Tízes tanfolyam – 31. lecke

Téma: A Tízes megerősítése: A munka alapelvei a Tízesben

Válogatott idézetek a forrásokból

1. Baal Hasulam, 600 000 lélek c. cikk

„Valóban csak egy lélek van a világon, ahogyan írva van (1Mózes 2:7): „és az ő orrlyukaiba lehelte az élet lelkét [héberül „leheletét” is]”. Ugyanaz a lélek létezik Izrael minden gyermekében, teljes egészében mindegyikben, mint Adam HaRishonban, mivel a spirituális oszthatatlan, és nem lehet szétválasztani - ami inkább a fizikai dolgok sajátossága. Helyesebben, ha azt mondjuk, hogy 600 000 lélek és lélekszikra van, az úgy tűnik, mintha minden egyes ember testének ereje által lenne megosztva. Más szóval, először a test osztja meg és teljesen megtagadja tőle a lélek ragyogását, és a Tóra és a Mitzva [Parancsolat] ereje által a test megtisztul, és a megtisztulás mértékében a közös lélek ragyog fel benne. Emiatt két megkülönböztetés történt a fizikai testben: Az első megkülönböztetésben az ember a lelkét egyedi részének érzékeli, és nem érti meg, hogy ez Izrael teljessége. Ez valóban hiba; következésképpen a fent említettekkel együtt, ezt okozza. A második megkülönböztetésben Izrael lelkének igazi fénye nem ragyog rá a beragyogás teljes erejével, hanem csak részben, abban a mértékben, amennyire megtisztította magát a közösségbe való visszatéréssel. A test teljes korrekciójának a jele, amikor az ember érzi, hogy a lelke egész Izraelben, mindegyikben és minden egyes emberben létezik, amiért nem érzi magát egyénnek, mert az egyik a másiktól függ. Ekkor teljes, hibátlan, és a lélek valóban a legteljesebb erejében ragyog fel benne, ahogyan az Adam HaRishonban megjelent, úgy  „Az ember, aki belelehelte, ő pedig belőle vett lélegzetet”.

2. Baal Hasulam, Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába

„Tudnunk kell, hogy az emberbe oltott minden hajlam, irányultság és tulajdonság, amellyel a barátait szolgálni lehet, mindezek a hajlamok és természetes tulajdonságok a Teremtő munkájához szükségesek. Kezdjük azzal, hogy csak a végső szerepük - az ember végső célja - miatt lettek megteremtve és az emberbe beleégetve, ahogyan meg van írva: „Egyetlen számkivetett sem lesz kitaszítva tőle”. Az embernek mindegyikre szüksége van, hogy kiegészítse magát a bőség befogadásának módjaiban, és beteljesítse a Teremtő akaratát. Ez a jelentése annak, hogy „Mindenkit, akit nevemben elhívnak, az én dicsőségemre teremtettem” (Ézsaiás 43:7), és azt is, hogy „Minden, amit az Úr cselekedett, az ő kedvéért történt” (Példabeszédek 16:4). Időközben azonban az embernek egy egész világ adatott, hogy mindezeket a benne rejlő természetes hajlamokat és tulajdonságokat kifejlessze és kiteljesítse azáltal, hogy a barátaival együtt részt vesz bennük, és így a céljuknak megfelelőt adjon. Ahogy bölcseink mondták: „Az embernek azt kell mondania: 'A világ értem lett teremtve',” mert a világ összes emberére szükség  egy ember számára, mivel minden egyes ember tulajdonságait és hajlamait fejleszti és minősíti, hogy alkalmas eszközzé váljon az Ő munkájához.

A Teremtő szeretetének lényegét tehát a szeretet azon tulajdonságaiból kell megértenünk, amelyekkel az egyik ember a másikhoz viszonyul. A Teremtő szeretete szükségszerűen ezeken a tulajdonságokon keresztül adatik meg, hiszen ezek eleve csak az Ő kedvéért lettek az emberbe belevésve."

3. Baal Hasulam, Nincs itt az ideje összegyűjteni a nyájat (Szerkesztett)

„Az embernek nem szabad kivonnia magát a közösségből és önmagáért kérni, még akkor sem, ha ezzel a Teremtőjének akar elégedettséget szerezni, hanem csak az egész közösségért. Az ember, aki kiválik a közösségből, hogy kifejezetten a saját lelkéért kérjen, az nem épít. Ellenkezőleg, romlást okoz a lelkében, ahogy írva van (Midrash Rabbah, 7. fejezet, 6. tétel): ‘Mindenki, aki büszke’, hiszen nem létezhet olyan, aki visszavonul a közösségtől, csak büszkeség öltözékében. Jaj neki, mert romlást okoz a lelkében. Még a munka alatt is, amikor az ember egyedül imádkozik, akarata ellenére kiválik a közösségből és rontja a lelkét, nem is volt felébresztés senkiben sem Izrael gyermekei közül, hogy bármiben is személyeset kérjen, mert senkinek sem volt szüksége semmire, mivel nem érezték magukat elkülönült éneknek, és ez volt az erősségük, hogy hatalmas kézzel jöjjenek ki Egyiptomból. Ezért mindenkinek minden erejével össze kell gyűlnie egész Izraelhez minden kérésben a Teremtőhöz az imában és a munkában. Magát bele kell foglalnia az egyetlenbe, egész Izrael gyökerébe.”

4. RABASH, 4. cikk (1984), Mindenki segíti az ő barátját

„Van egy dolog, ami mindenkiben közös: a hangulat. Azt mondjuk: „Aggodalom az ember szívében, hadd beszéljen róla másokkal”. Ez azért van így, mert az emelkedettség érzéssel kapcsolatban sem a gazdagság, sem a műveltség nem segíthet. Sokkal inkább az egyik ember tud segíteni a másiknak azzal, hogy látja, hogy a barátja alacsonyan van. Meg van írva: „Az ember nem szabadítja ki magát a börtönből”. Sokkal inkább az ember barátja az, aki képes felemelni a lelkét. Ez azt jelenti, hogy az ember barátja felemeli őt az adott állapotából az élet állapotába. Ekkor az ember elkezdi visszaszerezni az élet és a gazdagság erejét és magabiztosságát, és úgy kezdődik számára, mintha a célja most már közel lenne hozzá. Ebből kiderül, hogy mindenkinek figyelmesnek kell lennie, és el kell gondolkodnia azon, hogyan tud segíteni a barátjának felemelni a lelkét, mert a spiritualitás kérdésében bárki találhat a barátjában olyan hiány helyet, amit csak ő képes betölteni."

5. Baal Hasulam, Az Arvut [Kölcsönös garancia], 17–18.

„Egész Izrael felelős egymásért, mind a pozitív, mind a negatív oldalról. Pozitív oldalon, ha megtartják az Arvutot annyira, hogy mindenki törődik és kielégíti barátai szükségleteit, teljes mértékben képesek megtartani a Tórát és a Mitzva-kat [Parancsolatokat], vagyis elégedettséget szerezni Teremtőjüknek, ahogy le van írva a ‘Matan Tóra’ 13. pontjában. Negatív oldalon, ha a nemzet egy része nem akarja betartani az Arvutot, hanem az önszeretetben akar lubickolni, a többi nemzetet is arra kárhoztatja, hogy sárban és alacsonyságban maradjon anélkül, hogy megtalálná a kivezető utat ebből a sárból. Ezért írta le a Tana az Arvutot úgy, mint két embert, akik egy hajón voltak, és az egyikük elkezdett lyukat fúrni a hajóba. Barátja azt mondta: ‘Miért fúrsz lyukat?’ Ő így válaszolt: ‘Miért zavar téged? Magam alatt fúrok, nem alattad.’ Mire a barátja visszaszólt: ‘Bolond! Együtt fogunk elsüllyedni ebben a hajóban!’”