13. LECKE

Az Ima

„...A kérés - ez az, amikor az ember érzi, hogy mi hiányzik neki. Ez kifejezetten a szívben van, vagyis nem számít, hogy mit mond a szájával, hiszen a „kérés” azt jelenti, hogy az ember azt kéri, amire szüksége van, és az ember minden szükséglete nem a szájában, hanem a szívében van. Ezért nem számít, hogy az „ember mit mond a szájával. Ehelyett a Teremtő a gondolatot ismeri. Ennélfogva, amit fent hallanak, az csak az, amit a szív követel, és nem az, amit a száj követel, mivel a szájnak nincs olyan hiányossága, amit ki kell elégíteni.”

-- Rabash, 27. cikk, 1991

„Ezért kell az imára felkészülni, hozzászokni az imához, mintha a szája és a szíve ugyanaz lenne. És a szív a megszokás által tud beleegyezni, hogy megértse, hogy a megszerzés elkülönülést jelent, és hogy a legfontosabb a Dvekut az Életek Életével, ami az adakozás.”

-- Baal HaSulam, Shamati 122. cikk

„Ezért, amikor valaki imádkozni jön, fel kell készülnie az imára. Mi ez a felkészülés?

Úgy kell értelmeznünk, hogy ami a felkészülést illeti, amit mindenkinek meg kell tennie, az azért van, hogy tudja, mit kell kérnie, hiszen tudnia kell, hogy mit kell kérnie. Vagyis az embernek tudnia kell, hogy mire van szüksége.”

-- Rabash, 27. cikk, 1991

„Az egyetlen tanács, arra hogy megszerezzük azt a hiányt, hogy hiányzik belőlünk a vágy, hogy adakozzunk, az ima, amely egy „médium” az ember és a hiány között. Vagyis az ember imádkozik a Teremtőhöz, hogy adjon neki valamit, amire még nincs hiánya, hogy hiányt szenvedjen. Ebből következik, hogy a „hiánynak” nevezett Kli az érzéssel kapcsolatos fogyatékosság, vagyis nem érzi annak hiányát, és az ima arról szól, hogy a Teremtő adja meg neki a fényt, ami a hiányának a beteljesülését jelenti. Ebből következik, hogy a beteljesülés maga egy hiány. Így nincs más választása, mint imádkozni a Teremtőhöz, hogy adjon neki hiányt, és ez az, ami a Kli-t a fényhez köti.”

-- Rabash, 22. cikk, 1986

„...Az ember bűne az, hogy nem kérte a Teremtő segítségét. Ha segítséget kért volna, akkor bizonyára segítséget kapott volna a Teremtőtől. De ha az ember azt mondja, hogy segítséget kért, és a Teremtő nem segített neki, erre az a válasz érkezik, hogy az embernek hinnie kell, hogy a Teremtő meghallgatja az imákat, ahogy írva van: „Mert Te meghallgatod minden száj imáját”. Ha valóban hinné, akkor az imája teljes lenne, és a Teremtő meghallgatja a teljes imát, amikor az ember teljes szívéből vágyik arra, hogy a Teremtő segítsen neki.

De ha az imája nincs állandóan az ajkán, az azt jelenti, hogy nincs meg benne az igazi hit, hogy a Teremtő segíthet rajta, és hogy a Teremtő meghallgat mindenkit, aki Őt kéri, és hogy kicsi és nagy egyenlő előtte, vagyis mindenkit meghallgat. Ebből következik, hogy az ima nem teljes.”

-- Rabash, 4. cikk, 1988

„Az imának teljes imának kell lennie, a szív legmélyéről. Ez azt jelenti, hogy az ember száz százalékig tudja, hogy nincs senki a világon, aki segíthetne neki, csak maga a Teremtő.

Mégis, honnan tudja ezt az ember, hogy senki más nem segít neki, csak maga a Teremtő? Az ember pontosan akkor szerezheti meg ezt a tudatosságot, ha minden rendelkezésére álló erőt bevetett, és az sem segített rajta. Ezért az embernek minden lehetséges dolgot meg kell tennie a világon, hogy megszerezhesse „a Teremtő kedvéért”. Akkor az ember szívből imádkozhat, és akkor a Teremtő meghallgatja az imáját.”

-- Baal HaSulam, Shamati 5 „A Lishma egy felülről jövő felébresztés”

„Ne mondd, hogy ha a Lishma [az Ő kedvéért] felülről való ajándék, ha így van, akkor mit ér az ember felülkerekedése és erőfeszítése, és minden orvoslás és javítás, amit a Lishma elérése érdekében tesz, ha ez a Teremtőtől függ? 

Bölcseink azt mondták erről: „Nem tudsz megszabadulni tőle”. Inkább meg kell adni a felébresztést alulról, és ezt „imának” tekintik. 

Mégis, nem lehet igazi az ima, ha előbb nem tudja, hogy ima nélkül nem lehet azt megszerezni.

Ezért azok a cselekedetek és gyógymódok, amelyeket a Lishma megszerzése érdekében tesz, létrehozzák benne a kijavított Kelim [edényeket], amelyek a Lishmát akarják befogani...

-- Baal HaSulam, Shamati 20 „Lishma”

...Aztán, az összes cselekvés és gyógymód után komolyan imádkozhat, mivel látta, hogy összes cselekedete sem segített rajta egyáltalán. Csak ekkor tud őszinte imát mondani a szíve mélyéről, és akkor a Teremtő meghallgatja az imáját, és megajándékozza a Lismával..”

-- Baal HaSulam, Shamati 20 „Lishma”

„...Az ember nem tud magától kikerülni az önző megszerzés uralma alól, mivel ez az a természet, amivel a Teremtő az embert teremtette, és amit csak maga a Teremtő tud megváltoztatni. Más szóval, mivel Ő adta a teremtett lényeknek a megszerzés vágyát, később csak Ő adhatja meg nekik az adakozás vágyát is.

Azonban a szabály szerint: „Nincs fény Kli nélkül, nincs beteljesedés hiány nélkül”, először hiányt kell szerezni. Vagyis éreznie kell, hogy hiányzik neki ez a Kli, amit „adakozás vágyának” neveznek.

-- Rabash, 29. cikk, 1987

...Ami pedig az érzést illeti, lehetetlen hiányt érezni, ha az ember nem tudja, mit veszít azzal, hogy nincs meg a Kli, amit „az adakozás vágyának” neveznek. Ezért az embernek magába kell néznie, hogy mi okozza azt, hogy nincs meg benne az adakozás vágya.

A veszteség mértékében szomorúságot és szenvedést érez. Amikor megvan a valódi hiány, vagyis amikor szívből tud imádkozni a Teremtőhöz, amiért nincs ereje ahhoz, hogy a Teremtőért tudjon dolgozni, akkor, amikor megvan a Kli, vagyis a valódi hiány, akkor ez az az idő, amikor imája meghallgatásra talál, és segítséget kap felülről. Ahogy bölcseink mondták: „Aki megtisztulni jön, segítséget kap”.”

-- Rabash, 29. cikk, 1987

„Az imádságnak három feltétele van:

1. Hinni abban, hogy Ő meg tudja őt menteni. Bár a legrosszabb körülmények között él kortársai közül, mégis: „Vajon túl rövid lesz-e az Úr keze ahhoz, hogy megmentse őt?”. Ha ez nem így van, akkor „a Házigazda nem tudja megmenteni edényeit”.

2. Nincs már választása, mert már mindent megtett, amit csak tudott, de nem látott gyógyírt a helyzetére...

(Baal HaSulam, Shamati 209 „Három feltétel az imában”)

..3. Ha nem segít neki, akkor jobb lesz neki holtan, mint élve. Az imádság azt jelenti, hogy „elveszett a szívében”. Minél inkább elveszett valaki, annál nagyobb az imádságának mértéke. Nyilvánvaló, hogy akinek a luxus hiányzik, az nem olyan, mint az, akit halálra ítéltek, és már csak a kivégzés hiányzik, és már vasláncokkal van megkötözve, és ő áll és könyörög az életéért. Ő bizonyosan nem fog pihenni, nem fog aludni, és semmi sem fogja egy pillanatra sem elterelni a figyelmét az életéért való imádkozástól.”

--  Baal HaSulam, Shamati 209 „Három feltétel az imában”