -, nagy szerencsének tekint, hogy az a kiváltság érte, hogy olyan emberek között van, akiket a Király szolgálatával jutalmaztak meg. Ilyenkor minden apró dolog, amit tesz, örömmel és boldogsággal tölti el, hogy immár van valamije, amivel a Királyt szolgálhatja.”

 4. RABASH, 146. cikk, „Szenvedés és öröm”
„Hálásnak kell lennünk a Teremtőnek azért, hogy megjutalmazott bennünket azzal, hogy gondolatot és vágyat adott nekünk a Kedusha legkisebb dolgára is, hiszen látjuk, hogy nem vagyunk méltóbbak vagy fontosabbak, mint a többi ember, mégis a Teremtő megjutalmazott bennünket ezzel. Ezért egy ilyen állapot arra kötelez bennünket, hogy hálát adjunk a Teremtőnek, ami azt jelenti, hogy ez az idő arra, hogy énekeljünk és dicsérjük a Teremtőt.”

5. Kalonymus Kalman Shapira rabbi, Bnei Machshava Tova
„A dallam csupán a lélek és érzéseinek kinyilatkoztatásának egyik formája. Ez megnyilvánul azokban a szavakban, amelyeket az ember barátjának mond gondolatairól, szomorúságáról és öröméről, és még inkább a hangjában. Ahogyan a szent könyvekben is olvashatjuk ennek bizonyítékaként: amikor az ember bánata fokozódik, már nem tud beszélni, csupán kiált és sír a hangjával. Ezért a dallam – legyen az vidám vagy keserű hang – felébreszti az ember érzéseit, amelyekben a lélek szikrái és szervei megnyilvánulnak.”