„Hevruta” – a 9. lecke nyomán: Nincs más Rajta kívül
Nincs más rajta kívül
https://kabbalah.academy/hu/library/sources/articles/265/
„Hevruta” – a 9. lecke nyomán
„Nincs más Rajta kívül”
A „Nincs más Rajta kívül” című írás különleges tanulmány. Bizonyos értelemben a Kabbala teljes bölcsességét magában foglalja, mégpedig a belső munka nézőpontjából.
Ez a Bölcsesség nem több és nem kevesebb, mint gyökerek egymásutánja, amelyek ok és okozat rendjén,
rögzített és meghatározott törvények szerint áramlanak lefelé, és egyetlen magasztos célba szövődnek össze, amelyet így írnak le:
„A Teremtő feltárulása az Ő teremtményei számára ebben a világban.
”Baal HaSulam
Ez azt jelenti, hogy ez a feltárulás, illetve elérés ahhoz vezet bennünket, hogy felfedezzük: az egész valóság egyetlen erő. Vagyis „Nincs más Rajta kívül”, ami azt jelenti, hogy a világban nincs más erő, amely képes lenne bármit is véghezvinni az adakozás ezen erejével szemben.
Ezt a valóságot egyelőre nem érzékeljük, de éppen ezért nevezik ezt spirituális munkának: mert teret kapunk a saját, független fejlődésünkre.
Belső munka
Ez a belső munka pontosan az, amit a Shamati írások részletesen leírnak, ahol Baal HaSulam bemutatja azt a sokféle állapotot, amelyen keresztülmegyünk, miközben alulról felfelé haladunk a fejlődés útján.
Olvassuk el ezt az írást, és nézzük meg, hogyan tudjuk megérteni. Nem az egész tanulmányt fogjuk végigolvasni, hanem annak egy nagyobb részét, és bizonyos pontokon meg fogunk állni, hogy megbizonyosodjunk arról: helyesen értjük azokat a fogalmakat, amelyeket Baal HaSulam használ.
Nincs más Rajta kívül
Meg van írva: „Nincs más Rajta kívül”. Ez azt jelenti, hogy nincs más erő a világon, amely képes volna Ő ellenében tenni bármit is. Ám amit az ember lát - hogy vannak olyan dolgok a világban, amelyek megtagadják a Felső irányítását -, annak az az oka, hogy ez az Ő Akarata.
Ezt olyan korrekcióként tekintik, amelyben „a baloldal elutasít, a jobboldal pedig közelebb húz” - vagyis a jelentése az, hogy amit a baloldal elutasít, az tekintendő a korrekciónak. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok a világon, amelyek kezdetben arra irányulnak, hogy az embert letérítsék a helyes útról, és ezáltal eltaszítsák a Kedusha-tól [Szentségtől].
Az elutasítások haszna az, hogy ezeken keresztül teljes hiányt érez, és vágyat kap az ember a Teremtő segítsége iránt, mivel meglátja, hogy különben elveszett; nemhogy nem halad előre a munkában, de láthatóvá is válik számára, hogy visszafejlődik. Vagyis nincs ereje a Tóra és a Mitzva-k [Parancsolatok] betartásához még Lo Lishma-ban [nem az Ő kedvében] sem, minthogy csak az összes akadály lelkiismeretes leküzdésével, az értelmét meghaladva volna képes csak betartani a Tórát és a Mitzva-kat. De nem mindig van ereje az értelme fölé emelkedéshez. Másként viszont - Isten ments - rákényszerül a Teremtő útjáról való letérésére - még a Lo Lishma-ból is.
Az, aki mindig úgy érzi, hogy a széttöredezett nagyobb, mint az egész, vagyis sokkal több a zuhanás, mint a felemelkedés, és nem látja ezeknek az állapotoknak a végét, az örökre kívül marad a Szentségen: mert látja, hogy nehéz számára a legkisebb mértékben is betartani, hacsak nem az értelem fölé emelkedve. De nem tud mindig felülemelkedni, így hát mi lesz ennek a vége?
Ezután jut arra a döntésre, hogy senki más nem segíthet, csak maga a Teremtő. Ez arra készteti őt, hogy szívből követelje: nyissa meg a szemét és a szívét a Teremtő, és valóban hozza őt közelebb a Vele való örök Dvekuthoz [Összetapadáshoz]. Ebből pedig az következik, hogy az összes elutasítás, amiben része volt - mind a Teremtőtől származott.
Itt néhány mondatban megkapjuk a teljes spirituális munka lényegét.
Meg van írva: „Nincs más Rajta kívül”. Ez azt jelenti, hogy nincs más erő a világon, amely képes volna Ő ellenében tenni bármit is.
Itt Baal HaSulam egy olyan állapotot ír le, amelyet ő maga és más kabbalisták már elértek. Jelenleg mi még nem érezzük ezt az állapotot; nem látjuk és nem érzékeljük úgy a valóságot, hogy minden egyetlen erőből eredne.
Azt érezzük, hogy önállóan cselekszünk és mozgunk, és hogy sokféle erő hat ránk – éppen úgy, ahogyan azt A szabadság című írásban tanultuk.
Felmerül tehát a kérdés: hogyan fedezzük fel valójában ezt az egyetlen erőt?
Baal HaSulam így folytatja:
Ám amit az ember lát - hogy vannak olyan dolgok a világban, amelyek megtagadják a Felső irányítását -, annak az az oka, hogy ez az Ő Akarata.
Ez azt jelenti – ahogyan a „a fény előnye a sötétségből” elvét is tanultuk –, hogy egy dolgot az ellentétével való szembeállítás révén értünk meg. Éppen ezért akkor nyílik meg számunkra a korrekció folyamata, amikor azt látjuk, hogy vannak jelenségek a világban, amelyek tagadják a felső erőt.
A bal vonal
Baal HaSulam ezt a javítást a „bal vonal” működéseként határozza meg.
Ezt olyan korrekcióként tekintik, amelyben „a baloldal elutasít, a jobboldal pedig közelebb húz” - vagyis a jelentése az, hogy amit a baloldal elutasít, az tekintendő a korrekciónak. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok a világon, amelyek kezdetben arra irányulnak, hogy az embert letérítsék a helyes útról, és ezáltal eltaszítsák a Kedusha-tól [Szentségtől].
Az elutasítások haszna az, hogy ezeken keresztül teljes hiányt érez, és vágyat kap az ember a Teremtő segítsége iránt, mivel meglátja, hogy különben elveszett; nemhogy nem halad előre a munkában, de láthatóvá is válik számára, hogy visszafejlődik.
Ez azt jelenti, hogy korábban még nem volt ilyen erős hiányunk a Teremtő iránt, most viszont ez a hiány megnövekedett. Most már megértjük, hogy minden a vágyunktól függ, egyre világosabban látjuk azt is, miért jó dolog a hiány növekedése.
Az, aki mindig úgy érzi, hogy a széttöredezett nagyobb, mint az egész, vagyis sokkal több a zuhanás, mint a felemelkedés, és nem látja ezeknek az állapotoknak a végét, az örökre kívül marad a Szentségen: mert látja, hogy nehéz számára a legkisebb mértékben is betartani, hacsak nem az értelem fölé emelkedve. De nem tud mindig felülemelkedni, így hát mi lesz ennek a vége?
Ezután jut arra a döntésre, hogy senki más nem segíthet, csak maga a Teremtő. Ez arra készteti őt, hogy szívből követelje: nyissa meg a szemét és a szívét a Teremtő, és valóban hozza őt közelebb a Vele való örök Dvekuthoz [Összetapadáshoz]. Ebből pedig az következik, hogy az összes elutasítás, amiben része volt - mind a Teremtőtől származott.
Baal HaSulam ezután így folytatja:
Ez azt jelenti, hogy nem azért nem tudott felülemelkedni, mert ő volt a felelős. Ez inkább azon embereknek szól, akik valóban közel akarnak kerülni a Teremtőhöz: nehogy beérjék a kevéssel, vagyis ne maradjanak olyanok, mint a csekély értelmű gyermekek. Ezért kapnak segítséget Fentről, nehogy azt mondhassák: „Hála Istennek, van Tórám, Mitzva-im és jócselekedeteim, ugyan mi másra volna még szükségem?”
Vagyis még akkor is, ha az ember hiteles könyvekből tanul, van környezete, és látszólag mindene megvan, éppen azért, mert mindez rendelkezésére áll, új állapotokat és új helyzeteket kap. Ezek azért jönnek, hogy még jobban tudja használni a környezetét, és ne elégedjen meg azzal, hogy megveregeti a saját vállát, mondván: most már megpihenhetek.
Csak amikor igaz vágya van az illetőnek, akkor kap segítséget Fentről és mutatják meg neki, hogy ő a felelős a jelenlegi állapotáért. Konkrétan olyan gondolatokat és nézeteket küldenek neki, amelyek a munka ellen szólnak. Ez arra való, hogy meglássa: nincs teljes egységben a Teremtővel. Bármennyire is felülemelkedik (a gonosz hajlamon), mindig látja, hogy távolabb van a Szentségtől mint a többiek, akik úgy érzik, hogy teljes egységben vannak a Teremtővel.
Neki viszont mindig vannak sérelmei és követelései, és így nem tudja a Teremtő viselkedését igazolni abból, ahogyan Ő vele szemben eljár. Ez gyötri őt: vajon ő miért nincs teljesen egybeforrva a Teremtővel? Végül úgy érzi, hogy neki egyáltalán nincs része a Szentségben.
Bár időnként kap ébresztést Fentről - ami pillanatnyilag új életre kelti -, de utána hamarosan az alacsonyrendűség állapotába zuhan. Mégis épp ez az, ami arra készteti hogy rájöjjön: csak a Teremtő segíthet és hozhatja tényleg közelebb magához.
Az embernek mindig meg kell próbálnia a Teremtőhöz tapadni, mégpedig úgy, hogy minden gondolata Őróla szóljon. Ez azt jelenti, hogy még ha a legrosszabb állapotában van is, amiből nem lehet mélyebbre süllyedni, akkor sem szabad elhagynia az Ő fennhatóságát - nevezetesen: hogy volna egy másik hatalom, amely megakadályozza, hogy belépjen a Kedusha-ba [Szentségbe], s amely előnyt vagy kárt hozhat.
Vagyis nem szabad arra gondolnia, hogy van egy olyan erő a Sitra Achra [Másik Oldal] részéről, amely nem engedi hogy az ember jót cselekedjen és a Teremtő útjain járjon. Inkább (gondoljon arra), hogy az egészet a Teremtő tette.
Mit kezdjünk tehát ezzel a tudással?
Baal HaSulam tovább folytatja, és elmagyarázza, hogy meg kell tanulnunk örülni ezeknek az állapotoknak, mert felülről érkeznek. Vagyis amikor most elveszítem az ízt a munkában, ez nem azért van, mert rossz lennék, hanem azért, mert a Teremtő újabb lehetőséget ad a növekedésre. Ez azt jelenti, hogy örülnünk kell annak, hogy a Felső Erő igyekszik közelebb hozni bennünket.
Egy másik írásában így fogalmaz:
„meglátja, hogy sokan vannak a világon, akiknek nem adatott meg az erő, hogy a Szent Munkát még a legegyszerűbb módon, még szándék nélkül és Lo Lishma-ban [nem az Ő nevéért], de még a Lo Lishma Lo Lishma-jában sem végzik, sőt, még a Kedusha [Szentség] öltözékének elkészítésére való felkészülésben sem, miközben már megadatott nekik a vágy és a gondolat, hogy legalább időnként Szent Munkát végezzenek - még ha a lehető legegyszerűbb módon is. Ha tehát az ember képes ennek fontosságát felmérni aszerint, hogy mekkora fontosságot tulajdonít a Szent Munkának, akkor neki abban a mértékben kell érte dicséretet és hálát adnia.”
Vagyis mindezek az állapotok ajándékként adatnak, és megtanulhatjuk őket a lehető legteljesebb mértékben felhasználni.
Kérdések és válaszok
Workshop
Hogyan tudjuk folyamatosan keresni ennek a Felső Erőnek a működését, hogy eljuthassunk a „nincs más Rajta kívül” állapotához?