Kabbala csoport – 1–6. lecke: A Tízesben való kapcsolódás alapelvei - Kabbalah Group

Kabbala csoport: 1-6. lecke

Téma: A Tízesben való kapcsolódás alapelvei

1. RABASH, A közösség célja - 1

„Azért gyűltünk itt össze, hogy létrehozzunk egy közösséget mindazok számára, akik Baal HaSulam útját és módszerét kívánják követni, azt az utat, amelyen keresztül fel lehet emelkedni az ember fokozataira, és nem maradunk meg bestiaként, ahogy bölcseink mondták (Yevamot, 61a) a következő versről: „És az én bárányom, az én legelőm báránya, ember vagy”. Rashbi pedig azt mondta:„Titeket ‘embereknek’ hívnak, a bálványimádókat pedig nem hívják ‘embereknek’”.”

2. RABASH, A közösség célja - 1

„Ezért gyűlünk itt össze - hogy olyan közösséget hozzunk létre, ahol mindannyian a Teremtőnek való adakozást követjük a spiritualitásban. Ahhoz, hogy elérjük a Teremtőnek való adakozást, az embernek való adakozással kell kezdenünk, amit „mások szeretetének” nevezünk.

A mások iránti szeretet pedig csakis önmagunk lenullázásán keresztül valósulhat meg. Így egyrészt minden embernek alázatosnak kell éreznie magát, másrészt pedig büszkének kell lennie arra, hogy a Teremtő megadta nekünk a lehetőséget, hogy egy olyan közösségben éljünk, ahol mindannyiunknak egyetlen célja van: hogy a Shechina [Isteni jelenlét] közöttünk lakozzon.”

3. RABASH, A közösség célja - 2

„A közösségnek olyan egyénekből kell állnia, akik egyöntetűen egyetértenek abban, hogy ezt el kell érniük. Ekkor az összes egyén egyetlen nagy erővé válik, ahol az ember harcolhat önmaga ellen, miután mindenki beépül mindenki másba. Ily módon lesz az egyes ember alaptörekvésévé a cél elérésének nagy vágya.

Ahhoz, hogy egymásba integrálódjanak, minden embernek le kell magát nulláznia a többiek előtt. Ez úgy történik, hogy mindenki a barátok érdemeit látja, és nem a hibáikat. Az az ember azonban, aki úgy gondolja, hogy egy kicsit is magasabb rendű a barátainál, az már nem tud velük egyesülni.”

4. Baal HaSulam, 47. levél

„...és különösen, amíg elrejtőzöm előletek. Ezért állapítottam meg számotokra olyan magatartásformákat, amelyekkel még kitarthattok és nem fordultok vissza.

És a legkülönlegesebb közülük a barátok Dvekutja.”

Az 1. alapelv:

Folyamatosan, tudatosan kell hangsúlyoznunk a találkozók (a keret) fontosságát, tudva, hogy csak együtt érhetjük el a céljainkat.

5. RABASH, 17. cikk (1986) A gyülekezet napirendje - 2

„Egy ponton kell dolgoznunk - a spiritualitás megbecsülésén.”

6. RABASH, Válogatott idézetek 24. „A legfontosabb dolog, amire szükségünk van”

„A legfontosabb dolog, amire szükségünk van, ami a munkához hiányzó hajtóanyag, és ez a cél fontossága. Vagyis ha nem tudjuk, hogy kinek adakozunk, akkor a szolgálatunk értékét sem ismerjük. Hiányzik továbbá a Teremtő nagyságának tudatosítása is, ami nélkül nem tudhatjuk, mekkora kiváltság és boldogság a Király szolgálata, hiszen semmink sincs, amivel az Ő nagyságát képesek lehetnénk megérteni.”

7. RABASH, 30. cikk (1988) „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”

„…mindenkinek meg kell próbálnia az élet szellemét és reményt vinni a közösségbe, és energiát adni a közösségnek. Így minden egyes barát elmondhatja magáról: „Most tiszta lappal kezdem a munkát”. Más szóval, mielőtt a közösségbe jött, csalódott volt a Teremtő munkájának előrehaladása miatt, de most a közösség élettel és reménykedéssel töltötte fel.

Így a közösség révén önbizalmat és erőt kapott a győzelemhez, mert most úgy érzi, hogy elérheti a teljességet. És minden gondolatát - hogy magas hegy előtt áll, amelyet nem lehet legyőzni, és hogy ezek valóban félelmetes akadályok - most úgy érzi, hogy ezek semmiségek. És mindezt a közösség erejéből kapta, mert mindenki igyekezett a bátorítás szellemét és egy új légkör jelenlétét a közösségben létrehozni.”

8. RABASH, 17. cikk (1986) A gyülekezet napirendje - 2

„…teljes alapja van annak, hogy örömben és boldogságban részesülhetünk, és ami megengedett a számunkra, hogy élvezzük - sőt egyenesen kötelességünk -, hogy élvezzük az adakozás cselekedeteit. Van tehát egy pont, amin dolgoznunk kell - a spiritualitás megbecsülése. Ez abban fejeződik ki, hogy odafigyelek arra, hogy kihez fordulok, kivel beszélek, kinek a parancsolatait tartom be, és kinek a törvényeit tanulom, tehát abban {nyilvánul meg}, hogy tanácsot kérek arra vonatkozóan, hogyan becsüljem meg a Tóra Adóját.

És mielőtt az ember saját maga szerezne némi fényt fentről, meg kell keresnie a hasonlóan gondolkodó embereket, akik szintén arra törekednek, hogy bármilyen módon növeljék a Teremtővel való kapcsolat fontosságát. És ha sokan támogatják egymást, mindenki segítséget kaphat a barátjától.”

9. RABASH, 30. cikk (1988) „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”

„A barátoknak azonban elsősorban a Teremtő nagyságáról kell együtt beszélniük, mert aszerint, hogy az ember milyen nagyságot feltételez a Teremtőről, ennyiben természetesen lenullázza magát a Teremtő előtt. Uyanúgy, ahogy a természetben is látjuk, hogy a kicsi lenullázódik a nagy előtt, és ennek semmi köze a spiritualitáshoz. Sőt, ez a magatartás még a világi emberek körében is érvényes.
Más szóval, a Teremtő így alkotta meg a természetet. Így a barátok beszélgetései a Teremtő nagyságáról vágyat ébresztenek a Teremtő előtt való lenullázódásra, mert vágyat kezd érezni az ember a Teremtőhöz való kötődésre.”

A 2. alapelv:

Az egyenlőség megteremtésén dolgozunk a Tízesben.

10. Baal HaSulam, A Kabbala Bölcsessége és a filozófia

„A szeretet törvénye nem alkalmazható a nagyok és a kicsik között, mivel két igazi, egymást szerető embernek egyenlőnek kell éreznie magát”.

11. RABASH, 42. levél

„Ahogyan írva van: „És a nép letáborozott egy emberként, egy szívvel”. Ez azt jelenti, hogy mindannyiuknak egy célja volt, hogy a Teremtő javát szolgálják. Ebből következik…

Meg kell értenünk, hogyan lehetnének egy emberként egy szívvel, hiszen tudjuk, mit mondtak bölcseink: „Ahogy az arcuk nem hasonlít egymáshoz, úgy a nézeteik sem hasonlítanak egymáshoz”, hogyan lehetnének tehát egy emberként, egy szívvel?

Válasz: Ha azt mondjuk, hogy mindenki magával törődik, akkor lehetetlen, hogy egy emberként legyenek, hiszen nem hasonlóak egymáshoz. Ha azonban mindannyian lenullázák önmagukat, és csak a Teremtő érdekében cselekszenek, akkor nincsenek egyéni nézeteik, mivel az egyének el lettek törölve és beléptek az Egyetlen uralma alá.”

12. RABASH, 17. cikk, 1. rész (1984) „A barátok fontosságával kapcsolatosan”

„…hogyan tekintheti az ember a barátját nagyobbnak, mint saját magát, ha látja, hogy a saját érdemei nagyobbak, mint a barátjáé, hogy ő tehetségesebb és jobb természetű tulajdonságokkal rendelkezik? Ezt kétféleképpen lehet megérteni:

A hittel az értelem fölé emelkedik: ha már egyszer barátjává választotta, akkor értelem fölött értékeli őt.
Ami sokkal természetesebb - az értelemen belül. Ha eldöntötte, hogy elfogadja a másikat barátjának, és dolgozik magán, hogy szeresse, akkor a szeretetben az a természetes, hogy csak a jó dolgokat látja. És ha vannak is rossz dolgok a barátjában, azokat nem veheti szemügyre, hiszen meg van írva: „a szeretet minden bűnt lefed”."

3. alapelv:

Óvatosan kell bánnunk minden barátunk személyiségével, hogy ne veszítsék el egyéniségüket.

13. Baal HaSulam, „A szabadság”

„Nincs két ember a földön, akiknek véleménye azonos lenne, mert minden embernek van egy nagy és nemes öröksége, amelyet ősei hagytak rá, és amelyből másoknak nincs egy szikrája sem.

Ezért mindazok a javak az egyén tulajdonának tekintendők, és a közösségnek ügyelnie kell arra, hogy megőrizze jellegét és szellemét, hogy ne homályosítsa el a környezete. Inkább minden egyénnek meg kell őriznie örökségének értékeit. Így minden egyénnek meg kell őriznie örökségének integritását. Akkor a köztük lévő ellentmondás és ellentét örökre megmarad, hogy örökre biztosítsa a bölcsesség kritizálását és fejlődését, ami az egész emberiség előnye és valódi örök vágya.”

14. Baal HaSulam, „Béke a világban”

„Az egyediség tulajdonsága az egoizmusban pusztulást és rombolást okoz

<...> Az igazság az, hogy ennek az egész bennünk lévő zűrzavarnak a gyökere nem más, mint az egyediség fent említett tulajdonsága, amely kisebb vagy nagyobb mértékben mindannyiunkban jelen van.

Bár már tisztáztuk, hogy ez magasztos eredetből fakad, és ez a tulajdonság közvetlenül a Teremtőtől származik hozzánk, aki egyedülálló a világban és minden teremtmény gyökere, mégis, mivel az egyediség érzése beszűkült egoizmusunkban telepedett meg, pusztulást és rombolást idéz elő, mígnem minden olyan romlás forrásává vált, amely valaha bekövetkezett vagy ezután bekövetkezik a világban.

Valójában nincs egyetlen ember sem a világon, aki mentes lenne tőle. A különbség csupán abban áll, hogy ki milyen módon használja ezt a tulajdonságot: a szív vágyainak kielégítésére, uralomra vagy tisztelet megszerzésére. Ez különbözteti meg az embereket egymástól.

Abban azonban a világ minden embere egyforma, hogy mindannyian készek vagyunk minden rendelkezésünkre álló eszközzel kihasználni embertársainkat saját személyes hasznunk érdekében, anélkül hogy a legkevésbé is figyelembe vennénk, hogy önmagunkat a másik romjain építjük fel. Teljesen lényegtelen, hogy ki milyen felmentést ad önmagának a választott irányának megfelelően, mert a vágy az értelem gyökere, és nem az értelem a vágy gyökere. Az igazság az, hogy minél nagyobb és kiemelkedőbb valaki, annál nagyobb és erőteljesebb benne az egyediség tulajdonsága.”

15. RABASH, 42. levél

„Meg kell értenünk, hogyan lehetnének egy emberként egy szívvel, hiszen tudjuk, mit mondtak bölcseink: „Ahogy az arcuk nem hasonlít egymáshoz, úgy a nézeteik sem hasonlítanak egymáshoz”, hogyan lehetnének tehát egy emberként, egy szívvel?

Válasz: Ha azt mondjuk, hogy mindenki magával törődik, akkor lehetetlen, hogy egy emberként legyenek, hiszen nem hasonlóak egymáshoz.”

4. alapelv:

A személyes példa a legjobb módja annak, hogy kapcsolódjunk a barátokhoz.

16. RABASH, 2. cikk (1984): „A barátok szeretetére vonatkozóan”

„Az embernek fel kell tárnia a szívében lévő szeretetet a barátai felé, mivel annak felfedésével felébreszti a barátai szívét a barátai iránt, így ők is úgy érezhetik, hogy mindegyikük gyakorolja a barátai szeretetét. Ennek az a haszna, hogy ily módon az ember erőt nyer ahhoz, hogy erőteljesebben gyakorolja a barátok szeretetét, hiszen minden ember szeretetének ereje beépül a többiekébe.”

5. alapelv:

„Vásárolj magadnak egy barátot” – a csoport minden tagjának arra kell törekednie, hogy „megvásárolja” a barátait.

17. RABASH 30. cikk (1988), „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében?”

„Ami pedig a „Vásárolj magadnak egy barátot” kifejezést illeti, úgy kell értelmeznünk, hogy a „vásárolj” azt jelenti, hogy fizetni kell érte, és a fizetéssel megvásárolja őt. Mit fizet neki? Azt mondhatjuk, hogy a fizetséget a megerőltetésért cserébe kapja. Más szavakkal, néha az ember szeretne vásárolni például egy szép szekrényt, amely 2000 dollárt ér. Azt mondja az eladónak: „Mivel nincs pénzem, de hallottam, hogy ön két hétre keres alkalmazottat, ezért dolgozom azért az összegért, amit a szekrényért cserébe kellene fizetnem önnek”, és az eladó valószínűleg beleegyezik. Így látjuk, hogy a fizetés lehet csere útján is.

Ugyanez a helyzet a barátok szeretetével is. Nagy erőfeszítésbe kerül, ha az embernek a barátokat az érdem oldaláról kell megítélnie, és nem mindenki áll erre készen.

Néha még rosszabb. Időnként az ember azt látja, hogy a barátja tiszteletlen vele szemben. Még rosszabb esetben hallott egy rágalmazó pletykát, vagyis egy barátjától hallotta, hogy az a barát, akit így és így hívnak, olyan dolgokat mondott róla, amit nem illik barátoknak egymásról mondani. Most meg kell fékeznie magát, és az érdem oldaláról kell őt mégis azt megítélnie, aki rosszat mondott róla. Ez valóban nagy erőfeszítés. Ebből következik, hogy az erőfeszítés révén adja meg a fizetséget, ami még fontosabb, mint egy pénzbeli fizetség.

Ha azonban az illető rágalmazza őt, honnan fog a barátja erőt meríteni ahhoz, hogy szeresse őt? Biztosan tudja, hogy gyűlöli őt, különben nem rágalmazná, tehát mi értelme van leigázni magát, és az érdem oldalára ítélni őt?

A válasz, hogy a barátok szeretete, ami mások szeretetének bázisára épül, amely által elérhetik a Teremtő szeretetét, az ellentéte annak, amit általában a barátok szeretetének tartanak. Más szavakkal, mások szeretete nem jelenti azt, hogy a barátok szeretni fognak engem. Inkább nekem kell szeretnem a barátokat. Ezért nem számít, ha a barát rágalmazza őt és ezért muszáj lenne gyűlölnie őt. Ehelyett az, aki mások szeretete miatt szeretné megszerezni a barátok szeretetét, annak az embernek a másik szeretetének a korrekciójára van szüksége önmagán belül.

Ezért, amikor egy ember erőfeszítéseket tesz, hogy az erény oldalára ítélje a másikat, ez egy Segula [orvosság/erő/erény], ahol a fáradozás által, amit egy ember tesz, amit „alulról való felébredésnek” nevezünk, felülről erőt kap, hogy képes legyen kivétel nélkül minden barátot szeretni.

Ezt hívják úgy, hogy „Vásárolj magadnak egy barátot”, hogy az embernek erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy a mások szeretetét megszerezze. Ezt pedig „munkának” nevezik, mivel az értelem felett kell erőfeszítést tennie.

18. RABASH, „Készíts magadnak egy Ravot, és vásárolj magadnak egy barátot – 1”

„…az igaz barátság – amikor mindegyik megfizeti a szükséges árat azért, hogy megszerezze a barátját – pontosan akkor valósul meg, amikor egyenlő helyzetben vannak, és akkor mindketten egyenlő mértékben fizetnek. Ez olyan, mint egy anyagi üzleti kapcsolat, ahol mindkét fél egyformán ad bele mindent, mert különben nem jöhet létre valódi társulás. Ezért mondták: „Vásárolj magadnak egy barátot”, mert valódi összekapcsolódás – amikor mindegyik „megvásárolja” a barátját – csak akkor lehetséges, ha egyenlők.”

19. RABASH, „Készíts magadnak egy Ravot és vásárolj magadnak egy barátot – 1”

„A munka rendje az, hogy az ember a „Készíts magadnak egy Ravot” elvével kezdi, és magára veszi a Mennyek Királyságának igáját a logika és az értelem fölött. Ezt nevezik „cselekvésnek”, vagyis pusztán cselekedetnek, a test ellenkezése ellenére is. Ezután következik a „Vásárolj magadnak egy barátot”. A vásárlás olyan, mint amikor az ember meg akar vásárolni valamit: el kell engednie valamit, amit már korábban megszerzett. Odaadja azt, ami már egy ideje a birtokában van, és cserébe megszerez egy új dolgot.

Ugyanígy van ez a Teremtő munkájában is. Ahhoz, hogy az ember elérje a Dvekutot a Teremtővel, vagyis a formaazonosságot, ahogyan írva van: „Ahogyan Ő irgalmas, úgy te is légy irgalmas”, sok olyan dologról kell lemondania, amellyel rendelkezik, hogy megvásárolja a Teremtőhöz való kapcsolódást. Ez a jelentése annak, hogy „Vásárolj magadnak egy barátot”.

Mielőtt az ember „Ravot készítene magának”, vagyis magára venné a Mennyek Királyságát, hogyan tudna „barátot vásárolni magának”, vagyis kapcsolódni a Ravhoz? Hiszen még nincs Ravja. Csak azután, hogy Ravot készített magának, van értelme azt követelni a testtől, hogy tegyen engedményeket a kapcsolódás megvásárlásáért, mert az ember azt kívánja, hogy megelégedést szerezzen a Teremtőnek.

Továbbá meg kell értenünk, hogy az embernek csak olyan mértékben van ereje megvalósítani a „Vásárolj magadnak egy barátot” elvét, amilyen mértékben nagynak érzi a Ravot. Ugyanis csak olyan mértékben hajlandó engedményeket tenni azért, hogy kapcsolódjon a Ravhoz, amilyen mértékben érzi a Rav fontosságát. Mert akkor megérti, hogy a Teremtővel való Dvekut elérése minden erőfeszítést megér.”

20. RABASH, „Készíts magadnak egy Ravot és vásárolj magadnak egy barátot – 2”

„Az ember és barátja közötti kapcsolatban a „Vásárolj magadnak egy barátot” elvével kell kezdenünk, és csak ezután következik a „Készíts magadnak egy Ravot”. Ennek oka az, hogy amikor az ember barátot keres magának, először meg kell vizsgálnia őt, hogy valóban érdemes-e kapcsolódni hozzá. Hiszen látjuk, hogy külön imát is elrendeltek a baráttal kapcsolatban, amelyet az áldások után mondunk az imában: „Kérjük, hogy... óvj meg minket a gonosz embertől és a rossz baráttól.”

Ez azt jelenti, hogy mielőtt valaki barátot választ magának, minden lehetséges módon meg kell vizsgálnia őt. Ebben az esetben használnia kell az értelmét. Ezért nem azt mondták, hogy „Készíts magadnak egy barátot”, mert a „készítés” az értelem feletti munkára utal. Ezért az ember és barátja közötti kapcsolatban az embernek az értelmét kell követnie, és amennyire csak lehetséges, meg kell vizsgálnia, hogy a barátja valóban megfelelő-e, ahogyan nap mint nap imádkozunk: „TÓvj meg minket a gonosz embertől és a rossz baráttól.”

6. alapelv:

Minden ember a saját hibáinak mértéke szerint ítéli meg a másikat („Aki másokban hibát talál, a saját hibáját vetíti rájuk.”).

21. RABASH: „Miért nevezik a Tórát „középső vonalnak” a munkában? – 2”

„Az embernek hinnie kell, hogy „Nincs már Rajta kívül ”, vagyis hogy a Teremtő az, aki arra készteti őt, hogy jó cselekedeteket hajtson végre. Mivel azonban még nem méltó arra, hogy tudja: a Teremtő készteti őt erre, a Teremtő húsból és vérből való öltözékekbe öltözik, és ezeken keresztül hajtja végre ezeket a cselekedeteket. Így a Teremtő a hátoldal formájában cselekszik.

Más szóval, a személy emberek arcát látja, de hinnie kell, hogy az arcok mögött a Teremtő áll, és Ő hajtja végre ezeket a cselekedeteket. Vagyis az ember mögött a Teremtő áll, és arra készteti őt, hogy azokat a tetteket hajtsa végre, amelyeket a Teremtő akar. Következésképpen mindent a Teremtő tesz, az ember azonban azt tekinti valóságnak, amit lát, és nem azt, amiben hinnie kell.”

22. Baal HaSulam, Shamati 67., „Távozz a gonosztól”

„Aki azt gondolja, hogy becsapja a barátját, valójában a Teremtőt csapja be, mert az ember testén kívül csak a Teremtő létezik. Ennek oka, hogy a teremtés lényege szerint az embert csak önmagához viszonyítva nevezik „teremtett lénynek”. A Teremtő azt akarja, hogy az ember úgy érezze, külön létezik Tőle; ezen kívül azonban mindenre igaz, hogy „Az egész föld telve van az Ő dicsőségével.”

Ezért amikor valaki hazudik a barátjának, a Teremtőnek hazudik, és amikor elszomorítja a barátját, a Teremtőt szomorítja el.”

23. RABASH, 29. cikk (1985), „Az Úr közel van mindazokhoz, akik hívják Őt”

„Valóban úgy van ez, ahogyan bölcseink mondták (Kiddusin 70a): „Így tanították: Aki másokat elítél, az magát ítéli el, és nem dicséri a világot. És Shmuel így szólt: Saját hibájával ítél el másokat.”

Ennek oka, hogy vannak emberek, akik állandóan a másikat figyelik. Ha a másik úgy tanul, ahogyan szerintük tanulnia kellene, vagy úgy imádkozik, ahogyan szerintük imádkoznia kellene, akkor megfelelőnek tartják. De ha nem így tesz, azonnal hibát találnak benne.”

7. alapelv

Ne kritizáld nyilvánosan a barátodat – se nyilvános fórumon, se közvetlenül/személyesen.

24. Baal HaSulam, Shamati 62., „Leszáll, bűnre csábít, majd felemelkedik és vádat emel”

„Az azonban, aki tisztaságban dolgozik, nem panaszkodik másokra, hanem mindig önmagára tesz panaszt, és a többieket magasabb fokon állónak látja annál, mint amelyen önmagát érzi.”

25. RABASH, 8. cikk (1984), „A Tóra és a Mitzvák megtartásának melyik módja tisztítja meg a szívet?”

„Gyakran előfordul, hogy valaki pusztán azért bírálja a másikat, hogy hatalmat gyakoroljon felette, és nem azért, hogy „megfeddje a barátját”.”.

26. Rav Michael Laitman, Napi lecke, 2022.07.13.

„Nincs annál rosszabb, mint amikor mindenki megpróbálja ráerőltetni a másikra azt, amit helyesnek tart. Ezt nem szabad megtenni. Csak szeretetet és a kapcsolódásra való törekvést kell kimutatni – Isten őrizz, hogy ezen túl bármit.

Egyikőtök sem érti még, hol vagytok, még teljesen az igazságon kívül vagytok. Jobb, ha együtt tanuljátok a leckéket, mélyedjetek el a forrásokban – nem azért, hogy vitatkozzatok, hanem csak azért, hogy megértsétek, mi van megírva.

Ha valakiben megvan a vágy, hogy meggyőzze a másikat, az a gonosz hajlamlehető legrosszabb formája. Hagyd, hogy a barátod a saját ütemében növekedjen, a saját útján, és ne avatkozz bele – csak ösztönözd több tanulásra, nagyobb részvételre. Csak ennyi.”

8. alapelv

Általános szabályként a legjobb, ha előre meghatározzuk a beszélgetés határait – vagyis kerüljük azoknak a témáknak a felvetését, amelyekről már előre tudjuk, hogy konfliktushoz vezethetnek.

27. RABASH, 1. cikk, 2. rész – „A közösség célja – 2”

„Ezért jó, hogy az egymással egyesülő barátok között egyenlőség lesz, így önmagát lenullázhatja a másik előtt az ember. És gondos odafigyelésnek kell lennie a közösségben, megtiltva a könnyelműséget, mivel a könnyelműség mindent tönkretesz.”

Kérdés: Mit jelent a „könnyelműség” a belső munkában?

Rav Michael Laitman: A könnyelműség nagyon tág fogalom – kezdve attól, hogy az ember teljesen felhagy a munkával és tétlenné válik, egészen addig, hogy egy hasznosabb tevékenységet felcserél egy kevésbé hasznosra, amely viszont kellemesebb, kényelmesebb és könnyebb.

A könnyelműség megnyilvánulhat olyan dolgokkal való foglalkozásban, amelyek teljesen ellentétesek az úttal, de akár apró ostobaságokban is, vagy akár abban is, hogy az ember egy kis „szabadságot” enged meg magának a gondolataiban, a tisztázásokban és a vágyaiban.

Honnan ered a könnyelműség (kalut ros, szó szerint: „könnyű fejűség”) kifejezés? – A „nehéz fejű” azt jelenti, hogy az ember állandóan megítéli önmagát, megvizsgálja a dolgokat, és tele van a célra irányuló gondolatokkal. A „könnyű fejű” pedig azt jelenti, hogy elfordítja a fejét a helyes elfoglaltságtól, és ekkor mindenféle idegen és jelentéktelen gondolat tölti meg.

Az is előfordulhat, hogy ezekben a gondolatokban nincs semmi, ami kifejezetten a Teremtő ellen irányulna, egyszerűen csak az történik, hogy az ember megengedi, hogy az elméje ennek a testi világnak a gondolataival teljen meg.

(RaBASH egyik cikkéről tartott leckéből, 2012. február 12.)

28. RABASH, 30. cikk – „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében?” (1988)

„Mit tegyen azonban egy barát, ha a barátai segítségére van szüksége?

Fentebb már említettük, hogy tilos a barátok gyülekezetében rossz dolgokról beszélni, amelyek szomorúságot okoznak.

A válasz az, hogy egy közeli barátnak kell elmondania, és az a barát beszél a közösséggel, de nem a rendszeres baráti összejövetel idején.

Vagyis beszélhet az egész csoporttal együtt, de nem a rendszeres baráti összejövetel idején. Ehelyett külön összejövetelt lehet szervezni annak érdekében, hogy segítsenek annak a barátnak, akinek segítségre van szüksége.

Más szóval, beszélhet az egész közösségnek együtt, de nem a barátok rendes találkozója alatt. Ehelyett rendkívüli gyűlést szervezhet a segítségre szoruló barát érdekében.”

9. alapelv

Mindannyian arra törekszünk, hogy erősítsük a csoport szellemiségét.

29. RABASH, 4. cikk (1984) – „Mindenki segítse a barátját”

„Meg kell értenünk, hogyan tud az ember a barátjának segíteni. Vajon ez a kérdés kifejezetten akkor merül fel, amikor vannak gazdagok és szegények, bölcsek és bolondok, gyengék és erősek? De amikor mindenki gazdag, okos vagy erős, stb, hogyan tud az ember segíteni a másikon?

Látjuk, hogy van egy dolog, ami mindenkiben közös: a hangulat. Azt mondjuk: „Aggodalom az ember szívében, hadd beszéljen róla másokkal”. Ez azért van így, mert az emelkedettség érzéssel kapcsolatban sem a gazdagság, sem a műveltség nem segíthet.

Sokkal inkább az egyik ember tud segíteni a másiknak azzal, hogy látja, hogy a barátja alacsonyan van. Meg van írva: „Az ember nem szabadítja ki magát a börtönből”. Sokkal inkább az ember barátja az, aki képes felemelni a szellemiségét.

Ez azt jelenti, hogy az ember barátja felemeli őt az adott állapotából az élet állapotába. Ekkor az ember elkezdi visszaszerezni az élet és a gazdagság erejét és magabiztosságát, és úgy kezdődik számára, mintha a célja most már közel lenne hozzá.

Ebből kiderül, hogy mindenkinek figyelmesnek kell lennie, és el kell gondolkodnia azon, hogyan tud segíteni a barátjának felemelni a lelkét, mert a spiritualitás kérdésében bárki találhat a barátjában olyan hiány helyet, amit csak ő képes betölteni.”

30. RABASH, 30. cikk (1988) – „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”

„Mindenkinek meg kell próbálnia az élet szellemét és reményt vinni a közösségbe, és energiát adni a közösségnek. Így minden egyes barát elmondhatja magáról: „Most tiszta lappal kezdem a munkát”. Más szóval, mielőtt a közösségbe jött, csalódott volt a Teremtő munkájának előrehaladása miatt, de most a közösség élettel és reménykedéssel töltötte fel. Így a közösség révén önbizalmat és erőt kapott a győzelemhez, mert most úgy érzi, hogy elérheti a teljességet. És minden gondolata - hogy magas hegy előtt áll, amelyet nem lehet legyőzni, és hogy ezek valóban félelmetes akadályok - most úgy érzi, hogy ezek semmiségek. És mindezt a közösség erejéből kapta, mert mindenki igyekezett a bátorítás szellemét és egy új légkör jelenlétét a közösségben létrehozni.”

31. RABASH, 30. cikk (1988) – „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”

„...amikor emberek egy csoportja összegyűlik, és együtt akarnak dolgozni a barátok szeretetén, mindenkinek segítenie kell a másikat, amennyire csak megtudja ezt tenni.

Ebben pedig sokféle véleménykülönbség van, hiszen nem mindenki egyforma, vagyis amire az egyiknek szüksége van, arra a másiknak nincs. Van azonban egy dolog, amiben mindenki egyenlő: Mindegyik barátnak szüksége van egy jó szellemiségre. Vagyis, ha a barátok nincsenek jó szellemiségben, akkor sem mindenkinek egyforma az igénye. Inkább mindenkinek megvan a maga oka a boldogtalanságra.

Ezért mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogyan tudna jó szellemiséget teremteni a másiknak.”

32. RABASH, 30. cikk (1988) – „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”

A gyűlés alatt tilos a bal vonalat felidézni. Csak akkor szabad a bal vonalat használni, amikor valaki egyedül van, és legfeljebb napi fél órára. Az ember munkájának lényege azonban az, hogy kifejezetten a jobb vonalon haladjon, ahogyan az meg van írva (Shamati, 40.). De két ember együtt nem beszélhet a bal vonalról, mert csak így kaphatnak segítséget a közösségtől.

10. alapelv

Ki kell fejlesztenünk a csoport iránti kölcsönös garancia (Arvut) érzését.

33. Baal HaSulam, „Az Arvut (Kölcsönös garancia)”, 18. pont

„ A Tana úgy írta le az Arvutot, mint két embert, akik egy csónakban ültek, és egyikük elkezdett egy lyukat fúrni a csónakba. A barátja megkérdezte: „Miért fúrsz lyukat?” Ő azt válaszolta: „Miért kellene törődnöd vele? Én magam alatt fúrom a lyukat, nem alattad”. Erre ő így válaszolt: „Bolond! Mindketten együtt fogunk fuldokolni a csónakban!”

34. Baal HaSulam, „Matan Tora (A Tóra átadása)”, 16. pont

„Ha hatszázezer ember feladja a saját szükségleteinek betöltésére irányuló munkáját, és semmi mással nem törődik, csak azzal, hogy ügyeljen arra, hogy a barátai ne szenvedjenek semmiben sem hiányt, ráadásul ezt nagy szeretettel, szívvel-lélekkel végzik el, a Mitzva teljes jelentése szerint: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, akkor kétségtelen, hogy a nemzetben senkinek sem kell majd a saját jóléte miatt aggódnia.

Emiatt az ember teljesen megszabadul saját túlélése biztosításától, és könnyen betarthatja a Mitzvát: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”