„Hevruta” – a 12. lecke után: A Közvetlen Fény négy fázisa
„Hevruta” – a 12. lecke után: A Közvetlen Fény négy fázisa
A Közvetlen Fény négy fázisa
Tekintsük át közvetlenül a lecke anyagát (lehetőleg a 6. diától – a tanulás szándéka –, valamint a 8. diától – A Kabbala bölcsességének előszava, 5. pont).
Kérdések és válaszok
Kiegészítő anyagok
A négy fázis magyarázata Rav, Dr. Michael Laitman által
A Fény a Teremtőtől árad ki, az Ohr – az öröm. A Fénynek ezt a kiáradását a Teremtőtől a nulla fázisnak (0), vagyis a gyökér fázisnak (Shoresh) nevezzük.
A Fény létrehozza a Kli-t, amely képes érezni és megszerezni a Fényben rejlő teljes örömöt. Tegyük fel, hogy a Teremtő 1 kg örömöt akart adni a teremtménynek. Ebben az esetben létre kellett hoznia az öröm megszerzésére alkalmas "megszerzési vágyat" (Kli) az örömre 1 kg kapacitással, amely képes azt megszerezni.
A Kli-nek azt az állapotát, amikor teljesen betölti a Teremtő Fénye, Alef fázisnak (1) nevezzük. Ezt a fázist az öröm megszerzésének vágya jellemzi. Az örömöt hordozó Fényt "Ohr Hochmának" nevezik. Ebben a fázisban a Kli magába foglalja az Ohr Hochmát; ezért magát a fázist Hochmának hívjuk.
A Kli magába foglalja a Teremtő Fényét, abszolút örömöt érez, és megszerzi annak tulajdonságát - az "adni akarás" vágyát, hogy örömet szerezzen. Ennek eredményeként a Kli a mégszerzés helyett adakozni akar, és leállítja a Fény mégszerzését. Mivel a Kliben egy új, az eredetivel ellentétes vágy jelenik meg,azaz egy új állapotba kerül, amelyet Bet fázisnak (2) nevezünk, az "adakozás vágya", azaz Bina.
A Kli megszüntette a Fény magába foglalását. A Fény továbbra is kölcsönhatásba marad a Klivel, és kijelenti, hogy nem foglalja magaba a Fényt sem a teremtés célját, sem a Teremtő akaratát nem teljesíti. A Kli elemzi ezt, és arra a következtetésre jut, hogy valóban nem teljesíti a Teremtő akaratát.
Ezenfelül a Kli azt is érzi, hogy a Fény létfontosságú erő, és nem tud meglenni nélküle. Ezért a Kli, miközben továbbra is adakozni akar, úgy dönt, hogy elkezdi magába foglalni a Fény egy lényegi részét. Így kiderül, hogy a Kli két okból egyezik bele a Fény megszerzésébe: elsősorban azért, mert teljesíteni akarja a Teremtő akaratát, ez a fő ok , másodsorban pedig azért, mert érzi, hogy a Fény nélkül nem képes létezni.
A Kli-ben megjelenő új, „vágy a Fény megszerzésére” bár apró , de egy új fázist hoz létre, amelyet Behinat Gimel (3) vagy Zeir Anpin néven nevezünk.
A Bechinat Gimel a Kli egyszerre adakozó és egy keveset meg is szerez. Ebben az állapotban kezdi felismerni, hogy a Teremtő akarata az, hogy a Klit teljesen betöltse a Fénnyel, hogy az végtelen örömöt tapasztalhasson. Mivel a Kli már magába foglaltatott annyi Hochma Fényt (Ohr Hochma), amennyi a létezéséhez szükséges, most úgy dönt, hogy megszerzi a Fény fennmaradó részét is. Ez összhangban van a Teremtő akaratával, ezért a Kli ismét elkezdi megszerezni a Teremtő Fényét, hasonlóan ahhoz, ahogyan az Alef (1) fázisban tette.
Ez az új fázis a Bechinat Dalet (4), abban különbözik az Alef (1) fázistól, hogy önállóan fejezi ki "megszerzési vágyát".
Az első fázisban a Kli tudattalanul volt betöltve Fénnyel, kizárólag a Teremtő akaratából. Saját vágya még nem volt. A negyedik fázist „a vágyak királyságának” nevezik, vagyis Malchutnak. Ez az állapotot a Malchut-ot, az „A Végtelen Világának” (Olam Ein Sof- nak)nevezzük - a megszerzési vágy végtelen és korlátlan formája, amely teljesen be akar telni a Fénnyel.
A Bechinat Shoresh (0) a Teremtő akarata arra, hogy megteremtse a teremtményt, és a lehető legnagyobb örömben részesítse. Ebben a fázisban, akárcsak egy magban vagy embrióban, már benne foglaltatik az egész teremtés kezdettől a végéig, beleértve a Teremtő viszonyát a jövőbeni teremtményhez.
A Bechinat Shoresh (0) az egész teremtés Gondolata. Az összes későbbi folyamat ennek a Gondolatnak a megvalósulása. Minden egyes további fázis logikus következménye az előzőnek. A fejlődés felülről lefelé halad, és minden megelőző fázis „magasabb” a következőnél, vagyis magában foglalja az összes utána következőt.
Ebben a fejlődési folyamatban, amely a Teremtőtől a mi világunkig tart, új szintek jönnek létre; minden a tökéletestől a kevésbé tökéletes felé halad. A Teremtő a Fényt, az örömöt Önmagából, a Lényegéiségéből hozta teremtette. Ezért mondjuk, hogy a Fény „Yesh mi Yesh” (létezés a létezésböl) teremtetett, azaz a Fény öröktől fogva létezik. Amikor azonban megjelenik az öröm megszerzésének első fázisa, a vágy edénye, a Kli, azt „Yesh mi Ayn”-nak (létezés a semmiböl) nevezzük, vagyis a Teremtő a semmiből hozta létre, mivel a Teremtőben nem létezhet még a legkisebb "megszerzési vágy" sem.
A teremtmény első önálló vágya a második fázisban jelenik meg. Ebben a fázisban bukkan fel először az "adakozás vágya". Ez a vágy a Fény hatására születik meg, amelyet a Kli a Teremtőtől kapott, és amely már eleve benne volt a Teremtés Gondolatában. A Kli azonban ezt saját, önálló vágyaként érzékeli. Ugyanez igaz a mi vágyainkra is: mindegyik felülről, a Teremtőtől érkezik, mégis sajátunknak érezzük őket.
Amikor a Kli a második fázisban megérzi az "adakozás vágyát", amely ellentétes a "megszerzési vággyal", megszűnik örömöt szerezni megszerzésből, és a Fényt sem érzékeli többé örömként. A Fény „kiszűrődik”, eltávozik, és a Kli üresen marad.
Az első fázisban jött létre az öröm megszerzésének vágya. Ez az еgyetlen vágy, amely nem létezik a Teremtőben. Maga ez a vágy a teremtmény. Ezt követően az egész Világegyetemben csupán ennek az első fázisbeli vágynak a változatai léteznek: az öröm megszerzésének vágya, akár megszerzésböl, akár adakozásból, akár e kettő kombinációjából való. A Teremtőn kívül valójában csak egyetlen dolog van: az öröm megszerzésének vágya.
Az edény, a Kli, mindig meg akar szerezni. Az anyaga nem változik. Ezt az ember csak akkor képes megérteni, amikor felismeri a gonoszt és megérti saját egoista természetét. Minden bele van kódolva a természetünkbe: testünk minden egyes sejtjében kizárólag az öröm megszerzésének vágya működik.
A második fázis, amely most üres, megszűnik érezni a saját létezését; a Fény hozta létre, és Fény nélkül olyan, mintha meghalna. Ezért vágyik arra, hogy legalább egy kis darabot magába foglaltasson a Teremtő Fényéből. A Fény megszerzéséböl származó örömöt "Ohr Hochmának" nevezzük, míg az adakozásból fakadó öröm neve "Ohr Hassadim".
A második fázis (Bina) adakozni akar, de felismeri, hogy nincs mit adnia, és hogy Ohr Hochma nélkül „meghal”. Ezért úgy dönt, hogy magába foglal egy kis részt az Ohr Hochmából.
Ez hozza létre a harmadik fázist, a Behina Gimelt (3). Ebben az állapotban két különböző vágy van jelen a Kliben: a "megszerzési vágy" és az "adakozás vágya". Az "adakozás vágya" azonban uralkodó marad. Annak ellenére, hogy valójában nincs mit adnia a Teremtőnek, az "adakozás vágya" továbbra is jelen van benne. Ezt a vágyat az Hassadim Fénye tölti ki. Emellett jelen van benne egy kevés Hochma Fénye is, amely a megszerzési vágyat tölti ki.
A negyedik fázis, Malchut, fokozatosan születik meg a harmadikból. A "megszerzési vágy" egyre erősödik, kiszorítja az "adakozás vágyát", és egy idő után a "megszerzési vágy" marad az egyetlen uralkodó vágy. Ezért nevezik ezt a fázist "Malchutnak", vagyis a vágy királyságának, annak a vágynak, amely mindent, a teljes örömöt, az egész Hochma Fényét (Ohr Hochma) meg akarja szerezni.
Ez a fázis a teremtés befejezése, és mivel mindent végtelenül, határtalanul szerez meg, „a Végtelenség Világának” nevezik.
Ez a Teremtőtől kiáradó Közvetlen Fény négy fázisa. A teremtés minden további része, az összes világ, angyalok, szfirák és lélkek - mind csupán a Malchut részei. Mivel a Malchut hasonlóvá akar válni, mint az őt megelőző fázisok, az egész teremtés e négy fázis visszatükröződése.
Annak megértése és feltárása, hogy ez a négy fázis miként tükröződik minden egyes világban, hogyan hat mindez a mi világunkra, és miként tudunk mi aktív belső munkával, a felülről érkező visszajelzések segítségével hatni ezekre a folyamatokra és bekapcsolódni az Univerzum általános folyamatába: ez a célja annak a bölcsességnek, amelyet Kabbalának nevezünk. A célunk az, hogy mindezt megértsük.
Mi a különbség a „megszerzési vágy” és a lélek között?
A „megszerzési vágyat” Behina Dalet nevezzük. Ez mindennek a szíve: ez az, ami érez és elér minden szintet. Általános szabályként a „Fényt” léleknek nevezzük. A Fény önmagában, az azt elérő nélkül, egyszerűen „Fény”. A Fény együtt azzal, aki eléri és felfogja, már „lélek”.
Vegyünk egy példát. Öt ember egy repülőgépet figyel távcsövön keresztül, és mindegyikük távcsöve más minőségű. Az első azt mondja, hogy a repülőgép 20 cm nagyságú. A második azt állítja, hogy 1 méter. Mindegyikük igazat mond, mert arra támaszkodik, amit lát, ugyanakkor ezek a vélemények semmilyen hatással nincsenek magára a repülőgépre.
A vélemények közötti különbség oka kizárólag a távcsövek lencséinek minőségében rejlik. Ugyanez történik velünk is: a Fényben nincs változás, minden változás azokban van, akik elérik azt. Amit pedig elérünk és felfogunk, azt nevezzük „léleknek”.
A példában a távcső azonos a tulajdonságok forma-egyezzésével. Ebben az értelemben különbség van az elérők között, és még inkább abban, ami elérésre kerül: vagyis magában a lélekben.