Hevruta a 8. lecke után, a Szabad akarat témájában
Hevruta a 8. lecke után, a Szabad akarat témájában
Hevruta – Szabad akarat
2. rész
A múlt héten két fontos alapelvet tisztáztunk:
Két irányító erő: öröm és szenvedés
Kötelezve vagyunk arra, hogy az örömöt válasszuk, és a szenvedést elutasítsuk. Legfeljebb annyit tehetünk, hogy számítást végzünk: elfogadunk bizonyos szenvedést egy jövőbeli öröm érdekében.
Az ok és okozat törvénye
A valóság minden eleme az ok és okozat törvénye által kapcsolódik egymáshoz, és mivel mi magunk is a valóság részei vagyunk, ránk is hat az okok és okozatok sorozata.
Baal HaSulam ezeket négy tényezőbe sorolja az alábbiak szerint:
-
A forrás – más néven az alap (HaMatsa) vagy a kezdeti állapot.
-
Az ok és okozat rendje – amely a forrás saját tulajdonságához kapcsolódik.
-
Az ok és okozat rendje – amely a környezettel való érintkezés által változik.
-
Az idegen tényezők ok és okozat szerinti hatásrendje – amelyek kívülről hatnak rá.
Ássunk mélyebbre ebbe a négy tényezőbe, hogy megértsük, hogyan hatnak ránk, és hogyan tudjuk felhasználni őket a fejlődésünk befolyásolására.
Örökölt adottságok
Az első tényező az alap (a forrás), amely az elsődleges anyaga. Mivel az ember „létezésből létezés” módján jön létre (Yesh mi-Yesh), ezért egy meghatározott mértékben létezik, hasonlóan ahhoz, mint amikor egy könyvet könyvről másolnak. Vagyis szinte mindaz, amit az apja és az elődei befogadtak és elértek, szintén eljön és átmásolódik belé.
…
Azok a fogalmak, amelyek az őseiben még szellemi elérések formájában voltak jelen, benne már puszta hajlamokká válnak, amelyeket tulajdonságoknak vagy szokásoknak nevezünk, anélkül hogy egyáltalán tudná, miért cselekszik így. Ezek valójában rejtett erők, amelyeket az őseitől örökölt. Így nemcsak az anyagi megszerzések jutnak el hozzánk örökség útján az őseinktől, hanem a spirituális megszerzések is, és mindazok a spirituális elérések, amelyekkel őseink foglalkoztak, nemzedékről nemzedékre öröklődnek bennünk.
A környezet hatása
A második tényező az ok és következmény közvetlen rendje, amely magának az alapnak a tulajdonságához kapcsolódik, és nem változik.
Ugyanígy van ez itt is: az ember, mint alap, belehelyeződik a környezetbe, vagyis a közösség, és szükségszerűen hatással van rá, ugyanúgy, ahogyan a búzára is hat a környezete. Mivel az alap csupán egy nyers forma, ezért a környezettel és a közösség való állandó érintkezés és kölcsönhatás során fokozatos folyamatban formálódik, állapotok egymást követő rendjében, ok és következmény útján. Ez idő alatt az alapban foglalt hajlamok átalakulnak.
A szokás második természetté válik
A harmadik tényező az ok és következmény közvetlen rendje, amely áthalad az alapon, és általa megváltozik. Mivel az örökölt hajlamok a környezet hatására az emberben értelmi megkülönböztetésekké alakulnak, ezért ezek már azokban az irányokban működnek, amelyeket ezek az értelmi megkülönböztetések meghatároznak.
Például aki természeténél fogva fukar: a környezet hatására a benne lévő fukarság hajlama, értelmi megkülönböztetéssé alakulhat, és a fukarságot bizonyos értelmi határok szerint értheti meg.
Tegyük fel, hogy ezt a magatartást azzal indokolja, hogy ezáltal megvédi magát attól, hogy másokra legyen utalva. Ekkor elér egy bizonyos mértéket a fukarságban, amelynek alapján képes engedni akkor, amikor ez a félelem nem áll fenn. Ebből következik, hogy jelentősen megváltozott, mégpedig előnyére, ahhoz a tulajdonsághoz képest, amelyet az őseitől örökölt.
És néha még arra is képes, hogy egy gonosz hajlamot teljesen kigyomláljon magából, mégpedig a szokás által, amelynek ereje elegendő ahhoz, hogy második természetté váljon.
Ebben az ember ereje meghaladja a növényi világ erejét. Mert a búza csak a maga egyedi részében képes változni, ahogyan azt fentebb kifejtettük, míg az ember képes a környezet ok és okozat szerinti hatása révén az általános részekben is változni, vagyis egy teljes hajlamot átalakítani, és gyökerestül kitépni, sőt az ellentétévé fordítani.
Külső tényezők
A negyedik tényező az ok és következmény rendje, amely az alapra teljesen idegen dolgokból hat, és kívülről fejti ki rá a hatását.
Szabad választás
Azonban amikor megvizsgáljuk ezt a négy okot, azt találjuk, hogy bár nincs elegendő erőnk ahhoz, hogy szembeszálljunk az első okkal, vagyis az alappal, mindazonáltal rendelkezünk azzal a képességgel és szabad választással, hogy megvédjük magunkat a másik három tényezőtől. Ezek hatására az alap a részleteiben megváltozik, és olykor az általános részében is a szokás által, amely második természetté válik, ahogyan azt fentebb kifejtettük.
A környezet mint tényező
És ez a védelem azt jelenti, hogy mindig képesek vagyunk hozzátenni a környezet megválasztásának kérdésében: a barátok, a könyvek, a tanítók és hasonlók tekintetében.
Mert valójában magában a vágyban nincs szabadság, hanem az a fent említett négy ok hatása alatt áll, és kényszerítve van arra, hogy azok szerint gondolkodjon és mérlegeljen, ahogyan azok elé tárulnak, minden kritikai vagy változtatási erő nélkül, mint a búza, amely már el van vetve a saját környezetében.
A vágynak azonban szabadsága van abban, hogy kezdetben olyan környezetet, olyan könyveket és vezetőket válasszon, amelyek jó értelmi megkülönböztetésekkel hatnak rá.
Ezért az, aki élete során erőfeszítést tesz, és minden alkalommal jobb környezetet választ, dicséretre és jutalomra méltó.
Az elme uralma a test felett
Mert az emberben a képzelet éppúgy szolgálja az elmét, mint a mikroszkóp a szemet. Mikroszkóp nélkül az ember semmi ártalmasat nem lát, annak kicsinysége miatt. De miután az ártalmas élőlényt mikroszkópon keresztül meglátta, az ember eltávolodik attól az ártalomtól.
Így tehát a mikroszkóp készteti az embert arra a cselekvésre, hogy eltávolodjon az ártalomtól, és nem az érzék, mert az érzék nem érezte az ártalmat. Eddig a mértékig bizonyosan az elme teljes uralommal uralkodik az ember teste fölött – hogy eltávolítsa őt a rossztól, és közelebb vigye a jóhoz.
Vagyis mindazokon a helyeken, ahol a test képessége túl gyenge ahhoz, hogy felismerje, mi a hasznos vagy a káros, és csak az értelemre van szükség. Sőt, mivel az ember az elmét az élet tapasztalataiból levont hűséges következtetésként ismeri fel, ezért képes arra, hogy egy általa megbízhatónak tartott embertől értelmet és megértést fogadjon el, és azt törvény formájában elfogadja, még akkor is, ha élete eseményei nem voltak elegendők ahhoz, hogy ilyen értelmet feltárjanak számára.
Tehát Baal HaSulamtól itt néhány kulcsfontosságú pontot kapunk
– A szokás kérdése.
– Az értelem uralma a test felett – ez is olyan téma, amelyet szintén tisztáznunk kell.
De most összpontosítsunk a szokás kérdésére
Látjuk, hogy Baal HaSulam a harmadik tényezőt – vagyis a környezet megválasztását – a „A szokás második természetté válik” cím alá sorolja. Mit gondoltok, miért éppen így teszi? Hogyan kapcsolódik egymáshoz a szokás, a szabadság és a környezet?
Beszéljük meg ezt.
Olvassunk most egy másik Baal HaSulam írásból egy rövid részletet, a Shamati című könyvből (amellyel a későbbi leckékben, részletesebben is foglalkozni fogunk).
„Harut.” Ne úgy olvasd, hogy „harut” (bevésve), hanem inkább úgy, hogy „herut” (szabadság).
A jelentése a következő: meg van írva, hogy „Írd fel őket a szíved táblájára.” Az írás tintával történik, ami feketeséget jelent. Valahányszor az ember „ír”, vagyis bizonyos döntéseket hoz arra vonatkozóan, hogyan viselkedjen, majd ezt követően visszatér a korábbi útjára, az azért van, mert az írás kitörlődött. Ezért minden alkalommal újra kell írnia. Ám ennek „harut" (bevésve) formájában kell történnie – vagyis a szívbe vésve –, hogy ne lehessen kitörölni.
Ekkor az ember azonnal kiérdemli a „herut" (szabadság) minőségét, mert ez a szabadság edénye (kli), annak mértéke szerint, amennyire a szívébe van vésve. A bevésés mértéke szerint van a szabadulás is. Mert az edény (kli) lényegisége az üresség. Ez a jelentése annak: „a Szívem üres bennem” Akkor az ember kiérdemli a szabadságot a Halál Angyalától, mivel maga az alacsonyság a Sitra Achra (a Másik Oldal). Fel kell ismernie azt teljes mértékében, és le kell győznie, míg a Teremtő segítségére nem siet.
— Baal HaSulam, Shamati (Hallotam), §198, „Szabadság”
Így most már jobban értjük, miért ilyen fontos a szokás
Ahogy fejlődünk és növekszünk, egyre inkább feltárulnak bennünk az alacsony helyek (gyengeségek), ugyanakkor ezzel párhuzamosan egyre több lehetőségünk is van arra, hogy erőt merítsünk a környezetből: a könyvekből, a közös tanulásban részt vevő barátainkból, - akik támogatnak bennünket a könyvek tartalmának kibontásában - valamint a tanítókból is.
Most pedig, ha az idő engedi, térjünk rá az értelem uralma a test felett kérdésére.
Már sokszor beszéltünk az értelem szerepéről, amikor a valóság érzékelését tanultuk, és láttuk, hogy az értelem alapvetően a vágyainkat szolgálja.
De milyen szerepet játszik az értelem a szabadságunkban? Olvassuk el ismét Baal HaSulamot, és beszéljük meg, hogyan értjük az értelem szerepét. (A fenti 4. dián: Az értelem uralma a test felett.)
Olvassunk el egy másik Shamati-írást Baal HaSulamtól.
A gondolat a vágy következménye
A gondolat a vágy következménye. Az ember azon gondolkodik, amit akar. Nem gondolkodik azon, amit nem akar. Például az ember soha nem gondol a halála napjára. Éppen ellenkezőleg: mindig az örökkévalóságáról elmélkedik, mivel ezt akarja. Vagyis az ember mindig azon gondolkodik, ami számára kívánatos.
Ugyanakkor a gondolatnak különleges szerepe van: felerősíti a vágyat. A vágy önmagában a helyén marad; nincs ereje arra, hogy kiterjedjen és végrehajtsa a cselekvését. Ám mivel az ember gondolkodik és elmélkedik egy adott dologról, és a vágy a gondolattól tanácsot és útmutatást kér arra, miként valósítsa meg önmagát, a vágy növekszik, kitágul, és a gyakorlatban is cselekvésbe lép.
Így kiderül, hogy a gondolat a vágyat szolgálja, és a vágy az ember „énje”. Van azonban nagy én és kis én. A nagy én uralkodik a kis ének felett.
Aki kis én, és egyáltalán nincs uralma, annak az a tanács az én megnövelésére, hogy kitartóan gondolkodjon a vágyán, mivel a gondolat annak mértékében növekszik, amennyit foglalkozik vele.
Ezért mondják: „Törvényein elmélkedik éjjel és nappal”, mert az állandó foglalatoskodás által a vágy nagy énné növekszik, mígnem tényleges uralkodóvá válik.
Most már jobban értjük, hogy az értelem segít felnöveszteni azokat a vágyakat, amelyeket birtokolni szeretnénk, és mivel a nagyobb vágy felülemelkedik a kisebb vágyon, ezáltal az értelem segít irányítani a fejlődésünket.
A környezet és a tanulás segítségével pedig fejlesztjük az értelmünket, hogy egyre jobban meg tudjuk érteni, mely vágyakat érdemes növelni, és melyeket kell igyekeznünk elkerülni.
És mindezt a megfelelő szokásokkal összekapcsolva eljuthatunk oda, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, és segítsen több állapotot is tisztázni akár egyetlen nap alatt, sőt akár egyetlen pillanatban is.