Tanulóközösség – 34. lecke

Erősítsük meg magunkat azzal, hogy Nincs más Rajta kívül

Válogatott részletek a forrásokból

1. RABASH, 13. cikk (1984), „Néha a spiritualitást ‘léleknek’ nevezik” 

„Mindig fel kell ébresztenünk azt, amit a szív elfelejt, ami szükséges a szív korrekciójához – a barátok szeretete –, amelynek célja a mások iránti szeretet elérése.

Ez nem kellemes dolog a szívnek, amit „önszeretetnek” hívnak. Ezért, amikor barátok összejönnek, emlékeznünk kell arra, hogy felhozzuk a kérdést, vagyis mindenkinek meg kell kérdeznie magától, mennyit haladtunk előre a mások iránti szeretetben, és mennyit tettünk azért, hogy ezen a téren előrébb jussunk.”

2. RABASH, 40. levél

"A szívek súrlódásán keresztül, még a legerősebbeké is, mindegyikük melegséget hoz ki szíve falai közül, és a melegség lángra lobbantja a szeretet szikráit, amíg a szeretet öltözete ki nem alakul. Akkor mindkettőjüket egyetlen takaró fogja betakarni, azaz egyetlen szeretet fogja körülvenni és beburkolni mindkettőjüket, hiszen köztudott, hogy a Dvekut [összetapadás] kettőt eggyé egyesíti."

3. RABASH, 9. cikk (1984), Az embernek mindig el kell adnia a háza gerendáit

"Baal HaSulam egy példázatot adott egy olyan emberről, akinek panaszai és követelései voltak a Teremtővel szemben, hogy nem teljesítette minden kívánságát. Olyan ez, mint egy ember, aki egy kisgyermekkel sétál az utcán és a gyermek keservesen sír. Az utcán az összes ember az apára néz és azt gondolja: „Milyen kegyetlen ez az ember, aki hallja a fia sírását, anélkül hogy odafigyelne rá? A gyermek sírása miatt még az utcabeliek is sajnálják a gyermeket, de ez az ember, aki az apja, az nem. Pedig van egy szabálya annak „Ahogyan egy apa irgalmas a gyermekeihez”.

A gyermek sírása miatt az emberek odamentek az apjához, és megkérdezték: „Hol van a te irgalmad?”. Erre az apja így válaszolt: „Mit tehetnék, ha a fiam, akit úgy őrzök, mint a szemem fényét, azt követeli tőlem, hogy adjak neki egy gombostűt, hogy megvakarja a szemét, mert viszket a szeme? Nevezhetnek-e ‘kegyetlennek’, ha nem teljesítem a kívánságát, vagy irgalomból nem adom oda neki a tűt, hogy ne szúrja ki a szemét és ne legyen örökre vak?”

Ezért hinnünk kell abban, hogy minden, amit a Teremtő ad nekünk, a mi javunkat szolgálja, bár a biztonság kedvéért imádkoznunk kell, hogy a Teremtő vegye le rólunk ezeket a gondokat. Tudnunk kell azonban, hogy az ima és az ima teljesítése két külön dolog. Más szóval, ha mi megtesszük amit kell tennünk, akkor a Teremtő azt teszi, ami jó nekünk - mint a fenti példázatnál azt megérthetjük. Erről azt mondják: „És az Úr azt teszi, amit helyesnek talál”."

4. RABASH, 24. levél

"Mindig őrködnöd kell, egész nap és egész éjjel, amikor a nappal vagy az éjszaka állapotát érzed. 

Azt mondjuk a Teremtőnek: "A Tiéd a nap, és a Tiéd az éjszaka is." Így az éjszaka is, az éjszakai sötétség is a Teremtőtől jön az ember javára, ahogy az írva van: „Nap nap után kimondja a szót, és éjről éjre kinyilvánítja a tudást." (Lásd a Sulam Kommentárt, 1. rész, 103. pont). 

Ebből következik, hogy addig kell felébresztened a barátok szívét, amíg a láng magától fel nem lobban, ahogy bölcseink mondták erről: "Amikor gyertyákat gyújtasz." Ezáltal jutalmul a Teremtő szeretetének felébresztését kapjátok."