Tanulóközösség – 35. lecke: „A Teremtő azzal gyógyít, amivel büntet”
Tanulóközösség - 35. lecke
Téma: „A Teremtő azzal gyógyít, amivel büntet"
Választott részletek a forrásokból
1. RABASH, 17. cikk (1990), Milyen segítséget kap a munkában az, aki megtisztulni jön?
„Valójában az embernek minőségi hiányossága van, tudniillik a legfőbb hiány benne az, hogy nincs jelentősége annak, hogy érezze, hogy létezik a Felső Irányítás. Más szóval, hiányzik belőle a hit, hogy a Teremtő úgy vezeti a világot, mint Aki Jó és Jót cselekszik. Ha ezt valóban érezné, akkor örülne annak, hogy a Teremtőtől örömet és gyönyört kap, és egy pillanatra sem akarna elválni a Teremtőtől, mert tudná, mit veszít azzal, hogy gondolatait más dolgok felé fordítja.”
2. RABASH, Válogatott jegyzetek, 338. cikk, Gyógyír a csapás előtt
„A Teremtő gyógyírt küld a csapás előtt. Meg kell kérdeznünk: ha nincs csapás, hogyan beszélhetünk gyógyírról?
Meg kell értenünk, hogy bölcseink szerint a Tóra Tushia néven ismert, mert ez Mateshet [kimeríti] az ember erejét (Sanhedrin 26b). Bölcseink azt mondták: „Ha valakinek fáj a feje, foglalkozzon a Tórával” (Iruvin 54a). Baal HaSulam úgy értelmezte, hogy először a Tórára van szükségünk, hogy lássuk, hogy az ember ereje nem olyan, amilyennek lennie kellene, vagyis hogy „fáj a feje” azt jelenti, hogy idegen gondolatok vannak benne.A „fáj a gyomra” azt jelenti, hogy az ember csak azt akarja, hogy a saját gyomrába szerezzen meg.”
3. RABASH, Válogatott jegyzetek, 338. cikk, Gyógyír a csapás előtt
„Az orvostudományban arra, aki gyógyszert kap, de nem beteg, a gyógyszer káros hatással van. Ezért először meg kell tanulnia a Tórát, mert a Tóra segítségével meg fogja érteni, hogy beteg, majd megkapja a Tórát, és meggyógyul a betegségeiből.
Ebből következik, hogy kétféle módon fogjuk fel a Tórát: 1) úgy, hogy beteg, ezért a Tórát Tushia-nak nevezik, mert ez Mateshet [kimeríti] az ember erejét, és minden hatalma és életereje csak állati minőségű. Ennek kijavítására szolgál a 2) módszer, amikor a Tóra meggyógyítja őt minden betegségéből.
Ebből azt kell értenünk, hogy a Teremtő a csapás előtt küldi a gyógymódot, vagyis a Tóra, amelyet „gyógymódnak” neveznek, megelőzi a csapást, mert a Tóra hozza meg neki a gonosz felismerését.
Utána, amikor elszenvedi a csapást, vagyis a benne lévő gonosz mértékét, „a csapásból magából készít kötést” , vagyis a Tórából, ami ráébreszti, hogy tulajdonságai megsérültek. Ezt követően a Tóra meggyógyítja.
Ebből következik, hogy ha nem ismeri fel a gonoszt, hogyan jutalmazhatják meg a jóval?”
4. RABASH, Válogatott jegyzetek, 133. cikk, Minden korrekció
„Mindazokat a betegségeket, amelyeket Egyiptomra helyeztem, nem helyezem rád, mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód” (2Mózes 15:26). Bölcseink azt kérdezik: „Ha nem én helyezem a betegséget, akkor mi szükség van gyógyítóra?”. (Szanhedrin 101a)." Úgy kell értelmeznünk, hogy mivel én vagyok a gyógyító, miért helyeznék rátok betegséget, ha nekem kell meggyógyítanom a betegséget? Mit nyerek azzal, ha betegséget helyezek rá? Biztosan büntetésként, és ha meg kell gyógyítanom a betegséget, akkor miféle büntetés az? Olyan, mintha a semmiért dolgoznék.
Ezért nem fogok betegséget rátok helyezni, és amit ti betegségnek gondoltok, abban tévedtek. Inkább minden állapot, amit érzel, ha Nekem tulajdonítod, mind olyan javítás, amellyel Dvekutban [ragaszkodásban] közelítesz Hozzám."
5. RABASH, 289. cikk, A Teremtő aprólékosan bánik az igazakkal
„Az a csapás, amit az ember a Teremtőtől kap, amikor elveszi tőle a munka ízét, maga ez által gyógyítja meg, mert akkor nincs más módja, hogy a Teremtőt szolgálja, csak az értelem fölötti hittel. Ebből következik, hogy az a csapás, amit a Teremtőtől kapott, önmagában ettől gyógyulhat meg, mert különben különválásban marad.
Ez alatt értjük azt, amit bölcseink mondtak, hogy a Teremtő csapásai által gyógyít (Mechilta BeShalach). Más szóval, ez a gyógyítás - hogy Ő teret ad neki, hogy minden támogatás nélkül, hittel dolgozzon.”
6. RABASH, 30. cikk (1991), Mit jelent az, hogy az ember, aki messzi úton volt, el lett késleltetve egy második Pesachra, a munkában?
„Ez egy felülről érkező korrekció, miszerint az ember nem láthatja a gonoszt, mivel van egy szabály, hogy az ember nem mutat többet, mint amennyit önmagában ki tud javítani. Ez olyan, mint a fizikai világban, amikor az embernek nem mondják meg a valódi betegségét, ha a betegség gyógyíthatatlan.
Éppen ezért, aki azért jön, hogy bemocskolja, aki látni akarja az igazságot, annak megnyílik. Ha előre akar lépni, és imádkozik, hogy megmutassák neki a rossz igazi mértékét, amely a önmagának való megszerzési vágyában rejlik, akkor felülről segítik, vagyis felülről tisztátalanná teszik. Azaz, felülről mutatják meg neki a Tuma'aban rejlő gonoszt. Ekkor elkezd szívből imádkozni, hogy a Teremtő adja meg neki az adakozás vágyát a természetéből fakadó kapni akarás helyett, és kapjon egy második természetet, ami egy felülről jövő ajándék.”
7. RABASH, Válogatott jegyzetek 337., Boldog az az ember
„Boldog az az ember, akit az Úr megfenyít, megdorgál.” Fel kell tennünk a kérdést: nem az a teremtés célja, hogy jót tegyen teremtményeivel? Így ez ellentétesnek tűnik a céllal.
Értelmezhetjük ezt úgy, hogy ismert, minden ág hasonlítani akar a gyökeréhez, ahogy az "A Zohár Könyvének bevezetésében" írva van, hogy az egész világ a nyugalmat szereti. Azonban ez olyan, mint amikor valaki botot tart a kezében, és mindenkit üt, hogy dolgozzanak. Ezért mindenkinek le kell mondania a nyugalomról, hogy elkerülje a bottal való fenyítést.
A bot az a csapás, amikor az ember úgy érzi, hogy hiányzik neki valami. Ezért, amikor az embernek az a hiánya, hogy nincs mit ennie, akkor dolgoznia kell, hogy csillapítsa az éhség szenvedését. Minél nagyobb a hiány, annál többet kell erőfeszítéseket tennie, amíg rákényszerül, hogy megszerezze vágyakozásának tárgyát.
Így, ha a Teremtő megfenyíti,csapást mér az emberre a spiritualitás hiánya által, a szenvedés arra kényszeríti, hogy nagy erőfeszítéseket tegyen, míg végül megszerzi a hiányolt spiritualitást.”
8. RABASH, Válogatott jegyzetek, 307., Nincs alattad egyetlen fűszál sem
„Nincs alattad egyetlen fűszál sem, amelynek ne lenne angyala, aki ráüt és azt mondja neki: ‘Növekedj!’”
Meg kell kérdeznünk, miért kell megütni, vagy miért nem akar növekedni. Hiszen a természetben látjuk, hogy mindenki növekedni akar, és nem akar kicsi maradni.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, ezt a munkában kell értelmeznünk. Természeténél fogva, amíg valaki a földbe merül, lemond mindenféle Gadlutról [nagyságról/felnőttségről], és földi állapotban akar maradni. Van azonban egy felülről jövő erő, amelyet „angyalnak” neveznek, és az angyal egy olyan erő, amely megajándékozza és megüti, és azt mondja neki: „Növekedj!” Más szavakkal, megüti az adakozás erejével, és azt mondja neki: „Növekedj! Gyere ki a földi létből!”, bár az ember „földi lét” nevű vágyakozással születik.”
9. RABASH, Válogatott jegyzetek, 409. cikk, A szenvedésről – 2
„A szenvedésen keresztül az emberben kialakul a valódi vágy, hogy megkapja a „király arcának fényét, ami az élet”, és ezt „a szeretet fájdalmainak” nevezik, ahol nincs a Tóra eltörlése. Ez azért van így, mert minél jobban elmélyül a Tórában, annál jobban növekszik a szenvedése.
Ebből következik, hogy nincs a Tóra megszüntetése bennük, mert aki a Tórát tanulja, abban megszületik a szenvedés. Ebből következik, hogy ha nincs Tórája, akkor nincs szenvedése sem. Mint fentebb említettük, ezt „a szeretet fájdalmainak” nevezik, mivel nincs a Tóra megszüntetése bennük.
Ezt „akit az Úr szeret, azt megfeddi” néven emlegetik. Ez azért van így, mert ahhoz, hogy az embernek legyenek ezek a szenvedései, amiért nem találja meg a Teremtőt a Tórában, nem minden ember részesül ebben a szenvedésben. Ezért mondták: „Boldog az az ember, akit az Úr megpróbál”.
Akkor az embernek meg kell kapnia a szenvedést, hogy valódi vágya és sóvárgása legyen, mert pontosan a valódi vágyban jelenik meg a szenvedés minősége, mert az embernek nincs más Klije, amellyel örömöt szerezhet, csak ez a vágy.”
10. RABASH, 60. jegyzet, Segítségkérés
„Amikor az ember valamilyen testet érő szenvedéstől szenved, meg kell bánnia, hogy a Teremtő megbüntette őt, hogy sújtja őt a szenvedés. Ha nem bánná, akkor ez nem büntetés, hiszen a büntetés az, ami fájdalmat okoz az embernek, és nem tudja elviselni a helyzetét, legyen szó akár a gondviselés miatti bűnbánatról, akár a betegség miatti bűnbánatról.
Ha azt mondja, hogy nem érzi a bűnbánatot, akkor nem kapott büntetést, amit a Teremtő adott neki. Tudnunk kell, hogy a büntetés a lélek korrekciója. Ha tehát nem bánja, akkor elveszíti a korrekciót.
Az embernek a Teremtőhöz kell imádkoznia, hogy vegye el tőle a szenvedést és a bánatot, amit érez, hiszen a szenvedésből fakadó ima nagyobb korrekció, mint a büntetéssel járó korrekció.
Ahogy azt Baal HaSulamtól hallottam, a Teremtő nem bosszúból bünteti az embert, hanem azért, mert az emberek nem engedelmeskednek Neki. A büntetés valójában egy korrekció.”
11. RABASH, 60. jegyzet, Segítségkérés
„Amikor az ember a Teremtőhöz imádkozik, hogy vegye el tőle a büntetést, az olyan, mintha azt kérné a Teremtőtől, hogy vegye el tőle a korrekciót. Azt kérdezi: Hogyan kérheti az ember a Teremtőt, hogy vegye el tőle a korrekciót, ha a korrekció az ember javát szolgálja? És elmagyarázta, hogy az ima által, amikor az ember a Teremtő segítségét kéri, kapcsolatot alakít ki a Teremtővel, és ez nagyobb korrekció, mint az, amit az ember a büntetés által kap.”
12. Baal HaSulam, A bölcs gyümölcse, Al HaTorah, Három partner
„Lehetetlen a rosszat a Teremtőnek tulajdonítani, aki az abszolút jó. Ezért, amíg valaki rossz állapotokat érez, azt kell mondania, hogy azok máshonnan származnak. De az igazság az, hogy amikor az ember azzal a jutalommal részesül, hogy csak a jót látja, és hogy a világban nincs rossz, és minden jóra fordul, akkor megmutatják neki az igazságot, hogy a Teremtő mindent megtesz, mivel Ő mindenható, mert egyedül Ő cselekedett, cselekszik és fog cselekedni.”
13. Baal HaSulam, Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányába, 108. pont
„Egy jól ismert történet, amely egy zsidóról szól, aki egy bizonyos földesúrnak volt házi gondnoka. A földesúr nagyon szerette őt. Egyszer a földesúr elment, és az üzletét a helyettesére bízta, aki antiszemita volt.
Mit csinált? Fogta a zsidót, és mindenki előtt ötször megkorbácsolta, hogy alaposan megalázza.
Amikor a földesúr visszatért, a zsidó odament hozzá, és elmondta neki mindazt, ami vele történt. Haragra gerjedt, magához hívta a helyettest, és megparancsolta neki, hogy azonnal adjon a zsidónak ezer érmét minden egyes ostor csapásért, amellyel megütötte.
A zsidó elvette azokat és hazament. Felesége sírva találta. Félelmében megkérdezte tőle: „Mi történt veled a földesúrral?” Elmondta neki. A felesége megkérdezte: „Akkor miért sírsz?” A férfi így válaszolt: „Azért sírok, mert csak ötször korbácsolt meg. Bárcsak legalább tízszer korbácsolt volna meg, mert akkor most tízezer érmém lenne.”