Felkészülés a leckére - Ázsia férfiak

1. Degel Machaneh Ephraim, BeShalach [Amikor Jákob elküldte]
Aki valóban a Teremtőt akarja szolgálni, annak minden teremtménybe bele kell foglalnia önmagát, kapcsolódnia kell minden lélekkel, önmagát hozzájuk kell rendelnie és őket pedig magához. Vagyis csak annyit hagyj magadnak, mint ami a Shechina-hoz [Istenséghez] való kapcsolódáshoz szükséges, ahogy mondva van. (…) Emiatt az embernek bele kell foglalnia magát minden emberbe és minden teremtménybe, és mindent a gyökérhez, a Sechina korrekciójához kell emelnie.

2. Rabash 14. cikk (1988) „A barátok szeretetének szükségessége”.
A barátok összetapadásában különleges erő rejlik. Ugyanis összetapadásuk révén a nézetek és gondolatok átadódnak egyiktől a másikig, így mindegyik magában foglalja a másiknak az erejét. Ezáltal a csoport minden egyes tagja az egész csoport erejével rendelkezik. Ezért, bár minden egyes ember egy, mégis az egész csoport erejével rendelkezik.

Csendes workshop

Mit kívánok a barátoknak a kongresszus alatt?

1. rész: Felkészülés a 2025. februári kongresszusra 

3. lecke: Csak a Teremtő segíthet a Lishma elérésében
 

RABASH, 10. cikk (1986), „Az imával kapcsolatosan”
Mielőtt az ember tudná, hogy önmaga által képtelen megtartani a spirituális edényeket, nem kéri a Teremtőt, hogy adja meg azokat neki. Ebből következően az embernek ekkor még nincs valódi vágya arra, hogy a Teremtő megválaszolja az imáját.
Emiatt az embernek dolgoznia kell, hogy önmaga által érje el az adakozás edényeit, hogy elérés nélkül is minden munka után egy valódi imát legyen képes emelni a szíve mélyéről. Ebben az időben kaphat segítséget fentről, ahogyan a Bölcseink mondták „Aki megtisztulásért jön, segítséget kap”.
Mivel azonban az ember a megszerzési vággyal lett megteremtve, ami az önszeretet, így ez az ima a természete ellenében van, hogyan tud ő akkor úgy imádkozni a Teremtőhöz az adakozás erejének megszerzéséért, hogy minden szerve ennek a vágynak az ellenében működik? Ezért nevezik ezt a munkát „imának”, ami azt jelenti, hogy az embernek nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy képes legyen a Teremtőhöz imádkozni, hogy adja meg neki az adakozás erejét, hogy lenullázza az ember megszerzési erejét.

Baal HaSulam, Shamati, 5. cikk, „A Lishma egy fentről jövő felébresztés, és miért van szükségünk egy lentről jövő felébresztésre?”
Az embernek hinnie kell, hogy a Teremtő elfogadja az alacsonyabb rendű munkáját is, függetlenül attól, hogy milyen és mennyi a munka megformálása. A Teremtő mindenben a szándékot vizsgálja, és az hoz megelégedettséget a Teremtőnek. Ekkor az ember „az Úrban való örömmel” lesz megjutalmazva.

Még a Teremtőért való munkája közben is örömöt és boldogságot fog érezni, hiszen most már valóban a Teremtőnek dolgozik, amire a kényszerített munka során tett erőfeszítései teszik őt alkalmassá. Az ember akkor már meglátja, hogy az örömöt a Teremtőtől kapja és az most már Hozzá is köti, vagyis már azért érzi az örömöt, mert az kifejezetten a Teremtőnek szól.
 

4. lecke: Imádkozás a Lishma-ért
 

Baal HaSulam, Shamati, 5. cikk, „A Lishma egy fentről jövő felébresztés, és miért van szükségünk egy lentről jövő felébresztésre?”
A szükség az ember munkájára ahhoz, hogy megkapja a Lishma-t a Teremtőtől, csak hiány és Kli [edény] formájában létezik. Mégis, az ember önmaga által soha nem kaphatja meg a beteljesülést; ez inkább a Teremtő ajándéka.

Az imának azonban a szív legmélyéről jövő teljes imának kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az ember száz százalékig tudja, hogy nincs senki a világon, aki segíthetne neki, csak maga a Teremtő.

Mégis, honnan tudja ezt az ember, hogy senki más nem segít neki, csak maga a Teremtő? Az ember pontosan akkor szerezheti meg ezt a tudatosságot, ha minden rendelkezésére álló erőt bevetett, és nem segített rajta. Ezért az embernek minden lehetséges dolgot meg kell tennie a világon annak elérésére, hogy "a Teremtő nevéért" tudjon dolgozni. Akkor az ember szívből imádkozhat, és akkor a Teremtő meghallgatja az imáját. 

Baal HaSulam, Shamati, 20. cikk, „Lishma [Az Ő Nevéért]”
Lishma-val kapcsolatban [az Ő Nevéért]. Annak érdekében, hogy valaki a Lishma-t megszerezze, egy felülről jövő ébredésre van szüksége, mivel ez egy felülről jövő ragyogás, és ezt az emberi elme nem értheti meg. Csak aki megízlelte, az ismeri. Erről mondják: „Ízleld meg és lásd, hogy az Úr jó”.

A Mennyei Királyság terhének vállalásakor ezért az embernek szüksége van arra, hogy tökéletes teljességben, vagyis teljes adakozásban legyen, és ne szerezzen meg. És amikor az ember látja, hogy a szervei nem értenek ezzel a nézőponttal egyet, nem marad más választása, mint az ima - kiönteni a szívét a Teremtőnek, hogy segítsen neki rávenni a testét, hogy a Teremtőért való szolgálat vállalásába beleegyezzen. 

Baal HaSulam, Shamati, 79. cikk, „Atzilut és BYA”
Az embernek el kell jutnia a Lishma-ban való tanuláshoz, a Tóra nevéért, ami azt jelenti, hogy a Tóra megtanítja őt a Teremtő útjaira. És akkor először a Malchut megédesítését kell elvégeznie a Bina-ban, ami azt jelenti, hogy a Malchut-ot, amit "megszerzési vágynak" neveznek, a Bina-ba emeli, ami az adakozást jelenti. Azaz, hogy minden munkája csak az adakozás érdekében lesz.

Akkor pedig sötét lesz a számára. Úgy érzi, hogy a világ besötétedett, mivel a test csak a megszerzés, és nem az adakozás formájában ad erőt a munkához. Ebben az állapotban az embernek csak egy választása marad, hogy imádkozzon a Teremtőhöz, hogy nyissa fel a szemét arra, hogy adakozó módon legyen képes dolgozni. 

Ez a „ Ki az, aki képes a kérésre?” jelentése. Ez a Bina Mi [víz] nevére utal, és „ az esőzésről kérdezve” kifejezésből való, ami az imát jelenti. És amint a „Bina víze” állapotába eljutnak, lesz helye az imának. 

Baal HaSulam, Shamati, 19. cikk, „Mit jelent az a munkában, hogy „A Teremtő gyűlöli a testeket”?”

A munkának pontosan akkor van helye, amikor a megszerzési vágy felébred.

Ekkor az ember szoros kapcsolatba kerül a Teremtővel, hogy segítsen neki a megszerzési vágyát az adakozás érdekében átfordítani. Az embernek hinni kell, hogy a Teremtő elégedettségére tesz, amikor ő azért imádkozik, hogy a Dvekuton [Öszetapadás] keresztül közelebb kerüljön Hozzá, ami maga a „formaegyezés”, a megszerzési vágy lenullázódása eredményeként létrejövő adakozási vágy. A Teremtő erről mondja: „A fiaim legyőztek Engem”. Azaz, Én adtam nektek a megszerzési vágyat, ti pedig arra kértek Engem, hogy helyette adakozási vágyat adjak.

RABASH, 40. cikk (1990), Mit jelent az a munkában, hogy „Mert ti vagytok a legkisebbek a nemzetek között”?
Az ember látja, hogy nincs arra mód, hogy az adakozás vágyával és ne a saját érdekében dolgozzon. Ilyesmi csak felülről jövő csoda által történhet meg. És valóban, ezt hívják „kivonulásnak Egyiptomból”, ami azt jelenti, hogy az ember kilép a természetéből, abból az elméből, amely csak akkor engedi mozogni, ha abból élvezete van. Ezzel szemben most azt kéri a Teremtőtől, hogy ahhoz a munkához adjon neki erőt, amelyben nincs sem öröme, sem íze, de neki hinnie kell, hogy ez a Teremtő örömére van, hiszen az ember mindent az adakozás érdekében tesz.

Ezért ez az ima őszinte ima, hiszen az ember látja, nem is remélheti, hogy valaha is képes lesz bármit is az adakozásért tenni. Ebből következik, hogy az ember úgy érzi, ő elveszett. Ekkor kerül szoros kapcsolatba a Teremtővel, és ezt az embernek mindennél jobban értékelnie kell - hogy a Teremtőtől kér segítséget, mert Rajta kívül nincs senki a világon, aki őt megmenthetné.
 

2. rész: A világok szerkezete 

Baal HaSulam/ A Tíz Szfíra Tanulmánya/ 1. kötet/ 2. rész - A szavak jelentésére vonatkozó válaszok táblázata

43. Szűrő (3. rész, 2. pont)

A „szűrő” az a megszorító erő, amely a kiárasztott lényben ébred fel a Felső Fénnyel szemben, hogy megakadályozza annak leereszkedését a negyedik állapotba. Ez azt jelenti, hogy amint a Fény eléri és megérinti a negyedik állapotot, ez az erő azonnal felébred, összeütközik a Fénnyel, és visszaveri azt. Ezt az erőt nevezzük „szűrőnek”.

Fontos megérteni a különbséget a „szűrő” és a megszorítás között a kiárasztott lényben: ezek teljesen különböző fogalmak. A megszorítás (Tzimtzum) ereje, amely a negyedik állapoton lett végrehajtva, az edényre irányul a kiárasztott lényben, azaz a megszerzés iránti vágyra. Ez azt jelenti, hogy a Kiárasztóval való forma-egyezés vágya miatt a kiárasztott lény visszatartja magát attól, hogy befogadja a Fényt, még akkor is, ha erre nagy vágy él benne. Ez a vágy, amelyet negyedik állapotnak nevezünk, egy olyan felső erő, amelyet a kiárasztott lény nem tud megszüntetni vagy akár csak egy kicsit is csökkenteni. Csupán arra képes, hogy önmagát visszatartsa a befogadástól annak ellenére, hogy nagyon vágyik rá.

Ez a visszatartó erő mindig jelen van a kiárasztott lény negyedik állapotában, kivéve, amikor új Fényt akar lehívni. Ekkor szükségszerűen meg kell szüntetnie ezt a visszatartó erőt, vagyis a benne lévő megszorítást, és ekkor ismét megjelenik benne a Felső Fény utáni vágy. Ez a vágy adja meg neki azt az erőt, hogy lehívja a Fényt. 

Ezen a ponton kezd működni a „szűrő” a kiárasztott lényben. Mivel minden vágy a Felső Fényt tökéletes teljességgel vonzza le, ahogyan az Ein Sofban is volt, és mivel ez egy felső erő, az alsó lény nem képes csökkenteni azt. Ezért a Fény leereszkedik, hogy betöltse a negyedik állapotot.

Azonban abban a pillanatban, amikor a Fény megérinti a negyedik állapotot, a „szűrő” felébred, összeütközik a Fénnyel, és visszaveri azt. Ennek eredményeként a kiárasztott lény csak a három előző állapot Fényét kapja meg, míg a negyedik állapot nem részesül belőle.

Láthatjuk, hogy a „szűrő” csak akkor működik, amikor a Fény megérkezik, miután a megszorítás ideiglenesen fel lett függesztve, hogy új Fényt lehessen lehívni – ahogyan azt korábban elmagyaráztuk. Ezzel szemben a megszorítás egy állandó tényező, amely visszatartja a Fényt attól, hogy lehívásra kerüljön. Ezért a megszorítás és a „szűrő” két teljesen különböző dolog, de tudni kell, hogy a „szűrő” a megszorítás következménye.