Tízes tanfolyam - 23. lecke

Téma: „Munka értelem feletti hittel”

Választott részletek a forrásokból

12. Baal HaSulam, Shamati 16., Mit jelent az Úr napja és az Úr éjszakája a munkában?

„Jaj nektek, akik az Úr napját kívánjátok! Miért van szükségetek az Úr napjára? Sötétség az, és nem világosság.” Az a helyzet, hogy akik az Úr napját várják, azok az értelem feletti hitet várják, hogy a hittől olyan erőt nyerjenek, mintha a szemük bizonyosságával látnák, hogy a Teremtő Jó és jót cselekvő módon őrködik a világ felett.

Más szóval, ők nem látni akarják, hogy a Teremtő mint a Jó, Aki jót cselekszik vezeti a világot, mivel a látás ellentmond a hitnek. Más szóval, a hit éppen ott van, ahol az értelemmel ellentétes. És amikor az ember azt teszi, ami az értelem ellen van, azt „értelem feletti hitnek” nevezzük.

Ez azt jelenti, hogy az ember hiszi, hogy a Teremtő irányítása a teremtmények fölött a jó és a jót cselekvés módján történik. S bár ezt nem látják abszolút bizonyossággal, mégsem mondják a Teremtőnek: „A jó és jót cselekedni minőségét akarjuk látni, ahogyan az az értelemben lehetséges”. Inkább azt szeretnék, hogy az értelem feletti hitként éljen bennük, de kérik a Teremtőtől azt az erőt, amely a hitüket olyan erőssé teszi, mintha az értelemben látnák, hogy az elméjükben ne legyen különbség a hit és a tudás között. Ez az, amit ők, akik a Teremtőhöz akarnak tapadni, „az Úr napjának” neveznek.

15. Rabash, 12. cikk (1991), Ezek a gyertyák szentek

És a legfontosabb az ima. Vagyis imádkozni kell a Teremtőhöz, hogy segítsen neki az értelem fölé emelkedni, vagyis a munka örömmel történjen, mintha már megjutalmazták volna a Kedusha értelmével, és milyen örömöt érezne akkor. Hasonlóképpen, kérnie kell a Teremtőt, hogy adja meg neki ezt az erőt, hogy a fizikai értelem fölé tudjon emelkedni.

Más szóval, bár a test nem egyezik bele ebbe a munkába, hogy adakozhasson, mégis azt kéri a Teremtőtől, hogy örömmel dolgozhasson, ahogyan az illik ahhoz, aki egy nagy királyt szolgál. Nem azért kéri a Teremtőt, hogy megmutassa neki a Teremtő nagyságát, és akkor örömmel fog dolgozni. Sokkal inkább azt kéri a Teremtőtől, hogy adjon neki örömet az értelem feletti munkában, hogy az ugyanolyan fontos legyen az ember számára, mintha már lenne neki felsőbbrendű értelme.

18. Rabash, 24. cikk (1991), Mit jelent az, hogy az embernek fiút és leányt kell világra hoznia a munkában?

Az értelem feletti munkát a feltétel nélküli önfeladásnak kell jelentenie. Vagyis az embernek magára kell vennie a Mennyei Királyság terheit az értelem felett. Az embernek azt kell mondania: „A Teremtő szolgája akarok lenni, még akkor is, ha fogalmam sincs a munkáról, és nem érzek ízt a munkában. Mindazonáltal hajlandó vagyok minden erőmmel dolgozni, mintha lenne elérésem, érzékelésem és ízlelésem a munkában, és hajlandó vagyok feltétel nélkül dolgozni”. Ekkor az ember előre tud haladni, és akkor már nincs hová zuhannia az állapotából, hiszen még akkor is vállalja a munkát, ha éppen a földön fekszik, hiszen a földnél lejjebb nem lehet kerülni.

Ahogy meg van írva (Prédikátor 1): „Egy generáció elmegy, és egy generáció jön, a Föld pedig örökké fennmarad”.