Tízes tanfolyam - 36. lecke: "A Pesach spirituális jelentése a Kabbala Bölcsessége szerint"
Tízes tanfolyam - 36. lecke
Téma: A Pesach spirituális jelentése a Kabbala Bölcsessége szerint
A testvéreimet keresem
12. RABASH, 3. cikk (1984), A barátok szeretete – 1
"És egy bizonyos ember megtalálta őt, és íme, a mezőn kóborolt. És az ember megkérdezte őt, mondván: Mit keresel? Ő pedig azt felelte: 'A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, kérlek, hol legeltetik a nyájat?"" (Teremtés könyve, 37).
A "mezőn kóborló" ember arra a helyre utal, ahonnan a világot fenntartó szántóföldi termésnek kell származnia. A mező munkái pedig a szántás, a vetés és az aratás. Erről szól a mondás: "Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak", és ezt nevezik "mezőnek, amelyet az Úr megáldott".
" A Baal HaTurim magyarázata szerint a mezőn kóborló ember arra utal, aki letér az bölcsesség útjáról, aki nem ismeri az igazi utat, amely arra a helyre vezet, ahová el kellene jutnia, mint például "a mezőn kóborló szamár". És olyan állapotba kerül, amikor azt gondolja, hogy soha nem fogja elérni azt a célt, amit el kellene érnie.
"És az ember megkérdezte őt, mondván: "Mit keresel?"", vagyis: "Hogyan segíthetek neked?". "Ő pedig így felelt: "A testvéreimet keresem"." Azáltal, hogy együtt vagyok a testvéreimmel, vagyis hogy olyan csoportban vagyok, ahol baráti szeretet van, képes leszek felkapaszkodni arra az ösvényre, amely Isten házába vezet.
Ezt az ösvényt "az adakozás útjának" nevezik, és ez az út ellenkezik a természetünkkel. Ahhoz, hogy képesek legyünk elérni, nincs más út, csak a baráti szeretet, amellyel mindenki segíthet a barátjának.
"És az ember így szólt: "Elmentek innen."" És Rashi úgy értelmezte, hogy eltávoztak a testvériségből, vagyis nem akarnak kötődni hozzá. Ez okozta végül Izrael száműzetését Egyiptomba. És ahhoz, hogy Egyiptomból kiszabaduljunk, vállalnunk kell, hogy belépünk egy olyan csoportba, amelyik baráti szeretetben akar lenni, és ez által jutalmunk az Egyiptomból való kivonulás és a Tóra befogadása lesz.
Az Egyiptomból való kivonulás csodája
197. RABASH, 11. cikk (1990), Mit jelent a munkában a Hanuka gyertya balra helyezése?
A „csoda” valami olyanra utal, amit a személy nem képes elérni.
Ezért lehetetlen az egyénnek elérnie, hacsaknem csodát tesznek fentről. Csak ilyen módon lehet „csodának” nevezni.
Emiatt, amikor a személy eljut egy állapotra, ahol már felismeri a gonoszt, lehetetlen neki kimennie a világ nemzetei közül, mert benne Izrael száműzetésben van, és nem látja módját annak, hogy ki tud vonulni a hatalmuk alól, és amikor a Teremtő segít neki és kiviszi őt a világ nemzetei irányítása alól és megfordítja a helyzetet, hogy Izrael népe irányítja őket, ezt „csodának” nevezik.
199. RABASH, 17. cikk (1990), Mi az a segítség a munkában, amit ő, aki meg akar tisztulni, megkap?
Az ember képessége arra, hogy a természetét megváltoztassa csak a Teremtő kezében van, azaz, mivel ő hozta létre a természetet, így Ő tudja megváltoztatni, és ezt úgy nevezik, mint „egyiptomi kivonulás”, ami csoda volt. Ezért írták azt, „gyertek” mármint mindketten együtt, ahogy mondjuk „gyertek együtt”, ugyanígy jelenti a Teremtőt és Mózest.
És ők felsírtak, és sírásuk felment Istenhez a munka során
212. RABASH, 11. cikk (1986), Egy valódi ima a helyes hiány felett létezik
Két feltétel van, a szív mélyéről imádkozni: 1) Az Ő munkájának a teremészete ellenében kell lennie. Azaz, ő mindent meg akar tenni azért, hogy adakozzon, és ki akar lépni az önszeretetből. Ebben az időben el lehet mondani, hogy hiánya van. 2) Elkezd magától kilépni az önszeretetből és erőfeszítést tesz ennek érdekében, de egy arasznyit sem képes elmozdulni az állapotából. Ebben az időben nagy szüksége van a Teremtő segítségére, és az ő imája valódi mert azt látja, hogy nem képes semmit önmagától megtenni. Ekkor, amikor felsír a Teremtőhöz, hogy segítse meg őt, ő ismeri ezt a munkából, ahogyan írva van „És Izrael gyermekei felsóhajtottak a munka miatt”. Ez azt jelenti, hogy azáltal, hogy dolgoznak és el akarják érni annak a szintjét, hogy adakozni tudjanak a Teremtőnek, meglátták, hogy nem tudnak kiemelkedni a természetükből, így szívük mélyéből imádkoztak.
215. Zohár mindenkinek, Shemot [Kivonulás], Sóhaj, sírás és felsírás, 354. pont
A felsírás és a sírás miben különbözik? A felsírás csak az ima közben lehetséges, ahogyan elmondták, „Halld meg imám, Ó, Uram, és legyen füled felsírásomra” és szintúgy, mint „Hozzád, Ó Uram szól felsírásom” és „Felsírásom hozzád szól, Uram, és Te meg fogsz gyógyítani engem.” Így a felsírás az ima szavait jelenti. A sírás azt jelenti, hogy sít és nem mind semmit, szavak nélkül van. A sírás nagyobb mindegyiknél, mert a sírás a szívben van. Közelebb van a Teremtőhöz, mint egy ima vagy egy sóhaj, ahogyan írva van, „Ha sírnak nekem, bizonyosan meghallgatom sírásukat.”
Egy sóhaj, egy sírás és a felsírás a gondolat, hang, beszéd – Bina, Zeir Anpin, és Malchut. Ezért a sírásban nincs beszéd és ez elfogadhatóbb a Teremtőnek, mint egy ima, amit szavakkal mondanak, mert a beszéd feltárult és izgalom van benne, de egy sírásban, ahol nem tárul fel más, csak a síró szív, nincsen semmi, amit a vádlók megtámadhatnának. Jobban elfogadhatóbb egy sóhajnál is, mert az csak a sóhajtozó gondolatában tárul fel, ami a Bina, és az alsó nem tud megfelelően a Teremtőhöz tapadni azon keresztül. Ezért a sírás az elfogadhatóbb.
Sietségben
240. RABASH, 13. cikk (1987), Miért nevezik a Matzot ünnepét Pesach-nak [húsvétnak]?
Miért nevezik a Pesach-ot [húsvétot] „sietségnek”? Annak megfelelően, ahogyan RASHI magyarázta, azért nevezik „sietségnek”, mert a Teremtő átugrott egyiptomiról egyiptomira, és Izrael középen megmenekült. Láthatjuk, hogy a végére ugrás azt jelenti, hogy ő sietett a végére, mintha nem lett volna ideje. Mivel ő sietett, ezért a húsvétot „sietségnek” nevezik. Olyan ez, mintha sietnie kellett volna, hogy az egyiptomiak, akik az izraeliták között voltak, ne ébredjenek fel, mert nem volt itt az ideje annak, hogy ők korrigálva legyenek. Ezért sietett, és mentett meg mindenkit, akit meg tudott. Ezért, csak Izrael kapott korrekciót, és nem az egyiptomiak. Ezért nevezik ezt „sietségnek”.
252. Degel Machaneh Efraim, Bo
A jószágunk szintén velünk jön, és egyetlen pata sem maradhat vissza … Minden amit az egyén birtokol, rabszolgák és szolgák, marhák és minden edény az egyén szikráit jelenti, ami a lélek gyökeréhez tartozik, és az egyénnek fel kell emelnie azokat a gyökeréig … És az alázatos szikrák összegyűltek a kezdettől a végtelenig. Amikor valaki, aki a lélek gyökeréből származik, emelkedést tapasztal, mind vele emelkednek, és ez amiatt van, mert mindnyájan valódi összetapadásban léteznek.
Nachshon ugrása
261. Yalkut Shimoni, Kivonulás, 14. fejezet, 234. pont
Amikor Izrael a tengernél állt, valaki azt mondta „nem megyek le”, és egy másik is mondta „nem megyek le”. Amíg ők álltak és tanácsot kértek, addig Nachshon Aminadav fia leugrott és a tenger hullámaiba esett. Ez szól róla, hogy „Ments meg, Ó Uram, mert a vizek a nyakamnál vannak [lélek].”
262. RABASH, 1. cikk (1986), Mózes elment
Az ember, aki már elkezdte a munkát, és nem mondja azt, hogy várni fog, ameddig a Teremtő megadja neki a vágyat arra, hogy a szent munkát végezze és ekkor ő majd elkezd dolgozni. Ehelyett az történik, hogy nem akar várni, mert sóvárog a munkára és el akarj érni az igazságot és ez előre tolja, bár nem látja, hogy meg lesz a képessége, hogy egyedül jusson előre, mint Nachshon.
Viszont meglátja, hogy nem tudja ezt a munkát folytatni, és fél, hogy a mennyek királyságának terhe, amit most hordoz, majd elkezd leesni róla, így elkezd segítséget kérni, mert látja, hogy minden egyes alkalommal elkezd leesni róla ez a teher, amit magára vett.
A Vörös-tenger kettéválasztása
263. Zohár mindenkinek, BeShalach [Amikor a Fáraó küldött], „És … ment, és az jött, és … kinyúlt” 178-179. pont
178) Amikor Izrael a tengernél táborozott számos sokaságot láttak, számos katonát és számos tábort fent és lent, és mind Izrael miatt gyűltek össze. Ebben az állapotban kezdett Izrael imádkozni.
179) Abban az időben Izrael csapást látott minden oldalról. A tenger hegynyi hullámaival előttük volt, mögöttük minden kinevezett katona, Egyiptom összes tábora, és felettük azok voltak, akik lekicsinylően tekintettek Izraelre. Elkezdtek felsírni a Teremtőhöz.
Az Egyiptomból való kivonulás dicsérete
Zohár mindenkinek, Bo, 179-180. pont
179) …Az ember örök kötelessége, hogy beszéljen az egyiptomi kivonulás dicséretéről. Mindenki, aki elmeséli az egyiptomi kivonulás történetét, és örömét leli benne, örülni fog a Shechina-val (amely minden oldalról áradó öröm) a következő világban. Ez az az ember, aki örömét leli mesterében, és a Teremtő is örömét leli az ő történetében.
180) Amikor a Teremtő összehívja a közösségét, és azt mondja nekik: „Menjetek, és hallgassátok meg az én dicséretem történetét, amelyet gyermekeim mesélnek, és örüljetek a megváltásomnak”, mindannyian eljönnek, összegyűlnek, és kapcsolódnak Izraellel, és hallgatják a dicséret történetét, hogy örüljenek mesterük megváltásának örömének, és eljönnek, hogy megköszönjék a Teremtőnek ezeket a csodákat és hatalmas tetteket, és megköszönjék Neki azt a szent népet, amely a földön van. És örülnek Uruk megváltásának örömének.